Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - KELBERT Krisztina: „TÁRSADALMI ANYASÁG" ÉS A MAGYAR ASSZONYOK NEMZETI SZÖVETSÉGE KARITATÍV-SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉGE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZOMBATHELYEN
sava ßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 347-369 „Társadalmi anyaság" és a Magyar Asszonyok - Nemzeti Szövetsége karitatív-szociális tevékenysége a két világháború közötti Szombathelyen A helyi MANSZ bekapcsolódása a hatósági szociálpolitikába - bizonyos előremutató előzményeket követően 12 9 a korszakban tulajdonképpen egy kardinális ponton érhető tetten: az 1927-ben alakult Egri Norma esetében. A rendszert a hivatalos szegényügy felkarolásának és több lábon álló, áttekinthető működésének céljából alakította Egerben Oslay Oswald páter, egri rendfőnök, aki a helybeli szegények és ínségesek gondozását hatósági, társadalmi és vallási összefogással kívánta megoldani. A rendszer ennek alapján 3 pilléren nyugodott: a Városi Szegényügyi Hivatalon és Szegényügyi Bizottságon; az Adománygyűjtő Hölgybizottságon, valamint a szegénygondozó nővéreken (FERGE 1998. 73). Ismert, hogy Szombathely 1930-ra már főként az Egri norma szerint szervezte át szegénygondozását (HÁMORI 1997. 271), a rendszer teljes bevezetése ugyanakkor 1934-ben valósult meg a vasi megyeszékhelyen (GYÁNI 2008. 22). Jelen szempontból az Egri normát illetően egyrészt a Szegényügyi Bizottság, másrészt az adománygyűjtő tevékenység releváns számunkra, hiszen ezen konstrukciókon keresztül kapcsolódhatott be a MANSZ szombathelyi csoportja a szervezett hatósági szegénygondozásba. A helyi csoportnak ugyanis 1934-ben volt egy képviselője a Szegényügyi Bizottságban özv. dr. Mendelényi Jánosnénak, a MANSZ elnöknőjének személyében (PÁLOS 1934.145). Ugyanakkor a szombathelyi MANSZ 1930-tól 1932-ig aktívan részt vett az ínségesek számára szervezett gyűjtőakciókban, mind pénzbeli, mind természetbeli adományok juttatásával (PISKOR 1932a 66, 68; PISKOR 1932b 73), amint ebbéli tevékenységéről a Magyar Asszony is beszámolt. 13 0 A helyi sajtóban ugyanakkor halvány nyomok utalnak arra, hogy a szombathelyi MANSZ tagjai jól ismerték a korszak későbbi hatósági szociális tevékenységi köreit is. Ugyanis a 40-es években szociális témában több előadást is tartottak szervezetükben helyi szakemberek. 1941-ben például dr. Szűcs Zoltán vármegyei közjóléti előadó a MANSZ kultúrdélutánján előadást prezentált „A ma szociálpolitikája" címmel, amelynek során hallgatóságát megismertette az Országos Nép- és Családvédelmi Alap működési elveivel. 13 1 Ugyanakkor 1942-ben Kovalcze Anita vármegyei szociális gondozónő beszélt a helyi MANSZ tagjainak a karitatív egyesületek összefogásának fontosságáról, amelynek hatására a szervezet be is lépett az szombathelyi egyesületek munkaközösségébe. 13 2 Dr. Mátéfy Jenő vármegyei tiszti főorvos 1942-ben a zöldkeresztes egészségvédelem működését mutatta be a MANSZ-hölgyeknek. 13 3 Mindezek alapján feltételezhető, hogy a szombathelyi szervezet nemcsakhogy aktív támogatója volt a 30-as években a hatósági gondozásnak, de karitatív tevékenységi köreit - gyaníthatólag - a későbbiek folyamán is igyekezett összehangolni az állami és városi szociális tevékenységekkel. ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányomban azt kívántam vizsgálni, hogy a két világháború közti időszak számszerűleg legnagyobb és legbefolyásosabb nőszervezete, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, különösen annak szombathelyi csoportja miként fogalmazta meg magában a Hungária eszményképében alakot öltő társadalmi anyaságot, miként jelenítette meg, azaz miként propagálta ezen nőalakját verbális és vizuális síkokon, továbbá miként felelt meg ennek az idealizált nemzetanya szerepkörnek karitatív működési területein, azaz - béke és háború időszakában egyaránt végzett - a gyermek- és ifjúságvédelemben, a nő- és anyavédelemben, a nemzetvédelemben és az általános szegénysegélyezésben. Mindezen vizsgálatok fontosságát megerősíti, hogy egyrészt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének sem központi, sem vidéki szervezeteiről ezidáig nem jelent meg átfogó, részleteit mélységeiben és összefüggéseiben feltáró tudományos munka, annak ellenére, hogy az országos hálózatú szövetség a Horthy-korszak legprominensebb, legösszetettebb szervezetének számított. Másrészt a társadalmi anyaság jelenségének egyesületi életben való megjelenítésére, ennek részletes elemzésére sem történtek mindeddig jelentős kísérletek. Harmadrészt, míg a hatósági szociális munkavégzés - gyermekvédelem, szegénygondozás stb. - meglehetősen jól feldolgozott a hazai irodalomban, addig a különböző karitatív egyesületek jótékonysági munkájának adatai összességében kevéssé publikáltak. Dolgozatomban tulajdonképpen ennek a három komponensnek a megismeréséhez szerettem volna hozzájárulni. 129 1929-ben a szombathelyi polgármester összehívta a város jótékony egyesületeit, amelynek célja a szegények tüzelővel való ellátása volt. A MANSZ ekkor 100 P-t adományozott a programra. Lásd: Szombathely nyomorenyhítő akciója. = Vvm. 1929. febr. 16. 5. p. 130 Szombathely. = MA. 1933. 3. sz. 133-135. p. 131 Évtizedek mulasztását kell pótolnia a mai nemzedéknek szociális téren. Szúts Zoltán dr. előadása a MANSZ kultúrdélutánján. = Vvm. 1941. febr. 25. 3. p. Az 1940-ben a XXIII. törvénycikkel életre hívott ONCSA munkájáról, amely egy széleskörű szociális megsegítést irányozott elő, lásd: HÁMORI 2003a 284-292. 132 Szociális előadások a MANSZ szabadegyetemén. = Vvm. 1942. márc. 3. 3. p. 133 Szabadegyetemi előadás a MANSZ-ban. = Vvm. 1942. márc. 18. 5. p. 367
