Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

NAGY Zoltán hasonlóan műszónak véljük a magyarlaki 1827-ből származó „Takáts szék" 1 ft megnevezést is. Példáinkból látszik, hogy a „fájsz" a magyarországi szlovénok területén általánosan ismert megnevezése a szövőszéknek, de nem kizárólagosan sajátja. Ma még nem tisztázott eléggé, hogy a takácsok szövőszéke és a Lülik leírásából ismertetett eszköz azonos-e a nyelvterületen a tisztviselők által fajsznak nevezett, de a „Vendvidéken" „króusna"-kér\l ismert szövőszékekkel. A szövőszéken készlett termékek közül különböző mennyiségű rőf vásznat találunk a gazdasági és hagyatéki becsükben. így például Texrer János csörötneki fazekasnál 1842-ben [1842.134] a megbecsült „57 réf vászon" 50 forintot ért. Ezen kívül csaknem minden háztartásban egy-egy „likacskás Ponyvá"-\. is feljegyeznek, mint ahogyan azt tették Orfaluban 1823-ban [1823.5], melynek becsült ára 1 ft 30 xr volt, de hasonlót jegyeztek fel Kondorfán is 1843-ban [1843.159], ahol a 72. tételszám alatt „egy jobb ponyva"akkor 4 ft-ba került. A zsákvászon is szövőszéken készült, amiből aztán „paraszt zsák" [Zsida 1842. 76] „dupla lisztes zsák" [Permise 1847.19) „kittölös zsák" [Kethely 1847. 93] készült, amit becsben tartottak, foltozgattak, [Orfalu. 1844. 11] javítgattak. A FISKÁLIS NYELV ANATÓMIÁJA Ahhoz, hogy a levéltári iratok elemzését elvégezzük, meg kell értenünk az akkori uradalmi közigazgatás nyelvezetét is, hiszen a hites jegyzőkönyvek egy - egy nótárius nyelvkincsének szubjektív elemeit is tartalmazzák. A leltárakból vett adatminták szerint a „Vendvidéken" 1831-ben Marits Ferenc „feljegyző", 1831-1840 között Zsida, Kethely és Háromház falvak hagyaték- és gazdasági becsű, osztályos egyesség felvételi felelőse Huszár György „hites nótárius"

36 Gyarmaton és vélhetően környékén 1830-ban Könyejózsef „nótárius" az írástudó. A leltárak ugyan nagyjából egységes szövetűek mind a tizenhét községben, de a 18. századi iratok nyelvezete régiesebb, így az ingatlanok és „házi mobiliák" összeírásakor az egyes tárgyak megnevezése régebbi nyelvi emlékeket takar. Az azonos időszakban működő nótáriusok eltérő habitusa is érzékelhető, főleg a becsléskor alkalmazott jelzőket illetően. Erősen érezhető jelenlétük a sorok mögött, hiszen ők a lebonyolítói és írástudásuk révén egyúttal lejegyzői is a helyszíni szemlén tapasztaltaknak. Egy becsüs szemével nézve A becsűt végzők munkája helyszíni megtekintésre enged következtetni, ha a leírás nyelvi szerkezetét vonjuk vizsgálat alá. Feltűnő és egyben csak egy lejegyzőre jellemző, hogy többes számot használ a számnevek után. Ezen kívül erősen érvényesül a szó becsértéke, mert a jelzők mögött minden esetben egyéni mérlegelés fedezhető fel. Ha a becsűt végző „szemüvegén" keresztül akarjuk látni a múlt eseményeit, figyelmesen kell mérlegelni minden egyes leírt szavát, f Magyar János [1836.132] Csörötneken hátrahagyott gazdaságának 1836. május 11 -én felvett becsűje erre jó példát kínál. A vizsgált gazdasági becsük közül azért érdemel külön figyelmet, mert a leltárfelvételkor - főleg a hordókra vonatkozóan - szinte csak körülírásokkal, az ármegállapításhoz egymáshoz való hasonlítgatással találkozunk. A hordók rendeltetésére, űrtartalmára sem találunk konkrét adatokat. Forrásjegyzékünk 132. sorát áttekintve azt tapasztaljuk, hogy Magyar Jánosnak nem is volt mit hátrahagynia, hiszen egy vasas rossz köblön és nyolc rossz zsákon kívül semmije sincs, noha hagyatéki becsűje 77 tételt tesz ki, vagyonának summája pedig a legtehetősebb gazda vagyonának egy negyede. Jogállását nem ismerjük ugyan, de három derékból álló háza, 2 derékból álló istállója, egy kis kamrája, két ólja egy pajta fiával együtt 135 ft-ot ér, egy pár „vonyós ökör" 145 ft, vas eketaligával 4 ft, szekere 30 ft, tehát gazdálkodásból élt, még sincs gabonás, lisztes hordója, sem kasa, sem hombárja, csak az a nyolc rossz zsákja. Pedig jobb módúnak kellene lennie, mivel a csörötneki szőlőhegyen öt köz szőleje „földivel együtt" 60 ft-ot ér, három derékból álló konyha-présházfa pincéje 10 ft-ra becsültetett. A présházban még egy 7 ft-ot érő „srófos prés" is található, 27 darabból álló dongás edénykészlete 24 ft 20 xr-t érő a 77 becsült tétel egyharmadát teszi ki, az átlagosnál magasabb arányt képviselve. Értékük a vagyon 5%-át is eléri, de sem bora, sem terménye nincsen. Mintha egy elhagyott gazdaságban járnánk. A többnyire a telki házban talált hordók rendeltetése ismeretlen. Mivel pincéje itt nincs, három kamra közül is választhatunk, hol becsülték meg azokat 1836. május 11-én. Amennyiben a hat együttszámlált hordó a vasas köböllel társítva egy helyiségben volt, akkor azok gabonatárolók lehettek és a pajtafia melletti kamrában lehe36 Zsidán és Háromházén a „helység nótáriusa -ként írja alá az iratokat. 296