Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

MŰTÁRGYVÉDELEM - FERENCZ Eszter: KIEMELÉSTŐL A RESTAURÁLÁSIG

FERENCZ Eszter megkezdéséig erőteljesebb hatást fejt ki a már folyamatban lévő eróziós folyamatokra. A tárgyak bontása, csomagolása, szállítása közben ezeket a tényezőket számba kell venni, és amennyire lehet, a hatásukat ki kell védeni. Az is fontos, milyen alapanyagú

2 leletek kerülnek elő, mert az egyes károsító tényezők szerves anyagoknál nagyobb károkat tudnak okozni a bontás pillanatában, ellentétben a szervetlen összetételű leleteknél, amelyek általában jobban képesek ellenállni. Most a Sárváron kiemelt üvegtárgyak esetében felmerült károsító hatások kerülnek felsorolásra. Talaj: A talaj minősége meghatározza a tárgyak állapotát is. Sárváron az ásatási terület nagyobb részét, betömörödött anyagos, kavicsos réteg alkotta. Ez az egyik legnehezebben bontható talaj, a feltáráshoz gyakorlat és nagyfokú óvatosság kell, hogy a gyakran rossz megtartású, szerkezetileg meggyengült tárgyakban további károk ne keletkezzenek. Sajnos, ilyen közegben már a földben eltöltött idő alatt nagyobb mértékű eróziós folyamatok mennek végbe, mert az agyagos rétegek jobban megtartják a vizet, ami a korróziós folyamatoknál alapvetően oldószerként funkcionál, reakciós közeg. Az üvegek esetében kioldódnak a fémionok, hamarabb megjelennek az öregedési fázisok. A víz szinte folyamatos jelenléte miatt, ráadásul mindez rövidebb idő alatt megy végbe, és sajnos nagyobb százalékban fordul elő ilyen területen, hogy az üvegszerű tulajdonságok is elvesznek. A kavicsok pedig a vékony üvegfalat a földben végbemenő rezgések, mozgások hatására könnyedén töredékessé teszik. Sárváron jelentős eltérés mutatkozott az egyes üvegek állapota között. A különbség attól függött, hogy melyik területről kerültek elő, hiszen a temető egy szakasza a többitől eltérően laza, homokos szerkezetű volt. Itt a víz el tudott szivárogni, az öregedési fázisok minimális mértékben jelentkeztek. A rezgések jobban elnyelődtek és az üvegtárgyakat épen, törések nélkül ki lehetett emelni. Az agyagos, kavicsos területről előkerült tárgyak erősen töredékesek voltak, az öregedési fázisok sokkal előrehaladottabb állapotot mutattak. Erről a területről kerültek elő azok a leletek is, amelyek üvegszerű tulajdonságaikat teljesen elvesztették. Időjárás (hőmérséklet, víz): Egy ásatáson a legbizonytalanabb, legváltozékonyabb tényező az időjárás; a hőmérséklet és víz hatásai miatt azonban meghatározó szerepe van. Ősszel, tavasszal a gyakori, nagy mennyiségű 2 Szerves: fa, textil vagy szervetlen: kerámia, üveg, fém. csapadék és fagy nehezítette a bontást, kiemelést, nyáron a hirtelen kiszáradás okozott problémákat. Esős időben a töredékes üvegeknél nagyon vigyázni kellett, hogy különösen az apró szilánkok, darabok ne csúszkáljanak el a helyükről az in situ rögzítés befejezéséig. Száraz forróság idején pedig óvatosan permetezni kellett a szikkadt, megkeményedett talajt, nehogy további törések jöjjenek létre a bontás során. Biológiai károsítok: Az üvegtárgyak esetében kiemelés után a csomagolóanyagok megválasztására kell ügyelni. Sárváron a gézzel rögzített, nyirkos tárgyak előbb át lettek szellőztetve a helyszínen lévő konténerben. Lassan száradtak az in situ felvett leletek, és csak utána kerültek dobozokba, ládákba, majd raktárba. így sikerült elkerülni a penészgomba- fertőzés megjelenését, amely nedves felületeken, illetve magas páratartalom mellett hamar kialakul. PANNÓNIAI ÜVEGMŰVESSÉG A TEMETKEZÉSI SZOKÁSOKBAN Az üvegeket - formakincsben történő változás alapján öt időszakra lehet elkülöníteni. Ez az öt periódus egyben azt az öt fő korszakot is jelöli a tartomány életében, amelyek kapcsolatban voltak e területeken a római berendezkedéssel, a limes kiépítésével és időnkénti újjáépítésével, a tartomány újjászervezésével, jelölik az új kapcsolatok kialakulását, esetleges új etnikumok megjelenését és új üvegművesek idekerülését (Mócsv 1990). A római korban a leggyakrabban előforduló sírtartozékok a kerámia- és üvegedények, fémfibulák, -karkötők és -gyűrűk. A kerámia- és üvegedényeket általában a halott lába mellé helyezték el, és csak ritkán a fejhez közel. Egymáshoz viszonyítva a kerámiák fordulnak elő gyakrabban, mivel előállításuk sokkal olcsóbb volt, és minden társadalmi réteg számára elérhetőnek számított. Az üvegtárgyak közül négy típus különíthető el: korsók, üvegpoharak, palackok és parfümös üvegek. A legáltalánosabb a poharak és parfümös üvegek jelenléte. Technikai szempontból a poharak előállítása a legegyszerűbb, és olcsóbb a palackok vagy parfümös üvegekhez képest (LÁNYI 1972). A nemek szerinti eloszlás azt mutatja, hogy üvegtárgyakat inkább női sírokba helyeztek el. Minden típust megtalálunk, ami különbség, asszonyoknál tipikusnak a korsó, 392