Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

MÚZEUMTÖRTÉNET - BALOGH Lajos: „AZ IDŐ A GAZDA MINDENÜTT..."

BALOGH Lajos salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), salátabog­lárka (Ranunculus ficarla) és olocsán csillaghúr ( Stellaria holostea) stb. A mocsári tölgy-ültetvény előterében lévő feketefe­nyők (Pinus nigra) a múzeumfalu főútján kívüli, fenntar­tási épület felől eső állományának sorsa további mérle­gelést igényel, de a főút körén belül eső mocsári tölgy­és feketefenyő-példányok fokozatosan a vasi szőlővidé­keken (Kőszeg-hegyalja, Vashegy, Vasi-Hegyhát) hagyo­mányosan (természetesen és ültetetten) előforduló fafajokra cserélendők le, így például kocsánytalan tölgy­re (Quercus petraea), erdeifenyőre (Pinus sylvestris), gyümölcsfákra stb. Szelídgesztenye (Castanea satlva) és házi berkenye (Sorbus domestica) például már több került a szőlőhegyre (BALOGH 2010e). A további, idősebb fa- és cserjeállomány alakítása A Vasi Múzeumfalu idősebb fa- és cserjeállománya több okból kifolyólag is alakításra szorult, amelyet há­rom fő tényező határozott meg. Balesetvédelmi okok és a fák épségének megóvása is szükségessé tette az elszáradt vagy beteg ágak, valamint a - főként a mal­omág menti fűzfákon - rendkívüli mértékben elszapo­rodott fagyöngyterhelés eltávolítását. Az egyes építé­szeti elemekre irányuló, illetve tájképi rálátási szem­pontok indokolták a helyenként erős takarásúvá növe­kedett fák és cserjék ritkítását. Ez egyrészt a Horgász­tóból benyúló malomág menti partszakaszra vonatko­zott, például a haranglábnál. A Horgász-tó parti fa- és cserjeállomány ritkítása pedig fokozta a Kenderesi utcai lakossági, illetve turistaforgalom betekintési lehetősé­gét, így látogatócsalogató hatású lehet. A skanzen nyu­gati részén ÉK-DNy-i irányban húzódó, idősebb juhar­és szelídgesztenyefákból álló fasort a száraz vagy erő­sen beteg ágak eltávolításával igyekezünk megmente­ni, s további, hasonló fafajú telepítésekkel tervezzük kiegészíteni (BALOGH 2011a). 1.2. „Csemete-iskola" - a Beythe-kert gyümölcsöse (Régi gyümölcs-tájfajták gyűjteménye) „Szülőfalumban gyermekkoromban majdnem minden ház udvarán akadt egy körtefa, vagy a kert végén, akár a szőlőben, vagy a kipusztult szőlő helyén a páskomokban. ... Szaftos, piros bélű a legtöbb, de volt Kálmán-körte, szeg fű körte és torzsátlan. Hullott a férgese, de nem veszett kárba, fölették o disznók. Gyönyörűek voltak, ha kivirágoztak az óriási vén gyümölcsfák udvarokbon, szé­rűkben, de o legszebbek magányosan künn a határban. Tiszteletből elkerülték az ekével. - Ma vén gyümölcsfát tartani szégyen, mert nem kifizetődő. Nem növekszenek gyermekeink örömével ágaik között és nem öregszenek velünk. Csak termelünk rajtuk. Rabszolgákká változtak egykori barátaink, a fák" - írta Tatay Sándor egykoron. Az elméleti vonatkozásokba ehelyütt részletesebben bele­merülni nem kívánva, csak emlékeztetünk rá, hogy az eltűnő­ben lévő régi gyümölcs tájfajta génvagyon megőrzésének fon­tosságára az utóbbi években egyre több szakmunka is felhívta a figyelmet idehaza s külföldön is, például SURÁNYI (1988, 2002, 2005b), NAGY-TÓTH (1998, 2006), ODOROZZI-ABRAM (2001), GERGER - HOLLER (1999), SZABÓ - KOCSIS-MOLNÁR (2001), SZABÓ T. (2001), KOMONYI (2010), SZABÓ - SZABÓ (2012). A fenti elvekhez kapcsolódva, a Vasi Múzeumfalu népi élővilágismereti fejlesztésének egy további fejezete a maiaknál gyakran ellenállóbb, gazdagabb ízvilágú, régi és helyi gyümölcsfajták (történelmi és tájfajták) telepítése, amellyel napjainkban eltűnő sokféleségük megőrzéséhez kívánunk hozzájárulni, illetve az ezekkel és felhasználási módjaikkal kapcsolatos népi növényismerettel együtt a nagyközönségnek bemutatni. 1 5 Különösen a Nyugat-Dunán­túlra, az ausztriai Őrvidékre (Burgenlandra) és a szlovéniai Muravidékre jellemző régi gyümölcs-tájfajtákat gyűjtjük be, minek nyomán - a régi gyümölcskultúra (ANDRÁSFALVY 2001) egyedeinek megjelenésével - a Vasi Múzeumfalu növényi örökitőanyag-megőrzési, ún. génbanki 1 6 szerepkör­rel is gazdagodik (vö. Kárpát-medencei Gyümölcsész Háló­zat, www.mnvh.eu; SZABÓ - SZABÓ 2012). 15 Örvendetes, hogy a témakör napjainkban a napisajtóban is egyre több teret kap; példaként a vonatkozó, klasszikus szakirodalmak egyik legutóbbi, a nagykö­zönség számára készült, jó összefoglalását (AMBRUS 2012) említjük Ambrus Lajos, József Attila-díjas író, az értékmentő irodalmi pomológia talán legaktívabb hazai prókátora (AMBRUS 2005), a Vasi Múzeumbarát Egylet elnöke tollából. Őrizd meg a jövődet Gyümölcsoltó Boldogasszony napján! címmel pedig 2012. márciusában Vas megyei civilek felhívására országos mozgalom indult őshonos gyümölcsfajtáink megőrzéséért, amelyet Kovács Gyula, pórszombati erdész kezdeményezett, V. Németh Zsolt államtitkár és a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával (VMS 2012a). 16 Ha konkrétan nem is, elvben ide kapcsolódik, hogy 2011-től a szombathelyi Savaria Múzeum a hazánk és a Pannon ökorégió teljes növényvilágát - az emberi­ség táplálására használt és a vadon élő növények sokféleségét - azok magmintáinak begyűjtésével megőrizni célzó Pannon Magbank program Nyugat-magyaror­szági (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék) begyűjtő központja, térségi koordinátora dr. Balogh Lajos (ANONYMUS 2012a, b, GERGÓ 2012a, MERKLIN 2012a). 452

Next

/
Oldalképek
Tartalom