Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)

HANUSZ Orsolya A quodlibet műfaja a biedermeier korában divatos egy­felvonásos vígjátékok egymásutánjából álló estek elő­nyeit is osztotta. A Magyarország területén játszó német vándortársulatok és Bécs nagy színházai is szívesen párosítottak egyfelvonásos vígjátékokat egymással vagy többfelvonásos vígjátékokkal, illetve tragédiákkal. Kilényiék műsorán is több alkalommal szerepel énekes darab és egyfelvonásos vígjáték egyazon estén, illetve ezek kombinációja táncjátékkal vagy tablóval. Déryné szombathelyi quodlibet-estjét keretként fog­ták közre Joachim Perinet Wenzel Müller által megzené­sített Újholdvasárnapi gyermek című víg énekesjátéká­nak jelenetei. A bohózat cselekményének szervezőele­me egy nevetségessé tett emberi gyöngeség, a fősze­replő babonás hite. A tipizált mellékszereplők intrikái látványos, mozgalmas, énekes fináléba torkollanak. Egy zárójelenetbe sűrítve, mintegy klisészerűen peregnek le a komédia kötelező részei: a jellemhiba korrektúrája mint a darab csúcspontja (ál-szellemjárás), a negatív figurák (számító feleség és bizalmasa) megbüntetése, a hívatlan kérő felsülése és a happy end. Ez a tabló zár­ta a quodlibetet. A darabot már 1794 óta játszották a pesti és budai német színészek (PETRIK 1991. 45), míg az est másik - egészen a 20. századig sikeres - reper­toárdarabját, Franz Castelli és Josef Weigl Svaitzer Famíliáját ( Die Schweizerfamilie) csak 1809-ben mutat­ták be Bécsben (Kou 1978. 46). Déryné 1816 táján is­merkedett meg az érzékeny daljátékkal Miskolcon, éne­kelte a pesti Német Színházban is, és Emmelina szerepe évekig kísérte. A Svájci család hosszan tartó, kiemelke­dő sikerét a biedermeier életérzés adekvát közvetítésé­nek köszönhette. A melancholikus hangulatú, elvágyó­dást tematizáló betétdalok jól tükrözték azt a szétszakí­tottság, meghasonlottság érzetet („Zerissenheit"), világ­fájdalmat („Weltschmerz"), ami a korszak sajátja. A mű­soron szereplő többi opera közül csak Vida László és Pacha Gáspár Perseus és Androméda című „tünemé­nyes" operáját (KERÉNYI 1990. 142) adta egészében a társulat (FEKETE 1820. 23), Rossini Tancréd)ábó\ például Déryné sokáig csak egy áriát énekelt olaszul. A magyar tárgyú műsorszámok közül az elégikus Himfy-részletek megelőlegezték a Svájci család hangulatát, majd Csoko­nai Dorottyájából hangzott el Gergő elbeszélése 32 a lakájok és szolgálók csatájáról. A magyar hűségről című kantátából (Pacha Gáspár zenéjével) Déryné Géniusz áriáját énekelte. A prózai darabok közül Shakes­peare Hamletjének egy jelenete került a műsorba, mivel ez Kiiényi igazgató egyik legkiemelkedőbb főszerepe, 33 de a bécsi Burgtheater egyik korábbi „vígjáték-gyárosá­nak", Friedrich Schrödernek 3 4 Bohó Misije sem hiányoz­hatott a hatásos válogatásból. A NEMZETI SZÍNJÁTSZÓ TÁRSULAT ÉS A VÁRMEGYEI PÁRTFOGOLÁSI RENDSZER Kiiényi Dávid társulata 1820-ban újra visszatért Szom­bathelyre és áprilisban 18, májusban 7, júniusban 12, augusztusban és szeptemberben 21 előadást tartottak egész éves dunántúli kőrútjuk során (FEKETE 18 2 0 3 5). A társulat összetétele nagyrészt megegyezett az 1819­es együttesével: első primadonnájuk még mindig Déry­né, második a főként prózai szerepekben jeleskedő Ecsedi Jozefa, aki szeptemberben betegség miatt Szom­bathelyen maradt, 3 6 továbbá a már fiatalon idős szere­pekben fellépő kiváló komika, Lángné Csepreghy Anna és az eleinte pesti német színésznőként tevékenykedő, idősebb karakterszerepeket alakító Dellné Ludwig Bor­bála (SZÉKELY 1994. 443, 793). Láng Ádám, az első ma­gyar színtársulat énekesként és fordítóként is kiváló tag­ja ezekben az években zeneigazgatóként működött köz­re Kiiényi társulatában, fia is az együttes tagja (FEKETE 1820. 11). Pály Elek már ekkor feltűnt kiváló tenor hang­jával, a hagyomány szerint az 1820-as évek elején Bécs­ben is énekelt. A Nemzeti Színház egyik későbbi alapító tagja, a társalgási színjátékok apaszerepeit kiválóan ala­kító komikus színész, Szentpétery Zsigmond (SZINNYEI 1980-81. X. 245-248, XIII. 773-774). Az együttes tagja volt még ekkor Abday Sándor, a későbbi színigazgató, év 32 A Pozsonyban 1820. július 27-én adott quodlibet műsorán is szerepelt (KERÉNYI 2000. 78). 33 A Magyar Kurír színikritikája elismeréssel nyugtázta Kilényinek a soproni quodlibet-elöadásban (1820. augusztus 1.) is elhangzott Hamlet-monológját: „reme­kül eltalálta minden szónak 's mondósnok kelleti hangját" (KERÉNYI 2000. 79). 34 Friedrich Schröder 1780 és 1785 között a Burgtheater színészeként számos színdarabot, fordítást és átdolgozást készített. Ebben az időszakban ő szállította az összes új darab egyötödét és az új vígjátékok egyharmadát. 35 OSZK Színháztörténeti Tár Lelt. sz.: 621. 36 A társulat játékerejének gyengülését állapította meg a komáromi fellépések kapcsán a Magyar Kurír (1820. október 27.) „Az előadások hiányt szenvedtek, mert némely tagok elmaradtak. Ctsedi Josepho Asszony tudni illik betegsége miatt Dellné Asszonnyal, kit maga mellé gyámolitóúl megkért. Szombathelyen elmaradtak". Ugyanígy Farkas Jósef Úr „alkalmatos tréfás személlyeket Játszó"[ ] is elhagyta a társulatot (KERÉNYI 2000. 1. 85). 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom