Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - UBRIZSY-SAVOIA Andrea: TULAJDONOSI BEJEGYZÉSEK ÉS MAGYAR NÖVÉNYNEVEK PETRO PENA ÉS MATTHIAS LOBELIUS STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) CÍMŰ KÖNYVÉNEK EGY PÉLDÁNYÁBAN

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 7-21 Tulajdonosi bejegyzések és magyar növénynevek Petro Pena és Matthias Lobelius Stirpium Adversaria Nova (1570) című könyvének egy példányában ben a Saxifragia venetorum Daucus altera (323. o.) mellé írt „kőronto fiű" viszont a szarvaskocsorddal egyeztethető. Az ezután következő faj a Daucus niger carotta (323. o.) egyértelműen a sárgarépa, de a bejegyzett magyar név „fekete koczord" mely más forrásokban nem fordul elő, inkább részleges tükörfordításnak látszik. A könyvben tárgyalt Seseli Creticum (328. o.) megfelel a különféle szarvasgyökér fajoknak (szaknyelven Tordylium officinale, T. apulum, T. maximum), viszont a szakasz mellé írt magyar név „vad komenj" nem felel meg: ezt a nevet Melius (1578), valamint a Beythe-féle Fiveskönyv (1595) is használták és a vadköménnyel (Peucedanum officinale) egyeztethető. A következő faj a könyvben a Siler Montanum (328. o.), mai magyar neve sujtárszerű bordamag (szaknyelven Laserpitium siler), de a szakasz mellé írt marginália „Rökettje fa, Genista id (e)s(t)". A korabeli források szerint a rekettye (Genista sp.) fajok egyikét jelenti. A „vad komenj" bejegyzés ismét szerepel egy másik Seseli, a Seseli Massiliense (352. o.) mellett is: ezt a növényt Linné a Seseli tortuosum fajba vonta, de LEGRÉ (1901. 76) szerint inkább a Seseli elatum ssp. elatum, azaz a nyúlánk gurgolyával egyeztethető. Sok más esetben találunk olyan magyar szavakat, melyek, a szakirodalmat véve alapul, csak a későbbiekben fordulnak elő. Például a „Vad Ökör nyelvű fiű alias vörös" (Anchusa, 247. o.: báránypirosító) nevet VÖRÖS (2008) szerint Veszelszky használja először 1798-ban. Hasonlóan a „Fülbe fatsaró fiű" (Stratiotes, 334. o.: kövirózsa, fülfű)

2 név VÖRÖS (2008) felmérésében legkorábban csak Csapó és Veszelszky műveiben (1775, 1798) szerepel. így pl. Alchimilla Stellaria et Leontopodium recentiorum, Ger. grosse Sanikel, Ang. Ladies mantell, Gall. Pled de Lion (298. o.) mellé az „Oroszljan talp fiű, Sanicula fiű" bejegyzés került (Alchemilla acutiloba, hegyeskaréjú palástfű). A szanikor/Saniker szópár (más fajra nézve) megvan a Clusius-Beythe szójegyzékben (1583, 1584), de a „Boldogasszony palástja" Csapónál (VÖRÖS 2008) az „Oroszlán talpú fű" Torkosnál (1745, VÖRÖS 2008) fordul elő a palástfű (Alchemilla sp.) fajokra vonatkoztatva. Érdekes, hogy itt is megtalálható a pipacs név használata a szellőrózsára értelmezve: az Anemone (114. o.) szakaszban a könyv a szellőrózsáról (Anemone sp.) beszél, melynek megfelel a mellé írt magyar név „Pipacz atr. Pakots". Az „Anemone - papits" szópár előfordul Calepino szótárában (1585), Csapó és Veszelszky műveiben (1775, 1798) is, bár már Lippai elvetette ezt az egyeztetést (1664). Majd Diószegi - Fazekas vetnek véget (1807) a helytelen értelmezésnek (VÖRÖS 2008). Itt inkább az bír jelentőséggel, hogy Beythe könyvében (1595) a „Pippants" név alatt a mezei pipacsot (Papaver rhoeas) értette. Egyféle elírás is előfordul, mint pl. az Acorus Aquitanicus (29. o.) esetében, melyhez a „Vizi liliom" név lett társítva a felette levő szakaszban tárgyalt sajtóhibákkal teli névvel írt Acorus nos(t)ras palustris ... Lilium aquaticum luteum (Iris pseudacorus, mocsári nőszirom) helyett. Ennél még nagyobb, sőt érthetetlen félreértés az Asparagus (353. o.) név és leírása, mely egyértelműen az orvosi spárga (Asparagus officinalis) fajra utal, valamint a mellé beírt magyar név „Majoranna" között (a „Major anna" név már be van jegyezve a 212. oldalon, ott helyesen)! A könyvben a következő növény, szintén a 353. oldalon, a Corruda differt ab altili Asparago (Asparagus tenuifolius, vékonylevelű spárga), mely mellé most már a megfelelő „Nyúlárnyéka, Spárga fiű" nevek kerültek. Nem tűnik magyarázhatónak az Adonis (114. o.) mellé írt „l(ste)n faja, balvanifű?/baba...fű" bejegyzés. Az Isten fája név alatt már Melius is az istenfa=ürömcserje fajt érti (1578; az Adonis névnek ma a tavaszi hérics felel meg). Az „Isten fája" név még kétszer előfordul: a beírt név egyeztethető az érvényes ürömcserje, istenfa névvel (a szaknyelvi Artemisia abrotanum), azonban a könyvben leírt növény (Abrotanum foemina 341. o.) LEGRÉ (1901) szerint a kerti cipruska. A könyv következő oldalán (Abrotanum peregrinum cupressi foliis, 342. o.) ismét az „l(ste)n fája" név van beírva, de itt a bárány-üröm vagy az egynyári üröm ismerhető fel. Teljesen érthetetlen miért kerültek a már jól ismert Vicia (401. o.) mellé a „Rosnok, Vad zab, lednek" nevek, melyekből csak a „lednek" a helyes (a lencsebükkönynek felel meg). Bár a „lednek - Vicia" párosítást, megkérdő2 A Stratiotes sive Militaris Aizoides névvel a szerzők személyes megfigyelése alapján leírt növény a Stratiotes aloides = kolokán fajnak felel meg. A magyar névbejegyzés azonban nem erre vonatkozik, hanem egy kövirózsára. A magyar értelmezésben talán az volt az indíték, hogy a szöveg eleje Dioscorides névhasználatával kezdődik, melyben a Sempervivum-családba tartozónak sorolja be a növényt, és a Millefolius név is említve van. Valószínűleg erre alapozta a bejegyzés írója fajegyeztetését. BEKE (1948) a fülfű (Sempervivum tectorum) népies nevei közt említi a fülbecsavaró nevet melynek eredete azzal magyarázható, hogy a levét kifacsarják s a fájós fülbe eresztik. BEYTHE (1583) fülbe ereztó fú néven jegyzi, GRYNAEUS 6 PAPP (1977) a Stratiotes millefolius, illetve az Ezerlevelü fú névvel leírt növényt a cickafarkkal azonosítják. 13