Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MÓRICZ Péter: A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN

MÓRICZ Péter számban maradtak fenn különböző technikával - rézmetszet, nyomtatvány, pecsétnyomó, falfestés, fa- és kőfaragás - készített címerei. Ezekre jellemző, hogy ő is használta a mitra és pásztorbot jelképeket, de a címerek feletti kettős kereszt hercegprímásságára, a bíborosi kalap és a belőle csüngő 15-15 bojt pedig bíborosi méltóságára utalt. Ő is elnyerte a Szent István-Rend nagykeresztjét, ezért címereit a rend lánca veszi körbe, melyen a kitüntetés függ

2

2 (14-15. kép). Batthyány József készítette a homokkomáromi templom főoltárát 1780-ban, melyet fából faragott, aranyozott Batthyány-címer díszít. A homokkomáromi uradalmat József apja, Batthyány Lajos Ernő vásárolta meg 1743-ban, a templom építésének befejezése és felszerelése is a nevéhez fűződik, azonban az oltáron elhelyezett címer főpapi kegyúrra vall. Az ősi Batthyány-címerpajzsot a Szent István-Rend lánca veszi körbe, s a címer további Batthyány Józsefhez köthető elemeit mitra, pásztorbot, hercegi korona és kettős kereszt alkotják (16. kép). A méltóság- és rendi jelvények megjelenítésén kívül más változtatások is érték a „hivatalos" címert. A Batthyány família egyes tagjai a családi címert individualizálták. így tett az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos is. Pecsétjén az ősi címerpajzs gyöngyös grófi korona alatt jelent meg, viszont a pegazus pajzstartókat oroszlánokra cserélte, és a család jelmondata helyett a sajátját alkalmazta: „Viam meam persequor."

2

3 (17. kép) Érdekesség, hogy 1913-ban Ikerváron felállított szobrának talapzatára eredetileg egy olyan grófi címer került, mely a hercegi címerből a sisakokat és a pajzstartókat kölcsönözte. További címerváltozatokat pedig az egyszerűsítés jegyében terveztek meg. Batthyány Károly 1764-ben vert arany egy dukátjának hátlapján a hercegi címerből hiányoztak a sisakok, sisakdíszek, sisaktakaró, a grófi rangkorona és a címerköpeny

2

4 (18. kép). BatthyányStrattmann II. Lajos 1790-ben vert ezüst húszkrajcárosán pedig mindössze az ősi címerpajzs, grófi rangkorona és címerköpeny alkották a címert

2

5 (19. kép). Elsősorban a 19-20. századi családi címerhasználatra jellemző, hogy a pajzs egy-egy címerállatát használták jelképként. A 19. század második felétől terjedt el, hogy a Batthyány családot a fiókáit vérével tápláló pelikánnal és felette hercegi koronával szimbolizálták. Ilyen egyszerűsített jelképet találunk a körmendi uradalom ügyvédi hivatalának 1860. évi papírfelzetes pecsétjén (20. kép), a körmendi uradalom 1863. évi viaszpecsétjén

26 (21. kép), a körmendi uradalom erdészeinek kardbojt lapjára hímezve 1883-tól

2

7 (22. kép) és a szombathelyi Credo egyesület 1927. évi zászlószalagján

2

8 ( 23. kép). Kőből faragott, fiókáit vérével tápláló pelikán fészkel a körmendi várkertben Batthyány-Strattmann Fülöp által az ősei emlékére 1810-ben felállított, 15 méter magas obeliszk tetején. Az ólomból készített madár a 19. században aranyozva hirdette a Batthyányak dicsőségét (24. kép). A Batthyányak vonatkozásában a pelikános jelkép tehát elég gyakori volt, de egy helyen a másik címerállat is egyedül szimbolizálta a családot: az 1765ben Batthyány Imre által építtetett csákánydoroszlói templom oratóriumának fa karzatára egy szájában kardot tartó, kilencgyöngyös grófi koronát viselő, növekvő, aranyozott oroszlánt faragtak ki (25. kép). A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN Akinek címere volt, a legkülönfélébb használati, dísz- és kultusztárgyakon, épületeken jeleníttette meg, mint az egyéni reprezentációnak széles körben gyakorolt formáját. A címerhasználat összefüggött tulajdonosa társadalmi állásával, hivatali rangjával, presztízsével, s mindenütt használták, ahol a tulajdont, a kegyúri és birtokjogot, a családi vonatkozást, a nemesi, hivatali és egyéb feudális kiváltságot akarták hangsúlyozni (GYULAI 2004. 48). Batthyány I. Ferenc 1524-ben kapta királyi adományként első uradalmát a történeti Vas vármegyében, ahol leszármazói a 18. század közepéig tovább gyarapították a család birtokállományát. 1524-ben a németújvári, 1527-ben a rohonc-szalónaki, 1605-ben a körmendi, 1641-ben a dobrai (Neuhaus im Klausenbach) és a muraszombat-raki22 Ex librise: Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára Exl. 39.; pecsétnyomója: Prímási Levéltár, Esztergom, No. 9. 23 A jelmondat fordítása: Saját utamat járom. 24 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár. 25 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár. 26 Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum Itsz.: Ht.2009.2.T6. 27 Magyar Országos Levéltár PT336 T0. csomó 681. f. 28 A szombathelyi Szent Márton Plébánia tulajdona. 340