Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész állapítás vonatkozhatott a hiányzó kamrát helyettesítő kamrai funkciót ellátó helyiségre, de szoba alá épített valódi földfalú [nem téglafalú] pincére is. Maga az épület a 160 vizsgált ház közül a legdrágább volt, 1050 forintot ért. Téglaépülete csak Istvánfalván lakó Kovács József 3Á telkes kovácsmesternek és Kethelyen lakó Texlerhover János kályhás-fazekas mesternek volt. Utóbbinak két szoba konyhája, részben melléképületei is téglából vannak, becsült értékük meghaladja az 1000 forintot, a falusias 8-10 derekú nagyméretű hajlított, vagy kerített házak 200-250 ft-ra becsült házaival szemben. Itt kell felvetnünk a „ház" és a „hajlék" kifejezés közötti következetlen szóhasználatot, de a korabeli fiskális nyelvben mindennapos „derék" is magyarázatra szorul. Korabeli szótárirodalmunkban sem ismeretlen e két fogalom, hiszen az 1838-ban kiadott Tájszótár szócikkében a ház meghatározására az alábbiakat írják: „némely helyen annyit tesz: szoba, elsőszoba [...] szorosabb értelemben emberek lakásául szolgáló épület. Kőház, faház, sárház, szegletház". Czuczor-Fogarasi 1862-ben kiadott szótárában pedig ez áll.- „Ház szorosabb értelemben födött lakás, héjas épület, bekerített épület" (TÁJSZÓTÁR 1838, CUCZOR - FOGARASI 1862). A mi adataink között általános a „három derékból álló ház" megnevezés még akkor is, ha a megadott három tételnél sokkal több épületrésznek adják meg csoportosan, vagy külön-külön a becsárát. Amennyiben jelzős szerkezetben adják meg a házat: „Három derékból álló Mór, vagy Föld Ház 114 ft. 3 új Istálló 140 ft 3 új Hidas Színnel 40 ft Egy Pajta Pajtafia és pince 125 ft [Permise 1847. 19] nyilvánvalóvá válik, hogy az általában szoba, konyha, kamra épületrészekből egy héjazat alatt lévő épületet tekintették háznak, mert a többi nem „emberek lakásául szolgáló épület". Az épületrészek számát eggyel csökkenthetjük, ha Istvánfalván lakó Sömenek József gazdaságának becsűjét is szemügyre vesszük. „Két derékbul álló Háza egy Kamarával, Színnyel 50 ft. Ovit Pintze és Istálló 30 ft. Két ovit Hidas 4 7 5 ft. Egy pajtafia és Pincze 40 ft." Tehát a becsüsök, a hivatali elöljárók úgy ítélték meg, hogy a kamra és a szín már nem tartozik a ház fogalma alá, csak a gyakorlatban, vagy az emlékezetben még élő nagyméretű füstös lakószoba, a régi „füstösház", 4 8 melyet a mi időnkben a lakókonyha válthatta fel [BÍRÓ 2003. 47-50]. A hagyatéki és gazdasági becsük adataiból kiitűnik, hogy milyen magas az egyes porták telek beépítettségi foka. A 19. század első harmadában még az uradalom regulája ellenére is igen sok a „szegre hajtott, négyszegre kerített" füstöskonyhás borona falú lakóház, de egyes falvakban előfordul már a „mór, földfalú ház" és más melléképület is. Istvánfalván egy 1826-ban felvett gazdasági leltár adatai szerint hét derékból álló „hajlék" egy konyhát, szobát, pincét, két istállót, pajtát pajtafiával foglal egybe egy héjazat alatt, de egy különálló hidas, és egy „különös pince" is állt rajta. Gyakori a több kamra, a „kásté", és a verem is, hét alkalommal egy-egy „Mihe ház" is előfordul. Ezen kívül a hegyen még szőlő és présházas pincék is találhatók. Nem ritka a két istálló, egy az ökröknek, egy a lovaknak, de színből is van több, egy az ökrös, egy a lovas szekérnek. A két ökör mellett háztartásonként gyakori a tehén, üsző, borjú, szopósborjú, valamint a tulok (fiatal ökör) is. Ritkán tikokat és ludakat is összeírnak. A becsük nem csak az épületek teljes körét, de az állatállományt és a legfontosabb gazdasági és szállítóeszközökön kívül meglepően sokféle pintérek által készített dongás, többnyire még faabroncsos edényt inventálnak. A ház fogalmának értelmezésében közelebb jutunk a korabeli szemlélethez, ha f Kovács József [1847. 40] Istvánfalván élt kovácsmester ingatlanának 47 Tóth János a szlovén nyelvterületről az Őrségek védett népi épületei fejezetben a felsőszölnöki Szvetecz Vlncéné boronaházának alaprajzét és metszetét mutatja be. A házat és a telekbeépítést tárgyalva általánosságként leírja, hogy a „hajlított ház a hosszú házból alakult ki [az eredetileg szoba-konyha-kamra-istálló alaprajzú épület] szobájához derékszögben egy újabb szobát építettek. [...] Bár a ház hegyterületen épült lel, az udvar kialakítása a kerített házra emlékeztet. Az L alaprajzú épület harmadik oldala felől helyezkedik el a sertéséi, kifutóval. (TÓTH 1971.123). A példát azért említjük, mivel a szövegben a ház építőanyaga borona, de az ól falainak minőségéről nem esik külön szó. Az alaprajzból viszont világosan kiderül, hogy ez is borona építmény. A Néprajzi Lexikon éltalános megfogalmazása szerint (NLEX 589-590) viszont „A fában gazdag vidéken a gerendából vagy zsilipéit fallal készült kifutó nélküli disznó ól-t hidas"-nak nevezik. Az ábrán viszont kifutóval szerepel, bér az is igaz, hogy Tóth János ezt disznó ólnak írja le. Ezt a megjegyzés azért kívánkozik ide, mert forráselemzésünkből egyértelműen kiderült, hogy a szlovén nyelvhatáron belül a 19. század első felében kivétel nélkül „hidasnak" nevezik a sertéstartásra alkalmas építményt, - M. Kozár Mária Tóth Jánoshoz hasonlóan -,,sertésó/"-nak, szlovénül „léjv"-nek írja le (M. KOZÁR 156 ábrával), amihez egy alkalommal sem említenek kifutót. A magyarok lakta területen Zsidától Kondorfáig kivétel nélkül a hasonló célú építménynek az 1785-1786. évi inventáriumokat kivéve (Zsida 1785 .77 „kis három derék disznó ólak 75 ft," Zsida 1788. 71 „disznó ól") „sertvéles ól" a neve, melyhez szintén nem említenek kifutót, pedig a Néprajzi Lexikon szócikke szerint: „A sertések elhelyezésére használt építmény általában több részes téglalap alakú ól, előtte rendszerint kitéglázott kifutóval." A kortárs, 1838-ban kiadott Tájszótár sem igazít el jobban, Hidas szócikkében csupán annyi áll: „Hidas: Disznó ól Tolna vármegyében Csapó Dániel [közlése szerint]." 48 1740-ben Szentgyörgyvölgyön, Kógyár szegen Gyenese János és Miklós árváinak ingó és ingatlan javait írták össze. Az összeírás mindenek előtt a ház részeit sorolja föl, ami egy konyhából, mellette lévő kályhás házból, egy pitvarból és egy kamrából állt (BÍRÓ 2003, 50). 307
