Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán mely részében tartózkodnak, mivel az egyes helyiségeket csak rendkívül ritka esetekben jelzik és vélhetően a látott használati eszközök, vagy bútorok közül sem vesznek fel mindent a becsűlendők közé. Még akkor is nehéz a tájékozódás, ha egy kamrában mozgunk, mivel az általunk ismert oda valónak ítélt eszközökön kívül számos, a képbe nehezen beilleszthető tárgyakat is találhatunk. Nehezen lehet érzékelni a tárgycsoportok közti mozgás során, hogy például a bennünket érdeklő dongás tárolóedényeket tetszőleges sorban több helyiségben találhatókkal együtt jelentetik meg a papiroson, vagy minden úgy van, ahogy az a szemük elé tárult. Nehéz a kérdés: vajon minden ugyanott volt tíz nappal, vagy egy hónappal azelőtt is? Az iratok tisztázata mellett több érv is szól annak ellenére, hogy nem ismerjük a becsű valóságos menetét, mivel erre vonatkozó központi utasítás nem áll rendelkezésünkre, csak azt tudjuk meg az iratokból, hogy a jegyző jelenlétében az adott falu bírája, a szomszédos falvak bírái és esküdteik vesznek részt a megadott időpontban zajló helyszíni szemlén, aminek eredménye becsült árakat tartalmazó, rövidebb-hosszabb tételes lista. A levéltári iratok tisztázatok, ez jól látszik, hiszen a hatalmas kötetek folytatólagos ügyiratszáma mellé másolták be a véglegesített jegyzőkönyveket, amit aztán az esküdtekkel és a falu bírájával külön is hitelesítettek. A becsű jegyzőkönyvek - noha egységes szerkezeti rendet követnek eltérő képet mutatnak a tekintetben, hogy a becsült ingó és ingatlan értékeket számsorrendbe tették-e, azon belül egyet, vagy több tárgyat egyénileg, vagy csoportosan becsültek-e meg. Még olyan eset is előfordul, hogy a számozott tételek alatt bokornyi tárgy darabonkénti becsárral, de summázott árral szerepel. Kellőképpen nem tisztázott az sem, hogy a portán álló gazdasági épületekkel együtt kezelt házat miért becsülték meg egyes részleteiben, ha a fiskális nyelv következetesen a derék kifejezést használta minden egyes osztott vagy funkcionálisan elválasztott, elválasztható térre. Ilyen például a pajta, pajtafia következetesen használt kifejezés, de ebben a fogalmi rendszerben nehéz értelmezni az „egyedülálló pajtafiá"-\, ha csak nem kamrát értünk alatta, mert gyakorta e célt (is) szolgált. Az istálló csak az állatok élettere vajon, vagy az embereké is, hiszen köztudomású, hogy éjszakára a fiatal férfiak hálóhelyéül szolgált, de ugyanez vonatkozik a kamrára is, mert a berendezési tárgyak ismerete azt tükrözi, hogy nemcsak termény és szerszámtárolásul szolgált, hanem időszakosan lakótér is volt a fiatal házasok részére, ezért az ágy jelenléte miatt gyakran „kis szobának" is nevezik, bár a kamra funkcióját továbbra sem veszti el. A sablonosan használt „három derékból álló háza" kifejezés is pontosításra szorul, hiszen egy-egy épület akár 10-12 „derék" egy helyütt „darab" 4 0 [Szakonyfalu 1788. 50] is lehet az irat tanúsága szerint egymást követően sorjázó - hosszú ház - vagy L alakban,-hajlított ház -U alakban meghajló „szegletre hajtott' épületek - kerített ház - esetében. A házalaprajzok sokszínűségét a kataszteri térképek lapjai jól tükrözik, vizsgált korszakunkban e területen a hajlított és kerített házak dominanciája figyelhető meg. A közöttük való eligazodást a történelmi Vas megye területére kiterjedő alapos kutatásaiból származó alaprajzi felméréseket és rekonstrukciós modelleket ismertető Tóth János (TÓTH 1971. 28, 29, 31, 37-44, 62, 63, 77, 108, 111, 123,125) ábrái alapján is nehéz eligazodnunk, mert mindössze egy olyan alaprajzot ismertet, melyben a pince valamely épületelemhez csatlakozik. A mi területünkön viszont a pajtához, istállóhoz, kamrához, de még a fészerhez is gyakran köthető, így az alaprajzi sémák és a korabeli leltárakban felsorolt tárgyak topográfiai elhelyezése, az épület általános becslésekor leírt épületcsoportok alaprajzi megjelenítése nehézségekbe ütközik. A hagyatéki és gazdasági becsük leírásában található apró különbözőségekből arra lehet következtetni, hogy a helyszíni szemle alkalmával külön cédulára lehettek felírva az egyes adatok, és azokat szerkeszthették egybe a tisztázat során, ahol viszont már esetleg nem az eredeti bejárást vették figyelembe. A becsüknek vannak olyan elemei - irtásföldek nagysága, 4 1 szőlőbeli javak leírása, szomszédos falu 40 Szakonyfalu 1788. „Az ovitl ház eöt darobbul álló, becsültetett mindenestül 30 ft." 41 A gazdaság részét képezik a szerzett javak. A szőlőbirtok és az irtványföldek, melyek egyénenként emelik a „summa" értékét. Ezek közül néhányat közreadunk. Kethely, [1786.87] Puckel József gazdaságának becsűjekor beszámították Forgerd nevű irtását 36 ft-tot érőt, valamint Dankas nevű irtást 30 ft értékben és egy egresi örök széntót 25 ft-ot érőt és a Gyöp fölött lévő kis földet, melynek értéke 5 ft volt. így tehát a saját tulajdonú földjei 96 rajnai ezüst forint értéket képviseltek. Kisfaludon fél évszázad múltán f Németh János gazdaságának megbecsülésekor a „Faluvégi örökföld 18 ft-ot ért. Istvánfalván f Csuba János [1833. 33] gazdaságénak értékét 1833-ban növelte egy „Három köbölre való irtásföld dézsmo alatt" 6 ft-ot ért, „Horteleken 12 köbölre való taxaföld" pedig 21 ft-ot ért, így földjeinek értéke 27 ft volt. Gyarmat [1830.140] fHuszár János % helyes jobbágy 1830. évi 105 tételből álló becsűjekor számba vették szerzett földjeit. „SzilJárási irtás föld 3 pozsonyi mérőre való" 6 ft-ot, Szőlő Hegyi irtás % pozsonyi köbölre 1 ft-ot, Ér úti irtás % pozsonyi köbölre 1 forintot ért, de figyelembe vették azt is, hogy a „Gasztonyi emberektől Nádolloi rétet zálogba bírja" 30 ft-ért. istvánfalván [1833. 33] a „Fölső hegyen három köbölre való vetett irtásföld dézsmo alatt 6 ft". Horteleken „72 köbölre való taxaföld 21 ft"-ot ért. 304
