Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GÁLIG Zoltán: A SZOCREÁL ÉS ELŐZMÉNYEI BÁN BÉLA MŰVÉSZETÉBEN

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 387-397 Szombathely, 2013 GÁLIG Zoltán A SZOCREÁL ÉS ELŐZMÉNYEI BÁN BÉLA MŰVÉSZETÉBEN Bán Béla (1909-1972) szocreál

1 alkotásai részét képezik a Szombathelyi Képtárban őrzött anyagának. Olyan murális terveket és ezekhez készült tanulmányokat is tartalmaz az anyag, amelyekről még nem tudni, hogy hova szánta őket, és megvalósultak-e? Ezeket csak olyan szempontból vesszük figyelembe, amennyiben tipikus, a stílusra jellemző megoldások jelentkeznek rajtuk. Ki kell emelni azokat a műveit, amelyek nem önmagukban jelentősek, hanem azért, mert valamelyik nagyobb szabású közismert alkotáshoz kapcsolódnak. Vitathatatlan, hogy ezek közül a Magyar Nemzeti Galériában levő „Kónyi elvtárs a Ganz Villamossági sztahanovistája" (1950) a leggyakrabban emlegetett, ami egyben a magyar szocreál egyik emblematikusnak tartott festménye (1. kép). „Teóriák nélkül" - így jellemezte Hamvas Béla Bán festészetét.

2 Ez mottója is lehetne az akkor még nem sejtett folyamatnak, és némi torzítással „elvtelenül"-re változtatható, ha kíváncsiak vagyunk művészete megváltozásának hátterére a negyvenes évek végétől az ötvenes évek közepéig. Hamvas Béla megállapítása még pozitív jelentésű, miszerint a kép nem tartalmaz intellektuális réteget, „csak kép" az önmaga vizualitásában. Mindazonáltal Bán Béla esetében nem botlás, tévedés a szocreál korszak, hanem baloldaliságának következménye. Elvtelen volt viszont abban, hogy feladta korábbi művészetének lényegi alapjait, majd tíz év után ismét az expresszív-szürrealista stílus képviselője lett. 1. kép. Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági sztahanovistája, 1950. olaj, vászon; 166x180 cm; Ltsz.:55.31.; Magyar Nemzeti Galéria Figure 1. Comrade Kóny, Stakhanovite of Ganz Electrical, 1950. oil, canvas; 166*180 cm; Inv. Nr.:55.31.; Hungarian National Gallery Paradoxon, hogy míg elvont képeihez fogalmi interpretáció nehezen társítható, a szocreál stílusúakhoz igen. Bán Béla művészetének szakértői ezt az időszakot „idegen testnek", „zárványnak", az életműbe nem tartozó szakasznak tartják.

3 1 A szocreált úgy értelmezem, ahogyan pl. Rieder Gábor: Szocreál festészet a Rákosi-korban c. művében szerepel. Ugyanakkor nem 1949 és 1956 közé tenném a periódust, hanem tovább, ugyanis ilyen stílusú alkotások még később is készültek (pl. Béres Jenő: a székesfehérvári állomás freskója, 1959.) (RIEDER 2008. 15). 2 „...alig volt valaki, aki ezt a módszert kibírta. Aki pedig nem bírta az eltévedt. Könnyű elképzelni, hogy mi lesz az olyan emberből, aki iránytűjét a tengerbe dobja. Vagy kitűnő ösztöne van és könnyen célhoz ér, vagy nincs és akkor értelmetlenül egy pont körül fog forgolódni." (HAMVAS 1989. 70.) A Hamvas Béla által legmagasabb fokozatba (igazságkereső) sorolt Bán Béla nyilván némi szkepticizmussal fogadta azt, hogy a szerző „teória nélkülinek" titulálta. Ennek egyfajta reflexiójaként értékelhető 1947 július 7-i levele, amelyben Hamvas könyvének történeti koncepcióját egyébként méltatva, kritikaként fogalmazta meg, hogy azt „teljesen lerontja ...a továbbiakban egy misztikus, tárgyhoz nem szóló, mellébeszélő, önkényes és szubjektív gondolatmenettel." (GYÖRGY 1990. 131). Ez a nézete furcsa módon egybecseng a realizmuspárti Lukács György csaknem egyidejűleg megfogalmazott bírálatával, amelynek az utókor egyben azt az „érdemet" tulajdonította, hogy ezzel - a hivatalos támogatást maga mögött tudva tulajdonképpen „kiírta" Hamvas Bélát (és a vele együtt bírált Kállai Ernőt) a művészeti közéletből. 3 „A tisztázó folyamat főbb állomásai." (VÁRKONYI 1979. 5) 403