Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - KELBERT Krisztina: „HALLJUK GREISINGERNÉT!"
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 365-384 „Halljuk Greísingernét!" - Hagyományos és formabontó női szerepek egy szombathelyi értelmiségi nő 19-20. századi élettörténete alapján következtében a nőjogi aktivisták vidéken és a fővárosban egyaránt tevőleges szerepet vállaltak a Nemzeti Tanácsokban. A budapesti központi Nemzeti Tanácsban megtalálhatjuk 1918 novemberében a legnevesebb feministákat, Bédy-Schwimmer Rózát, Mellemé Miskolczi Eugéniát, Szirmay Oszkárnét. A forradalmi változást a feministák lapja átütő sikerként konstatálta. Számos cikkben éljenezték a köztársaság vívmányait. „A nők és a férfiak összessége megbuktatott egy kiváltságos férfi uralmat, és immáron nagyrészt elismert polgárai vagyunk az országnak." - írta L. L. Nők a forradalomban című cikkében. 11 7 Stephani Elza A köztársaság és a nők című írásában történelmi pillanatként értékelte a nők fel-, illetve politikai szférába való beemelését: „Amikor november 16-án a magyar népköztársaságot kihirdették, egyúttal egyenrangú polgárrá avatták a nők nagy részét is [...] Bent, az országház gazdag, álmodozó pompájú kupolacsarnokában, a Hatalmas házban, a régi világ e szentélyében [...] először álltunk mi asszonyok nagy események résztvevőiként, nem mint vendégek és kíváncsi nézők koszorúja [...] Mert most már mi is hozzátartozunk az építőmunkásokhoz [...] Tudtuk, hogy ha ma polgárrá avattak bennünket, munkára avattak. Ezt akarták Magyarország legjobb asszonyai hosszú évek küzdelmében, ez az álmuk valósult meg a nagy forradalmi álom megvalósulásával. Magyarországon nincs többé régi értelemben vett »nőmozgalom«. Megkaptuk a szerszámot, ha tökéletlen is, - most aztán használjuk legjobb tudásunk szerint! [...] A respublika mindnyájunk ügye." U 8 Greisinger Ottóné szombathelyi tevékenysége ebben a tágabb kontextusban, ebben az eufórikus hangulatban, illetve a feminista nőmozgalom új irányultságában és lendületében értelmezendő. Ilona - a budapesti polgári demokratikus forradalmi eseményekkel párhuzamosan zajló vidéki, köztük a vasi megyeszékhelyen történő megmozdulások nyomán - részt vett az 1918. október 29-i szombathelyi népgyűlésen, s beszédet mondott a nőtisztviselők nevében: „Greisinger Ottóné a dolgozó nők nevében beszélt. Higgadtságot és mérsékletet ajánlott, amelynek megóvása most közös érdek. Meg kell óvni az ország integritását, a nemzetiségeknek kezet kell nyújtani. A nők részére politikai jogokat követel, amelyek ha meglettek volna már a háború előtt, aligha került volna világégésre a sor." 119 Ilona szónoklatának ezen utolsó, békemissziós gondolata tökéletesen érzékelteti a feminizmus és pacifizmus szoros kapcsolatát, a feministák fegyveres konfliktusokkal szembeni ellenérzését, amelynek számos hazai és nemzetközi szószólója volt (BALÁZSNÉ MAGYAR 2006.) [köztük Ilona is, aki már 1909-ben - 11 magyarországi nőegylet elnökével karöltve, egy békeakció keretében sürgönnyel fordult a királyhoz, hogy kérje az osztrák-magyar-szerb konfliktusnak a hágai bíróság elé utalását. 12 0] Néhány nappal később, 1918. október 31-én Ilona bejelentette egyesülete csatlakozását a szombathelyi Nemzeti Tanácshoz, 12 1 tulajdonképp az újonnan alakult rendszertől várva megoldást az akuttá vált nőkérdésre. Az erőteljes balratolódás eredményeként értékelhető, hogy míg korábban - 1904 végétől, 1905 elejétől - a nőtisztviselők országosan elhatárolódtak a szociáldemokrata nőmozgalomtól, a Magyar Munkásnők Országos Egyesületétől ( ZIMMERMANN 1999. 42-43), addig 1919 januárjában a Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületében előadás hangzott el a szocializmusról. 12 2 A Károlyi-éra ideje alatt Ilonát megtalálhatjuk a szombathelyi nemzeti tanács végrehajtó bizottságának tagjai közt, valamint a városi iskolaszék és a gyermekvédő telepbizottság szerveiben. 12 3 Továbbra is tevékenykedett az 1917-ben alakult Szombathelyi Magántisztviselők Egyesületében, azaz annak szabadszervezetében, amely érdekvédelmi szempontból tanfolyamokat rendezett, vitaelőadásokat tartott és állásközvetítéssel foglalkozott. 124 Ugyanakkor - pedagógusi szakmájából adódóan, a szakbizottságok alakulási lázában - a Szombathelyi Nevelőmunkások Szervezetének alelnökévé is megválasztották 1919 januárjában. Az egyesület célja - a Nevelőmunkások 117 L. L.: Nők a forradalomban. = N. 1918. november 25. V. évf. 11. sz. 147-148. p. 118 Stephani Elza: A köztársaság és a nők. = N. 1918. november 25. V. évf. 11. sz. 145-146. p. 119 Együtt a polgárság. Kenyeret és békét! = Vvm. 1918. október 29. 2-3. p. 120 A Feministák Egyesülete hivatalos közleményei. = NT. 1909. április III. évf. 4. sz. 62. p. 121 A megújhodás küszöbén. Megalakult a szombathelyi és kőszegi nemzeti tanács - A megyei nemzeti tanács vasárnap délután alakul - Békés tüntetések. = Vvm. 1918. november 3. 2-4. p. 122 A nőtisztviselők elnöksége. = Vvm. 1919. január 9. 3. p. 123 A város bizottságai. Megállapították a bizottságok tagjait. = Vvm. 1919. március 12. 2-3. p. 124 Magántisztviselők egyesülete. = Vvm. 1918. december 19. 3. p. A magántisztviselők ülése. = Vvm. 1918. december 24. 3. p. 377
