Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - ISZTIN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre: A SAVARIAI CSÁSZÁRI PALOTA ÉS DÍSZTERME
IszTiN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre palotákra jellemző (TÓTH 1978-1979.). Ezért lehet arra gondolni, hogy a díszterem és a fürdőszárny építését az uralkodó jelenléte tette szükségessé. Kérdés, hogy egy meghatározott császári tartózkodás alkalmával épült-e az aula, vagy eleve úgy tervezték, hogy az útcsomópontban fekvő Savariában számítani kell az uralkodók jelenlétére, és ezért szükséges a szállásra alkalmas palota-együttes felépítése. 322. július 26-án Nagy Constantinus, 342. április 6-án pedig Constans császár ( Codex Theodosiani X 10 6, SEECK 1919. 187) adott ki rendeletet Savariában ( Codex Theodosiani I 1,1, SEECK 1919.172). 368-ban és 369-ben Probus praefectus praetorio tartózkodott Savariában. I. Valentinianus savariai tartózkodását Ammianus Marcellinus jegyezte fel (Ammianus Marcellinus XXX 6.). A császár 375 őszén, a kvád-szarmata háború alkalmával nem talált alkalmasabb téli szállást, mint Savariát. Ismereteink szerint a leghosszabb ideig I. Valentinianus császár tartózkodott, és a mozaik a 370-es években is készülhetett. Mégis, csak akkor lehetne a savariai palota építését I. Valentinianus savariai tartózkodásához kötni, ha ezt megerősítő régészeti leletek kerülnek elő a mozaikpadló alatti rétegből. Addig csak annyit lehet biztonsággal állítani, hogy az aulát E Valentinianus savariai tartózkodása előtt építették. Noha a palotaegyüttes területén az egymásra rétegzett települési jelenségek megbízható relatív kronológiát jelentenek, a késő császárkori abszolút kronológia megállapításához további feltárásokra van szükség. Ennek az az oka, hogy az 1938-tól folyó ásatások minden olyan helyen megálltak, ahol épített római települési jelenséget: terrazzó- és mozaikpadlót találtak. Mivel a viszonylag magasan fekvő padlók feletti rétegeket a közép- és újkori építkezések elpusztították, azokból a keltezéshez érdemben használható leletek amúgy sem kerülhettek elő. Az aula palatina építési periódusainak és kronológiájuknak a megállapításához a mozaikpadló alatti, érintetlen rétegek vizsgálatára lenne szükség, amire viszont korábban nem volt lehetőség. Most azonban a mozaikpadló egyre romló állapota szükségessé teszi az épület rekonstrukcióját, a mozaikpadló restaurálását. Egy olyan, végleges megoldás kialakítása szükséges, amely hosszú időre biztosítja a mozaikpadló fennmaradását. A kutatási feladatok most szerencsésen találkoznak a megóvási munkákkal, a restaurálás igényével. A kutatás célja az aula esetében az alaprajzi részletek és az épületrész korábbi periódusainak meghatározása: a korábbi épületből milyen bővítésekkel és átépítéssel hozták létre a reprezentatív nagytermet, és az építkezéseik időrendjét kellene meghatározni. A mozaikpadló állapotában bekövetkező romlásnak három oka van: a víztelenítés megoldatlansága, a mozaikpadló vékony és gyenge alapozása. Végül a középkor várárok kiásása miatt a mozaikpadló megmaradt része alól a talaj kissé kicsúszott, és a padló hullámossá vált. Mivel a korábbi víztelenítési eljárások javulást nem hoztak, radikális változtatásra van szükség. Mivel a mozaikpadlót eredeti helyén célszerű megőrizni, megoldást az jelent, ha a padlót felszedik, és kiegyenesítve, fém tartószerkezeten eredeti helyére teszik vissza. A padló felvétele után lehetőség nyílik a mindeddig érintetlen rétegek feltárására és a terem építéstörténetének a vizsgálatára. Az 1943-ban épült két védőépületet célszerű továbbra is megőrizni, mert azok már maguk is műemléknek számítanak. Szükségtelen a terem egységes térlefedését elkészíteni, hiszen virtuális megoldással az aula rekonstruálható és bemutatható. Részben a mozaik állapotának romlása miatt, részben előkészülve egy későbbi restaurálásra, szükséges volt a mozaikpadló részletes dokumentálása, ami korábban nem történt meg. A munkát 2012 őszén és 2013 év elején végeztük el. A MOZAIKPADLÓ ÁLLAPOTÁRÓL ÉS FELMÉRÉSÉRŐL A felmérendő területre a későbbi munka meggyorsítása érdekében fix-pontot (vízszintes és magassági, az EOV koordináta balti magassággal) helyeztünk el. A két védőépületbe is egy-egy ilyen pont került. A mozaikrészletek felmérése előtt az aula palatina külső falának vonalát, kiterjedését mértük fel. Ezután következett az épületek külső és belső falsíkjának vonala és sarokpontjainak rögzítése, illetve a belső termek mozaikpadlóinak határát képező betonszegélyek bemérése. A termekben a mozaikfelület mellett több régészeti jelenség is található, amelyek helyét szintén rögzítettük. A két terem dokumentálását megnehezítette, hogy az épületben nincsen áram, és csak az egyik oldalán van ablaksor. A fényhiány és az ablakok tájolása alapvetően behatározta a képek készítésének idejét és módját. A mozaikpadló terepi adottságai (hullámossága, esése) is komoly nehézséget okozott. A felmérés folyamatát tovább nehezítette az a tény, hogy a mozaik több helyen elvált az alapozásától, felpúposodott, és felületén salétrom vált ki. Ennek követ196
