Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - UBRIZSY-SAVOIA Andrea: TULAJDONOSI BEJEGYZÉSEK ÉS MAGYAR NÖVÉNYNEVEK PETRO PENA ÉS MATTHIAS LOBELIUS STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) CÍMŰ KÖNYVÉNEK EGY PÉLDÁNYÁBAN

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 7-21 Tulajdonosi bejegyzések és magyar növénynevek Petro Pena és Matthias Lobelius Stirpium Adversaria Nova (1570) című könyvének egy példányában ként csatolva). A Clusius-Beythe kapcsolatnak tanúja a fennemlített Stirpium Adversaria Nova (1570) példányának címlapjára írt bejegyzés, mely Beythe István tulajdonosi bejegyzése alatt szerepel: Nunc Stephanum Beithe laudat Clusius in História rar. Stirpium et plantar. Antwerp. 1584 in 8va editio praefat. his verbis Doctissimus vir D. Steph. Beithe Divini verbi Praeco, apud illustrem Heroem dominum Balthasarum Comitem Hungarum de Bátyán in ipsius urbe Német Újvár maximam partem nominum Hungar. in nomenclatore extantium me edocuit [Clusius a História rariorum Stirpium et plantarum (című) Antwerpenben 1584-ben 8-ad formátumban kiadott könyvének előszavában dicsőíti Beythe Istvánt. A legtudósabb Beythe István úr, Isten igéjének hirdetője, a magyar hős Batthyány Boldizsár báró úr városában, Németújvárott: ő tanított engem leginkább a Névjegyzékben szereplő magyar nevekre]. Pontosan ezeket a sorokat megtaláljuk a Stirpium Nomenclator Pannonicus (Németújvár, 1583 és Antwerpen, 1584) előszavában, ahol Clusius elismerő sorokban tanúsította a hős báró Batthyány Boldizsár városában, Németújváron aktív Beythe István szerepét a magyar növénynevek összeállításában. Beythe Istvánnak 1582ben szintén Németújváron nyomtatták ki a „nagyságos ifjúnak Bathani Ferencnek" ajánlott katekizmusát. A fennemlített Stirpium Adversaria Nova (1570) példánya tehát Beythe István könyvtárába jutott, valószínűleg egyenesen Clusiustól. Beythének két fia volt, egyik András (1564-1599), másik Imre (? -1624). Imre németújvári prédikátor és Batthyány Ferenc (1573-1625) „könyvtárosa" volt, és miután Batthyány megvásárolta Kanizsai Pálfi János javaslatára 1615-ben a bécsi Johann Fidler nyomdáját, melyet 1617 és 1619 között Szepesváraljai Bernhard Mátéval működtetett, a felügyeletét Beythe Imrére bízta. Beythe Imre Artes, literae, gratia. Ars claret Uteris, literae sic arte probatae... Arte typographiae gloria docta iuvet című művét 1617-ben még „Johanni Korzenskio typographo Vyvariensi" adta ki. Egy 1619-1620 körül kelt levelében Beythe Imre, a németújvári református lelkész például így bíztatta patrónusát: „Béchben mast állítom, hog sok zép uy könyveket hoztanak le az vásárra, ugian kár lenne, ha az mi uy es Isten áldotta időnknek uyságos gazdagsági Nagyságodhoz nem érköznének, talánd Nagyságod által hamaréb hozzánk is. Ha Nagysagodnak kedve lenne hozzá ezeket kellene mast elsőben meg zörözni. Nem kár pénzt rejájok költeni." (MONOK 1992). 4. Másik fia, kői Beythe András a németújvári iskola rektora volt, református pap, ő szerkesztette (az olasz Pietro Andrea Mattioli, és Melius Juhász Péter 1578-ban Kolozsváron kiadott Herbáriuma, valamint az apai Nomenclator alapján) 1595-ben Magyarország második füveskönyvét Fives könüv címmel Manlius kiadásában Németújváron, tehát botanikai érdeklődésű papi ember volt (UBRIZSY SAVOIA 2002). Ezért kapta meg apjától a fennemlített könyvet, melynek címlapján feltűnik az ő neve is, dátum nélkül: Andreae Beythe de Kew et fr(atr)um Christiano(wm servus), valószínűleg sajátkezű bejegyzéssel (TOLNAI 1900). Tehát a könyv bekerült a mai megfogalmazás szerinti „Beythék gyűjteményébe", melyről nem maradt fenn katalógus (MONOK 1993). A Beythe-család könyvtára részben tudományos, részben teológiai tematikájú könyvekből állt, mintegy 1284 művet tartalmazott Balogh Elemér (1914) szerint, aki megtalálta a Beythe-könyvtárat a ferencesek németújvári és szentantali könyvtáraiban (ALLODIATORIS 1992). Ez utóbbi adattal szemben a németújvári ferences kolostor könyvtárában ma 338 kötetet őriznek a Beythe-család könyveiből KOLTAI (2002) szerint (MONOK és mtsai 2003). 5. A fennemlített könyv azonban nem került ebbe a könyvtárba, és más útra jutott, mint ezt bizonyítják a további tulajdonosi bejegyzések. Beythe András halála után, de még testvére, Imre életében, pontosabban 1616 júniusában a könyv már egy bizonyos Joannes Rakolugszki (Rabolupszky?) tulajdonában volt a Joan Rakolugszki (?),Jun. 1616 bejegyzés szerint. 6. Ezután rövidesen a könyv ismét gazdát cserélt Serényi György személyében, mint a bejegyzés mutatja: Nunc viro Georgij Serenij Concionatoris Aulicij, S.(erenissimi) ac /W(agnifici). O. Adami de Bottyán, Anno 1629. Serényi György az erdélyi Tordán született. 1614-ben Szombathelyen volt katolikus plébános és egyben vasvári kanonok. Pár éven belül azonban elhagyta a katolikus hitet, és 1620-ban már Légrádon volt, mint evangélikus lelkész. Innen hívta meg az evangélikus Lobkovitz Poppel Éva, Batthyány Ádám felesége udvari lelkészének. Ezt tanúsítja egy 1629-ből eredő könyvbejegyzés is egy könyvben, melyet a Batthyány-könyvtárból kapott. (KOLTAI 2002 nem ad részletes adatot a könyvről: „concionator aulae Bottyanianae", azaz Batthyány Ádám és felesége udvari prédikátora, lelkésze.) 1631-ben hagyta el a Batthyány-udvart, és a Sopron megyei Kövesden lett lelkész. Batthyány Ferenc testvére, Ádám (1610-1659) parancslevele a református prédikátorok elűzése ügyében 9