Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - SZILÁGYI Magdolna: VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM
SZILÁGYI Magdolna A körmendi vendégek (hospites... de Kurmund) 1244. évi kiváltságlevélnek 9 két pontja utal Körmend kereskedelmi jelentőségére. A privilégium egyrészt vámmentességet biztosított a körmendi hospesek közül kikerülő kereskedőknek Vas és Zala megye területén (mercatores ex ipsis in parochia Ferrei Castri out de Zala nullum de suis mercimoniis tributum solvere teneantur, UB I. 211). Másfelől rögzítette, hogy háború esetén azok a német kereskedők, akik félnek az utak viszontagságai miatt, a békekötésig Körmenden tartózkodhatnak személyük és áruik háborítatlansága mellett (Volumus etiom, ut si subortam guerram alicui Teutonicorum mercatores viarum discrimina metuentes inter ipsos remanserint usque ad pacis reformacionem, salvis personis et rebus omnibus ibidem voleant commorari, UB I. 211). A körmendi kiváltságlevélben szereplő vámmentesség Vas és Zala megye területére történő korlátozása megtalálható a vasvári vendégek 1279. évi kiváltságlevelében is, ami alapján arra következtethetünk, hogy a két város hospesei ugyanazon a területen értékesíthették áruikat. Ennek oka minden bizonnyal a hasonló földrajzi környezetben és a közösen használt úthálózatban keresendő (BÁNDI 1987. 13). A kiváltságlevél másik rendelkezése a város külkereskedelmi szerepére és a korabeli politikai viszonyokra világít rá. Körmendre a fentiekben ismertetett távolsági utakon érkezhettek a német kereskedők Karintia, Stájerország és Ausztria felől. Az ő biztonságukat szavatolta a privilégium a német-magyar határszélen gyakran előforduló háborúk idején. Az oklevélnek ezzel szemben nincs vásártartásra vonatkozó pontja, aminek az lehet az oka, hogy ekkor már gyakorolta a vásártartás jogát a város (BÁNÓI 1987. 13-14). KŐSZEG A kőszegi Alsóvárat 1 0 és a várost a Héder nembeli Kőszegi család alapította a 13. század második felében. Ekkor már több mint egy évszázada állt a kőszegi Felsővár 1 1 (1248: Castrum Kwszug, UB I. 219) a Kőszegihegység egyik hegycsúcsán (a mai Óház-tetőn). A két 4. kép. Kőszeg középkori topográfiája (Holl 1992. 7, 1. kép alapján) 1: Alsóvár, 2: Szent Jakab templom, 3: Szent Katalin templom, 4: Piactér, 5: Felső kapu (Ausztriai kapu), 6: Alsó kapu, 7: Soproni út, 8: Szombathelyi út Hg. 4. Medieval topography of Kőszeg (After Holl 1992. 7, rig. 1.) 1: Lower Castle, 2: Saint James's church, 3: Saint Catherine's church, 4: Marketplace, 5: Upper gate (Austrian gate), 6: Lower gate, 7: Road to Sopron, 8: Road to Szombathely kőszegi vár ( Kethkuseg, UB III. 248) 1327-ben került a Kőszegiektől Károly Róbert tulajdonába. A király 1336. évi okleveléből pedig már arról értesülünk, hogy a kőszegi polgárok (cives de Kewzegh) tíz évre mentességet kaptak a collecto nevű királyi adó fizetése alól, amennyiben falakkal veszik körül Kőszeg városát és erődítésekkel látják el azokat (sed muros dicte civitatis nostre Kewzegh construere et munimentis bonis solidare deberent et tenerentur, UB IV. 220). A város köré emelt, nagyrészt még ma is álló, körülbelül 800 méter hosszú kőfal több pontján végzett régészeti kutatások Chernel utca 12-14. (HOFL 1965. 72; B. BENKHARD 1984. 115); Jurisics tér 6. (M. KOZÁK 1975. 125); Kelcz-Adelffy utca 11. és 13. (M. KOZÁK 1974. 96-97); Rajnis utca 10-13. (BAKAY 1983. 104-105; VÁNDOR 1991. 77) - alapján a városfal több szakaszban épült meg a 16. század végére (B. BENKHARD 2000. 35-58. 40). (4. kép) Kőszegen észak-dél irányban vezetett keresztül a Sopron-Muraszombat út, melynek forgalmát a város két, 9 Az eredeti oklevél nem maradt ránk. Átírta és megerősítette V. István (1270) és Károly Róbert (1328). Károly Róbert kiadmánya eredetiben fennmaradt (MOL 40 537). Modern kiadásait lásd: UB I. 210-211; EFHU III/2. 38-39. Regeszta: RA I. 238. 786 sz. 10 A kőszegi Alsóvár és város történetét lásd: Bariska 1979. 70-82; Bakay 2001. 132-158. A régészeti kutatások eredményeit lásd: Holl 1986. 50-68; Holl 1992; Holl 1997. 95-101; B. Benkhard - Mentényi 2007. 137-147. 11 A Felsővár régészeti kutatásainak eredményeit összefoglalóan lásd: Feld 2007. 147-150. 228
