Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész a „kosünta" név mögött - noha ugyanazzal az ősi technikával rozsszalmából készül, mint a kópic - egy másik edényforma is rejtőzködhet. Földműves kézműves - kézművel földműves Tanulságos a kortárs szemüvegén keresztül Bél Mátyás Szentgotthárdról és környékéről alkotott képét is felidézni. „Szentgotthárd német mezőváros 833 katolikus és 15 evangélikus lakossal. Többnyire mesteremberek és kereskedők. 8 országos vására van." Ehhez a rövid leíráshoz Nádasdy Lajos kutatása alapján (NÁDASDY 1986a) az itt gyakorolt mesterségeket és céheket is számba vehetjük. Vasvármegyében 1762-1817 közötti időszakban számos céh működött. A faipar területén 1762-ben 3, 1817-ben 4 kádár céh működött. A céhes mesterek száma 1817-ben 72, a céhek felbomlása után 1876-ban 114 (NÁDASDY 1982, 1986b). Az 1890. évi iparkamarai jelentés szerint 259 fő foglalkozik dongás edények készítésével, tehát annak ellenére, hogy nagy tömegben megjelennek a piacon a könnyű bádogedények, a faipari termékekre e korban még mindig nagy az igény. Vas vármegye közgyűlése Deputációt rendelt ki az 1813. évi helytartótanácsa felhívására, melyben a kiadandó új céhcikkelyekre kérte ki a megyék véleményét. Ez a Deputáció egyben az egész megyére nézve a céhes és céhen kívüli iparosok összeírását rendelte el. Hertelendi Zsigmond 1815. augusztus 22-én kelt tiszti jelentésében tételesen leírja, hogy Szentgotthárdon hét céhbe tömörülve, tizenöt mesterséget gyakorolva a 161 céhes mesteremberből 53 itt is dolgozik, a teljes lakosság 19%-át kitevő mesterember szolgálja ki a mezőváros és a közvetlen környezetébe tartozó szlovén és magyar falvak igényeit. E forrásanyagból csak az uradalmi központban található céheket és mestereket emeljük ki, illetve azokat, akik kutatási területünkön működtek 1813-ban. „Sz. Gottharden szabó czéhben vágynák: 12, összesen a szomszéd falvakban lévőkkel együtt 42-en. Takóts czéh: mesterek helyben 8, összesen 40. Bognár czéh, a melyhez a Kovátsok, Lakatosok, Szűtsök, Szíjártók, Nyeregjártók, Kádárok, Szűr szabók, Ötvösök és Órások tartoznak. Bognárok Szentgotthárdon 2, összesen 10. Kovótsok Szentgotthárdon 2, Tótfaluban 1. összesen 10. A vegyes czéhben összesen 42. Lakatosok Szentgotthárdon 2, összesen 3. Asztalosok Szentgotthárdon 2, összesen 9. Kádárok Szentgotthárdon 2, összesen 3. Szűrszabó Szentgotthárdon 2. Szíjgyártó Szentgotthárdon 2. Nyeregjártó Szentgotthárdon 1. Órás Szentgotthárdon 1., összesen 6. Szűts Szentgotthárdon 1, összesen 2. Vargáknak vagyon czéhe Sz. Gotthárdon 10, összesen 16. Csizmadiák Szt. Gotthard on 8, összesen 12. A Fazekasok czéhje Szentgotthárdon 3, Kethelyen 2, Istvánfalván 1, Gyarmaton 1, Börgöllnben 7."A német nyelvű articulusuk 1737. május 1-én kelt. (3. számú térkép) A felsoroltakon kívül Szentgotthárdon még két bognár, és 8 takácsmester is található. A céhes mesterek között van még két kádármester, két asztalos, két kovács, Tótfaluban egy bejáró kovácsmester, Magyarlak (*) Gyarmat (16) Tdlapataka(12) Tótfalu (7)o A-t- < Szakonyfatu(6) Kondorfa|17) Istwjmfalva (4) SZENTGOTTHÁRD Kisfalud ,1ÍL) (Kethely V •(10) 2.0 km. örfalu (2) ° o o o o o • o Dolinc (11 -F A Kovács + Fazekas, gerencsér M Bognár 3. térkép. Kézművesek a szentgotthárdi uradalom falvaiban 1786-1846 között. (Rajzolta: Derdák Ferenc) Karte 3. Handwerker in den Dörfern der Herrschaft von Szentgotthárd 1786-1846. (Zeichnung: Ferenc Derdák) 291