Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - ZSÁMBÉKY Monika: A SZOMBATHELYI KÉPTÁR LEGÚJABB DERKOVITS-MŰVE

ZSÁMBÉKY Mónika 2. kép. Derkovits Gyula: Halottsiratás 1924, rézkarc. Szombathelyi Képtár Itsz. K. 76.88. Figure 2. Gyula Derkovits

Mourning 1924, copper engraving. Szombathely Art Gallery Inv. Nr. K. 76.88. A jobb alsó sarokban az eredetiséget igazolja a festő özvegye: „Derkovits Gyula fametszete. Eredetiségét igazolom, Derkovits Gyula özvegye. 1949. julius". A nyújtott téglalap alakú, fekvő formátumú kép előterében a halott alakja lepellel leborítva látható, csak körvonalai sejthetők. Hangsúlyos fehér foltként átlósan kiterítve a képmező legfontosabb eleme. Mögötte zsúfoltan, különböző beállításban, élénk gesztikulációval férfiak és asszonyok csoportja áll. A fekete-fehér ellentétére épülő kép a formákat nagy foltokból építi fel, hangsúlyosak az arcok, a kezek, az asszonyok kendői. Az erőteljes karakterű férfiak és szélesarcú, nagy szemű asszonyok figurái Derkovits más képein is megjelennek. Az alakok részletei nem kidolgozottak, szinte mindegyik csak félalakban látható a fekvő halott mögött. Arckifejezésük, felemelt kezeik, a halott felé vagy egymás felé forduló tekintetük zaklatottságot, gyászt, kétségbeesést fejeznek ki. A halál, a halottsiratás témája Derkovits művészetében a húszas éves elején szomorú aktualitást nyert, mivel szülei halála után Sándor öccse és Erzsi húga is elhunyt. A megrendült testvér mindkettejükről készített ravatalképet. A halottsiratás szertartását több műfajban megörökítette, olajképet, rézkarcot és fametszetet is alkotott e témában (

KÖRNER 1968. 92).

2 A tárgyalt kép nem egy konkrét halálesetet jelenít meg, hanem az általános emberi gyászt, a veszteséget és az ezt kifejező siratást mutatja meg. A képtípus a középkori „Krisztus siratása"-témára visszavezethető, de korban közelebbi előképeket is találunk. A német expresszionista művész, Käthe Kollwitz örökítette meg fametszeten ezt a témát, aktualizálva Kari Liebknecht emléklapján. Derkovits a húszas évek elején ismerkedett meg a fametszet és rézkarc technikákkal, s hamarosan sorra kapta a megbízásokat regények és folyóiratok címlapjának és belső illusztrációjának elkészítéséhez. Legdrámaibb és legerőteljesebb fametszetsorozata a híres Dózsa-sorozat (1514) volt, amelyet 1929-ben készített el. A szombathelyi gyűjteményünkben a halottsiratás témája eddig csak rézkarc-változatban volt képviselve (2. kép).

3 A rézkarc lapon fiatal halott férfi fekszik, ellentétes beállításban, mint a fametszeten, a mögötte álló embercsoportban azonban hasonló karaktereket ismerhetünk fel, mint a fametszeten. A fametszetet Korner Éva Derkovits-monográfiájában publikálta (

KÖRNER 1968. 329, Kat. sz. 306, 125. kép).

4 A 2 A Magyar Nemzeti Galériában mindhárom változat megtalálható. A festmény Derkovitsnál szokatlanul nagy méretű, majdnem két méter hosszú. 3 Szombathelyi Képtár, leltári száma: K 76.88. 4 A fametszet a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található. 400