Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - MÓD László: TÓTH JÁNOS MAGÁNTANÁRI KÉPESÍTÉSE A SZEGEDI EGYETEMEN

MÓD László hogy munkásságának korabeli megítéléséről képet formálhassunk. A véleményes jelentésekben, illetve az előterjesztésben megfogalmazottak a korszak meghatározó szaktekintélyeitől származnak, akik különböző tudományágakat képviseltek, nézőpontjuk tehát meglehetősen sokrétűnek számított. AZ EGYETEMI MAGÁNTANÁRI KÉPESÍTÉS MEGSZERZÉSE Tóth Jánost, Szombathely város főmérnökét és a városi műszaki hivatal magasépítési osztályának vezetőjét 1941. június 13-án avatták doktorrá a József Nádor Műegyetemen, ahol disszertációját a „Falusi épületek fejlődése a nyugati végeken" címmel készítette el. 1941 szeptemberében azzal a kéréssel fordult a Horthy Miklós Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karához, hogy a „Tájegységek népi építészeti elemei" című tárgykörből magántanári képesítést szeretne szerezni. Ügyével az 1941. október 29-én tartott II. rendes ülés foglakozott, amely megállapította azt, hogy a jelölt teljes mértékben nem felel meg a követelményeknek, mivel a doktori oklevél kiadásától számított három esztendő még nem telt el. Tóth János

1

3 is tisztában volt ezzel, hiszen az 1941. szeptember 21-én kelt levelében a következő érveket sorakoztatta fel: „Mély tisztelettel bejelentem, hogy a Műegyetem építészmérnöki osztályán évtizedek óta összesen 26-an szerezték meg a műszaki doktorátust, mivel a kialakult gyakorlat szerint a folyamodónak a tudományos munkásságon kívül nagy szakmabeli gyakorlatot és tervpályázati eredményeket kell felmutatnia. Következőleg a folyamodók átlagos életkora negyven esztendő."

u Sík Sándor előterjesztésében kiemelte azt, hogy „Számos tanulmányutat tett és tanulmányozta a német, az olasz, a francia és a dalmáciai építészetet. Évek hosszú során át járta a magyar városokat és falvakat és népi építészeti kutatásai céljából többszáz magyar falut tanulmányozott, főként az egész Vas-megyét, továbbá Göcsejt, a Balaton-vidéket és a Cuha völgyét, de Kalotaszeg vidékét és a Székelyföldet is. Gyűjtött fényképanyagának, méréseinek és rajzainak feldolgozását részben tanulmányaiban, részben mérnöki gyűléseken mutatta be. "

1

5 Az egyetem bölcsészettudományi kara ezt követően azzal a kéréssel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy engedélyezze az eljárás lefolytatását. Az ebben az időszakban hivatalban lévő Hóman Bálint 1942. január 5-én kelt 40.502/1941. IV. I. számú rendeletében hozzájárult ahhoz, hogy Tóth János magántanári képesítésének folyamata elkezdődhessen annak ellenére, hogy a formai követelményeknek az említett vonatkozásban nem felelt meg. A bölcsészettudományi kar 1942. január 29-én megtartott rendes ülése a jelölt személyi minősültségét megállapította, tudományos munkásságának az elbírálására pedig Kogutowicz Károlyt és Banner Jánost kérte fel, akik 1942. szeptember 30-án terjesztették elő véleményes jelentésüket, amelyeket a jelenlévők egyhangúlag elfogadtak, majd Tóth Jánost magántanári kollokviumra, illetve próbaelőadásra bocsájtották. A jelölt négy félévre vonatkozóan előadástervezetet is kidolgozott, amelynek „A tájegységek népi építészeti elemei" címet adta. Mondanivalóját nyolc nagy egységre osztotta, amelyek a tájegységek jellemzésén túlmenően felölelték az ősmagyar, illetve a tájegységek települési módjait, az udvarok formáit, a házépítés technikáit, a lakó- és gazdasági építményeket, illetve a templomokat. Kogutowicz Károly 1942. június 12-ei keltezésű értékelésében Tóth János szakcikkeinek, illetve doktori értekezésének az ismertetése mellett igyekezett rávilágítani a jelölt kutatásainak az újszerűségére is. Kiemelte azt, hogy irodalmi munkássága 1933-ban főként városrendezési problémák taglalásával vette kezdetét, 1937-től pedig különböző tájegységeken végzett terepmunka alapján kizárólag a népi építészettel foglalkozott. A magyar néprajztudomány ugyan már régóta vizsgálta ezt a témát, Tóth János azonban új szempontokkal, szemléletmóddal gazdagította a kutatást, mégpedig a táj, illetve a miliő hatásának, valamint az építészeti nézőpontnak a hangsúlyozásával. Kogutowicz Károly a jelölt szakcikkeinek tartalmi ismertetését adja véleményes jelentésében, az 1938-ban napvilágot látott „Igy épit a vasi nép" című írásáról pedig részletes értékeléssel szolgál. Meglátása 13 Az egyetemi eljárás során keletkezett iratokban a Tóth János névváltozat szerepel, habár érdemes megemlíteni, hogy 1942-ig a közleményeiben a „Zalai" megkülönböztető előnevet használta. 14 Részlet Tóth János leveléből CsML SZHMTBKi. VIII. 6.9. 153. 15 Részlet a jegyzőkönyvi kivonatból CsML SZHMTBKi. VIII. 6.9. 153. 243. 328