Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán vagyoni helyzetét becsülték-e meg. Három esetben a nehezen értelmezhető „zsöllér-jobbágy" szópárral találkoztunk. 1828-ban Magyarlakon [1828.120] fPapp Imre, 1837-ben Talapatakán f Váry Márton [1837. 106], 1840ben [1840.91] „Texlerhover János Fazekas Mester Ember" hagyatéki, illetve gazdasági becsűjekor. Mindhárom esetben a zsöllér a hangsúlyos, a jobbágy az általános státust megjelölő szó. Lehetséges, hogy ez a vagylagosság is a fiskális nyelv sajátosságaihoz tartozik. A „Vendvidéken" a 491 lakosú 3 9 Dolincon a három iratból egyben sincs státus megnevezés, a 399 lakosú Orfaluban a vizsgált nyolc iratból [1827. 7] 1 jobbágy, [1840.10] 1 zsellér, a 182 lakosú Permisén [1846.17, 1847.20] 2 jobbágy, az 584 lakosú 21 vizsgált irat közül [1839. 36, 1847. 39-40], a 208 lakosú Börgölinből származó 8 vizsgált irat közül egyben sincs státus meghatározás. A 221 lakosú Szakonyfalvából feltárt 11 irat között egyben van csak zsellér [1823.54] megnevezve. A 358 lakosú Tótfalván vizsgált 9 iratban nincs státus meghatározás. A magyar vidéken a 118 lakosú Zsidán 7 irat közül [1836. 73, 1842. 76] 2 jobbágy, a 350 lakosú 8 irat közül egyben szerepel erdőpásztor, a 299 lakosú Kethelyen vizsgált 8 iratban [1834. 90,1843. 92,] 2 egész telkes jobbágy és egy 6/8 helyes jobbágy szerepel [1840. 93]. A 147 lakosú Kisfaludban a 7 vizsgált iratban egy zsellért neveztek meg [1824. 100], A 147 lakosú Talapatakán 3 jobbágy státusát ismerjük [1834.104, 1845. 1837], a 91 lakosú Háromházáról 5 iratot vizsgáltunk meg, 1 jobbágyot találtunk [1837.112], A 394 lakosú Magyarlakon 9 iratot vizsgáltunk, 3 jobbágyot [1829. 120, 1844. 120] találtunk. Az 511 lakosú Csörötneken 2 zsellért neveztek meg [1877. 125, 1828. 130], A 618 lakosú Gyarmaton 10 iratot vizsgáltunk. Egy 1/2 és egy 3A telkes és egy félhelyes jobbágyot találtunk [1844. 145, 1830. 140, 1828. 130], az 541 lakosú Kondorfán 20 iratot vizsgáltunk, de egyetlen alkalommal sem találtunk státus meghatározást. A 160 becsű közül 21 jobbágyról és 5 zsellérről tudunk. Ez az összes irat mindössze 16%-a. 84%-ról csak azt tudjuk, hogy jórészt gazdálkodással foglalkoztak. Az inventáltak az adott helyi társadalomban betöltött szerepét, ingó és ingatlan vagyonának mennyiségét és értékét az egyes falvakban becsű alá kerültek közül, a tételszám megnevezésével, a summa legkisebb és legnagyobb összegével hasonlítjuk össze, hogy egy átlagos gazdaság vagyonértékét hozzávetőleges pontossággal 39 Fényes Elek 1836-ban megjelent geográfiai szótárának adatai (FÉNYES 1836). megkapjuk. Az összeírt tételszámok alapján pedig megtalálhatjuk azt a valószínűsíthető határt, ami fölött egyegy irat már részletesebb, árnyaltabb képet fest egy adott gazdaság tárgyi kultúrájának megismeréséhez. Kis Dolinc 56 tételben 618 ft, Orfalu: 36 tételben 495 ft, Permise: 34 tételben 187 ft, Istvánfalva: 28 tételben 328 ft, Börgölin: 37 tétel alatt 422 ft, Szakonyfalu: 26 tétel alatt 264 ft, Tótfalu: 33 tétel 507 ft, Farkasfa: 53 tétel alatt 797 ft, Talapataka: 48 tétel, a summa 1471 ft, Zsida: 36 tétel alatt 661 ft, Háromháza: 64 tétel alatt a summa 1100 ft. Kethely: 99 tétel alatt 1395 ft, Kisfalud: 34 tétel alatt 541 ft, Magyarlak: 61 tétel alatt 751 ft, Csörötnek: 96 tétel alatt 712 ft. Gyarmat: 70 tétel alatt 1443 ft, Kondorfa: 134 tétel alatt 1231 ft. Összesen 12923 ft a 17 településen kiválasztott minta összege, vagyis a 160 inventárium 10,5 %-át képező reprezentatív mintavétel alapján a vizsgált időszakban egy gazdaságra jutó átlagos ingó és ingatlan vagyon értéke 760 ft lehetett. A feltárt iratok 10,5%-ban 945 tétel található összesen. így egy eredményesen vizsgálható iratra átlagosan 56 tétel jut. A számítások alapján azt tételezzük fel, hogy egy átlagos jobbágy, vagy zsellér gazdaság részletekre is kiterjedő beesőjéhez legalább 56 tétel leltár, vagy becsű szükséges. Természetesen ezek a számok az egyének gazdasági kondícióját nem tükrözhetik híven, hiszen a korabeli társadalom is differenciált, de mégis alkalmat ad arra, hogy megértsük a gazdaságok belső szerkezetét. Pontosabb, árnyaltabb képet akkor kaphatnánk, ha az iratok feltűntetnék minden benne szereplő társadalmi státusát, az általa megművelt föld mértékét, a szőlőbirtokát és az általa megtermelt termények mennyiségét. Néhány adat rávilágít arra, hogy a jobbágyok és zsellérek közül számosan két ökrös, vagy lótartó gazdákként intenzív gabona- és dohánytermesztéssel foglalkoztak, valamint jelentős szőlőbirtokkal rendelkeztek. A részletesebb társadalmi kép megrajzolása nehéz feladat, a tejes iratanyag digitalizálásával a későbbi kutatás feladata marad. De még ezen kívül ismerni kellene legalább az 1828. évi Concriptio Regnicoláris 17 településre vonatkozó adatait részletesen, abból névkutatással szerencsés esetben be lehetne azonosítani az inventáriumokban szereplők - az 1824-ben jelenlévők körét, de nem az 1786- 1848 között vizsgált összes adatot. Egy szűkebb kört érintve a rájuk kivetett állami adó mértékéből az 1824. évi portális concriptioból tájékozódhatnánk, - de 302
