Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - ISZTIN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre: A SAVARIAI CSÁSZÁRI PALOTA ÉS DÍSZTERME

IszTiN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre alaprajzú (TÓTH 1973, TÓTH 1975.), több apszisos épület alapfalait tárták fel. Az utóbbi azonban a fűtés és medencék hiánya miatt aligha lehetett fürdő. Az épülettömb déli szárnyán (a korábbi épület udvarán?) ez időben egy nyolcszögletű, centrális terem épült az oldalaihoz épített kisebb helyiségekkel. Az épületet Szentléleky Tihamér fürdőnek nevezte.

7 P. Scherrer a sokszögletű épületcsoportot lakrésznek gondolta (SCHERRER 2003. 66). Ugyanerre következtetett P. Marko is (

MARKO 2011. 288-289): a savariai épületrész mindkettőjüket a közeli löffelbachi (Ausztria, Steier) villa északkeleti traktusára emlékeztette, amely azonban nem fürdő volt. Anélkül, hogy állást foglalnánk az épületrész rendeltetését illetően, meg kell jegyezni: a császárkori építészetben az alaprajzi hasonlóság kiindulópontja lehet a rendeltetés megállapításának, de csak meghatározott esetekben lehet döntő érv. A késő császárkorban az épületegyüttes nyugati részén először egy kisebb, apszisos termet alakítottak ki. Ennek belső mérete: 28,40 m x ca. 13,70 m, falvastagsága 95 cm. Belső kiképzéséről szinte semmit sem tudunk: valószínűleg terrazzópadlója volt (hacsak a rajta lévő mozaikot vagy burkoló lapokat a későbbi átépítéskor nem szedték fel), és a falait festették. Valószínűleg igaza volt Paulovics Istvánnak, aki szerint egy egyenes záródású terem nyugati falát törték át, és apszist építettek hozzá (PAULOVICS 1943. 26). A termet később nyugat felé meghosszabbították, és egy nagy dísztermet alakítottak ki. Az aula külső mérete az apszissal együtt 49,5 m x 18,2 m. A terem belül 40,2 m hosszú és 16,4 m széles; majd 7 méter sugarú apszis csatlakozik hozzá. Az egy hajós terem mérete az apszis nélkül 663 m

2 (2. kép). A termet a késő császárkori ízlésnek megfelelően síkművészeti eljárásokkal, mozaikkal és márványlapokkal (opus sectile) ékesítették. Padlója mozaik volt, falainak lábazati részét geometrikus elrendezésben sokszínű márványlapok fedték, felette valószínűleg falfestmények borították és stukkók tagolták a falakat. A termet padlófűtéssel látták el: a fűtőkemencék az épület északi oldalán és az apszis tengelyében voltak. A forró levegőt két, az aula északi falába vágott nyíláson vezették át a terem déli oldalához, ahol - valószínűleg a terem teljes hosszában - 180 cm széles fűtőcsatornát alakítottak ki. A termet egységes mintájú mozaikszőnyeg borította, amelynek nagy részét a középkori építkezések és a várárok elpusz3. ábra. Az Aula Palatina északnyugati sarkának részlete: szegély, téglasor és a sarokmotívum Bild. 3. Detail der nordwestlichen Ecke der Aula Palatino: Rand, Ziegelreihe und Eckenmotiv tította. A mozaik ott is beomlott, ahol alatta padlófűtés volt. Az ÉNy-i és a DK-i sarokrésze és az É-i oldalán 20 méter hosszú és 2-1,5 m széles sávban maradt meg a mozaik. A mozaikpadlót a korabeli gyakorlatnak megfelelően 180 cm széles szegély keretezi. Ennek szélén először fehér mozaikkockákból kirakott sáv (21 cm széles), majd fekete alapon vörös, sárga és zöld színekből kirakott perspektivikus téglasor következik (28 cm széles), ezután egy keskeny, fehér mezőt két sor fekete kockából kirakott csík választja el a 117 cm széles akantusz-indát tartalmazó sávtól (3. kép). Fehér alapon a zöld szín árnya7 Buócz Terézia - Szentléleky Tihamér: Régészeti Füzetek 40, 1987, 52: erősen fűtött helységekről írtak. Ua: Rég.Fűz. 41, 1988, 38. 190