Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT - M. KOZÁR Mária: VALAKI RÁNK ÜZENT... PÁVEL ÁGOSTON SZÜLETÉSÉNEK 125. ÉVFORDULÓJÁN
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 489-495 Valaki ránk üzent... Pável Ágoston születésének 125. évfordulóján 2. kép. Tordán írta és festette a Krónikás írást. Fotó: M. Kozár Mária Abb. 2. Die Schrift mit dem Titel „Der Chronikschreiber" wurde in Torda geschrieben und illustriert. Foto: Mária M. Kozár a pozsonyi hadbfróságra lett beosztva katonai szolgálatra tolmácsként. Ebből az időből származik az a kis orosz nyelvkönyv, amelyet szolgálat közben írt, és Bécsben adtak ki. Dombóvárra csak a háború végén tudott visszamenni feleségével és a közben született iker fiaival. Nem akartak ott maradni, a polgári kormány és a kommün is csak csalódásokat hozott, az ikrek megbetegedtek és egymás után meghaltak. Folyton kérte az áthelyezését Dombóvárról. Valóságos megváltás volt mindkettőjük számára 1920-ban a szombathelyi kinevezés. Dombóvárról egyetlen szép emlékük maradt: Anyám képe, amelyet Apám rajztanár kollegája festett. Majd évekkel később, 1934-ben Illyés Gyula barátsága, aki szeretettel emlékezett rá, mint tanárára. Dedikált könyvének szövege erre utal az utolsó tárlóban: „A régi tanítvány az új barátnak"... Aki végignézi ezt a kiállítást, az megérti, hogy miért írta magáról Apám egyik versében azt, hogy „Én vagyok az ezerszárnyú ember" és egy másik versében azt, hogy „A csodák idelenn születnek" az emberszíveknek száztitkú redői között. SZENTGOTTHÁRDI EMLÉKEK Szombathelyről a kiállítás még hét helyszínre vándorolt: a maribori egyetem bölcsészkarára, a Radkersburg melletti Laafelden álló Pável-házba, a szentgotthárdi Szlovén Kulturális és Információs Központba, a muraszombati Területi Múzeumba, a szülőfaluba, Cankovára, a budapesti Szlovén Egyesülethez és a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Preseren termébe Ljubljanába. Pável Judit mindegyik helyszínen felidézte, milyen szálak fűzik oda Pável Ágostont. Beszédeiből eddig ismeretlen adatokra derült fény Pável életútjával és munkásságával kapcsolatban. Az öt elemi osztály elvégzése után a kis Guszti Vashidegkútról a 40 kilométernyi távolságban lévő Szentgotthárd gimnáziumába kerül 1897-ben. Ez az esemény sorsdöntő volt életében leánya szerint is: Odahaza és a falusi iskolában mindig szlovénül beszéltek és tanultak. Magyarul kicsiny szókinccsel és igen gyenge beszédkészséggel érkezett Apám a megye m A "U. Át. wiw'iw* Stffl, * —Q A V». ' z. r u iiv \ rnPlr. jgJ.l'ív^y- tx Sy d^JÁa - tv v«- At zy 4-t első állami algimnáziumába, amelynek akkor még önálló épülete sem volt... Szentgotthárdon, a sógorság révén rokon Zrim szabónál lakott „kosztosdiák"-ként. A gimnáziumban szorgalmasan tanult és katolikus hittanra járt. Első felelete alkalmával, mikor egy félig megértett nyelvtani szabályt mondott fel, még azt is hozzátette, hogy „pont". Tanárai megbecsülték nagy igyekezetéért. Az evangélikus tiszteletes és a katolikus hitoktató bámulatos egyetértésről tettek tanúságot, amikor a szülők kérésére meg tudtak egyezni a hitoktatást illetően, pedig még messze volt a XX. század ökumenikus szelleme... Gyermekéveinek szép emléke mindig nagyon kedves volt Apám előtt, hát még azután, hogy Vashidegkúton, 1909 nyarán megismerkedett és beleszeretett szentgotthárdi Édesanyámba! Néhány évi levelezés és ismerkedés után, 1914. áprilisában a szentgotthárdi gyönyörű templomban tartották meg esküvőjüket (3. kép). KORTÁRS ÉRTELMISÉGIEKKEL BUDAPESTEN A budapesti kiállítás megnyitásán édesapja egyetemi éveiről és budapesti kapcsolatairól tudhattunk meg újabb adalékokat: 1905 szeptemberében jött fel Pável Ágoston a nyugati határszélről, szülőfalujából ebbe a nagy városba és iratkozott be a Pázmány Péter Tudomány Egyetemre. Nem egyedül jött Cankováról - de csak ő tudta sikeresen befejezni tanulmányait. Régi iskolatársa, Pollák /Pál/ Géza is vele tartott és beiratkozott a Műszaki Egyetemre. Egy-két évig közös albérletben is laktak 491
