Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán becsűjét is megvizsgáljuk. A pontokba szedett becsűben ez áll: „ 7. Téglából épített két Szoba Konyha és Földpince 1050 ft. Két Lóistálló 65 ft. Három Hidas 2 Káste hajlékkal 70 ft. Egy Pajta Pajta fia és Pince egy Szekértartó Szín egy Pajtafiával 25 ft. Kovács Műhely szerszámokkal együtt 102 ft." Itt világosan kiderül, hogy - noha nincs leírva - a téglából épített szoba-konyhás, pincével ellátott épületet háznak tekintik, mert az istállóval és disznóóllal egybeépített kástu 4 9 nem „emberek lakásául szolgáló épület", hanem csak „hajlék". Ennek az elméletnek viszont szöges ellentéte egy Istvánfalván 1826-ban készített becsű [1826. 31], melyben az áll, hogy a „Hét derékból álló hajlék: Konyha, Szoba, Pince, 2 Istálló, Pajtafia és Pajta 80 ft"-ot ér, melyhez csatlakozott még egy 3 ft-ra taksált „Hidas" és egy 10 ft-ra becsült „Különös Pintze" is. Itt tehát csak a külön épített disznóól, és a kihangsúlyozottan különálló pince nem jöhet számításban házként, illetve hajléknak sem mondható. Kondorfán [1830.156] 1830ban 2 derékból álló pincét, 1841-ben [1841.157] 3 derék pincét „présivei együtt" becsülnek meg. Felvetődik a kérdés, hogy az első esetben van-e ott prés, a második esetnél viszont nem tudjuk, hogy a pincében van-e présház általában. Ha igen, akkor az egyik derék présházként szolgáló „présivei", vagy esetleg a Prés külön áll egy nyitott fészer alatt, mert nem tudjuk, hogy a bortároló pincében hány derékban vannak a boroshordók, mert akár présházzal ellátott ikerpincére is gondolhatunk. Ellentmondást hordoz Texlerhover János fazekas mester Kethelyen [1840. 91] 1840-ben felvett becsűje is. „1 Tégla hajlékok szoba Konyha Míhel Ház égető Kementzével 450 ft. 2. Egy Istálló téglából, két Színnel együtt 200 ft. 3. Egy Sertvés Ól 6 ft." Itt a hangsúly a „Míhel Ház"on van, mert ez valószínűleg a kemencével egybeépített önállóan értelmezhető házrész. így megkülönböztetésül az eredeti ház funkció hajlékká változott. Van másik megoldási lehetőség is. Szakonyfalván [1837. 59] forrásunk szerint „Két derékból álló új Ház 80 ft, Öt derékból álló Ó Hajlék 105 ft-ot ér." Azt sugallja, hogy az újonnan megépített két derék, melyben már laknak, az a ház, a telken lévő másik önálló épület talán már lakatlanul pedig a hajlék. Ezt az elgondolást még egy adat támaszthatja alá. Tótfalun élt f Buti András [1843. 69] gazdasága hagyatéki becsűjekor feljegyezték, hogy „Három derékból álló Ház 100 ft. Fából épült 4 derékból álló Pajta 95 ft. Öt derékból álló ovit Hajlék 50 ft." A szőlőbeli épületeknél szintén érzékelhető a folyamatos helyszínen tartózkodás hiányából adódó névadás, mivel „Zsidai szőlőhegyen két kis köz szőlő hajlék nélkül" található [Zsida. 1833. 72], A lakott tér és az alkalmi szállás közti különbség jól érzékelhető Magyarlakon f Pap Imre „zsöllér jobbágy" [1828. 120] gazdasági beesőjének leírásában „18. A Szőllő Hegyen két kis köz szőllő allával és kevés szántó földdel 32 ft. Három kis derék hajléknak [az ára] kis Préssel együtt 26 ft." Szintén Magyarlakon jegyezték fel [1840. 21] 1840-ben: „Nyolc közbül álló szőllő allával együtt 110 ft. Egy kis fonitott Szoba, kis Pincze Présház és egy kis Hajlék 27 ft. Prés különösen 8 ft 17 xr. Példáink azt mutatják, hogy a korabeli fiskális nyelv gazdái a definíciók alkalmazásával igen csak következetlenül bánnak. A „derék" megnevezés még a 19. századi köznyelvben is ismeretes, hiszen Kossics József is e kifejezéssel él, mikor így ír a szlovénok házairól: „A hegybéliek három derékból álló házakat építenek többnyire, u.m. pitvar, szoba, és kamrából állókat" (Kossics 1828. 13). Forrásainkat áttekintve azonban látjuk, hogy egy derék nem egyenlő egy meghatározott funkcióval ellátott épületegységgel, hiszen az istállók is lehetnek több derékra osztottak, de a hidasok, disznóólak esetén is több elkülönített térrel kell számolnunk. A pajtáknál is így van ez, a forrásokban láthatóan ügyelnek az összeírok arra, hogy pajta pajtafiával [Gyarmat 1836. 114] vagy pajta két pajtafiával [Kondorfal 787. 148] szerepeljen a becsükben. Sok esetben a pincét - „egy derék pince magánosan" - [Háromház 1839. 113] és a vermet -„Egy derékból álló verem'/ Csörötnek 1827.124] is derékszám adják meg. Egyszerűbb problémát vet fel a gyakori „különösen", „magánosan" és a ritka „távul" kifejezés is, amik alatt egyértelműen az áll, hogy nem egy tetőzet alatt álló épületrészről van szó, hanem külön megfontolásból emelt, néha jelentős anyagi ráfordítást tükröző - a lakó és gazdasági épületektől elkülönült - külön álló, önmagában álló egy, vagy több sejtű tároló helyiségről, esetleg istállóval, hidassal, pajtával egybeszerkesztett, de határozott feladatot ellátó épületről - „Különösen épített hidas 5 0 egy istálló és kamra" Orfalu [1840. 10] van szó. Ebbe a fogalmi csoportba tartozik a „gabonás pajtafia magánosan" [Háromház 1837.112], Nehéz elképzelni olyan pajtát, aminek nincs legalább a 49 Czuczor - Fogarasi szótárában: „Kástye: Kincstartó szoba a göcseji pór népnél. Alkalmasint a nevet a német kosten-ból" származik. 50 Karba György orfalusi zsellér gazdaságának becsűjekor 1840. január 28-án a becsüsök a következőképpen írták össze és becsülték meg a telken lévő épületeket: „Három derékból álló ház, éhez ragasztott Istálló Pajta és Pajtafia 55 ft, Különösen épített Hidas egy Istálló és Kamara 45 ft." 308
