Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - PAP Ildikó Katalin: SÁRVÁR-FAKÉPI-DŰLŐ KORA ÁRPÁD-KORI KERÁMIAANYAGA

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 243-277 Sárvár-Faképi-dúlő kora Árpád-kori kerámiaanyaga. Adatok a fogaskerékminta Vas megyei megjelenéséhez A cserépbográcsokat kisalföldi párhuzamaik és korai formai jegyeik alapján az Árpád-kor korai, illetve közép­ső szakaszába kell sorolnunk, a palackokról azonban a már említett okok miatt nagyon kevés állapítható meg. Az 559. objektum fehér anyagú, formailag teljesen kiegé­szíthető, és kevés más lelettel kísért palackja egy hosszan tovább élő, inkább az Árpád-kor közepe felé mutató darab. A fazekak jellegzetességei közül a lelőhely Karoling­kori edényei és más nyugat-dunántúli lelőhelyek anya­ga 2 9 alapján mindenképp a korai időszakra utal az önál­ló díszítésként előforduló csigavonal, amely Árpád-kori környezetben az 5 5 6/1 3 0 és az 557. gödörben egy-egy (13. kép 2), míg a 668. műhelyben három alkalommal 31 figyelhető meg (16. kép 2, 22. kép 9). Az archaikus díszí­tés jelenléte a két gödörben azért kiemelten érdekes, mert ez az első, a Vas megyei anyagban megfigyelhető ré­gészeti érv a cserépbográcsok 10. századi datálása mellett. A 668. műhely csak csigavonallal díszített fazekai között találjuk az egyetlen olyan edényt, amely esetében annak gyenge kivitele miatt a kézikorong használata nem egyér­telmű (16. kép 2). A műhely leletei között van a köröm­benyomás alatt fogaskerékmintával és a perembelsőn két sor fogaskerékmintával díszített (20. kép 1) darab is. A lelőhely Karoling-kori és a kemenespálfai 9-10. szá­zadi település anyaga alapján (PAP 2012b 19. kép 6) a fazekaskorong az edényalj hatékonyabb rögzítése érde­kében történő kör alakú bevésése, bevésései (18. kép 7. és 23. kép 2), illetve az utóbbi falurészlet 33. házából kibontott (PAP 2012b 19. kép 3-5), nagyméretű, egész edényaljat elfoglaló fenékbélyeg (10. kép 1) szintén a 10. század felé mutat. Ez alapján a most ismert adatok szerint az 552, 668. és 751. objektumok anyaga is a kora Árpád-kor legelejére tehető. A 668. műhely leletei között az összes jelenleg elkülö­níthető korai jellegzetesség megtalálható, az objektum 10. századi datálásának azonban látszólag ellentmond, hogy a lelőhely valamennyi fogaskerékmintás töredéke ebből az objektumból származik. A díszítés a perembel­sőn (20. kép 1), kettes (16. kép 4) és hármas (16. kép 3) díszítéskombinációban is feltűnik. Az utóbbi, kónikus tes­tű edény felületén a díszítés kivitele sem egyértelmű; az edény felső részén bekarcolt vonal alatt vízszintesen be­karcolt párhuzamos vonalak, alattuk és mellettük fésűs be­szurkálás nyomai, míg hasvonalnál szintén bekarcolt vonal alatt már helyenként utólag részben elsimított fogaskerék­minta látszik (3-4. kép). Mivel a fogaskerékmintát hagyo­mányosan a 11. századtól datáljuk, a következőekben ez­zel a díszítési móddal részletesebben foglalkozom. A FOGASKERÉKMINTA DATÁLÁSA Az a kutatás által általánosan elfogadott és sokat hivat­kozott megállapítás, hogy a fogaskerékminta az Árpád­kori leletanyagban a 11. századtól van jelen, elsősorban Török Gyula a Veszprém megyei Halimba temetője kap­csán tett megfigyelésein alapul. Itt a temető érmekkel a 11. század második felére, 12. század elejére keltezett sírjaiban voltak fogaskerékmintával díszített töredékek (TÖRÖK 1962. 69, 96). Kvassay Judit doktori értekezésének 3 2 adatgyűjtése során mindössze két dunántúli temető, Halimba és Majs 33 (Kiss 1983. passim) leletei között talált fogaskerékmin­tás fazekakat (KVASSAY 1982. 31), és legjobb tudomásom szerint újabban feltárt temetőkből nem kerültek elő ilyen edények. Török Gyula megállapításával összhangban Parádi Nándor a pénzleletes edények elemzése során az andor­naktályai fazék (PARÁDI 1963. 1. kép 3) alapján a fogas­kerékminta elterjedését a 11. század végére, 12. század elejére tette (PARÁDI 1963. 223). Szintén látszólag a díszí­tésmód késői volta mellett szól, hogy Esztergom-Szent­györgymező 17. gödrében Salamon érme kíséretében ke­rültek elő fogaskerékmintás töredékek (LÁZÁR 1998. 71). Ezek az adatok világosan jelzik, hogy a díszítésmód érmekkel mind temetőkben, mind településeken csak viszonylag későn, a 11. századtól, illetve annak közepé­től, végétől mutatható ki. 3 4 Ez a tény azonban nem zárja 29 Ld. MÜLLER 1994. passim, TOMKA 2007. 70, STRAUB 2011. 396. 30 K. 2011.7.2812. 31 A táblákon nem szereplő darab leltári száma K. 2011.7.3471. 32 Ezúton is nagyon köszönöm Kvassay Juditnak, hogy doktori értekezése kéziratát áttanulmányozhattam. 33 A temető központi részén (Kiss 1983. 91. ábra), a nyitott hajkarikás sírok elterjedési területén éppen kívül (Kiss 1983. 90. ábra) a sírmező 75., 541., 573., 717., 718. sírjában, bronz gyűrű, ezüst S-végű hajkarika, tyúktojás társaságában, ill. egyéb melléklet nélkül. 34 A korszak településkerámiájának részletes elemzése során a fémanyag és érmek alapján pontosabban korhatározható temetkezések anyagában később kimu­tatható, vagy a sírokba be nem kerülő edénytípusok, illetve díszítési módok és formai jegyek megjelenésének ideje is pontosabban megfoghatóvá válhat. 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom