Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)
HANUSZ Orsolya föl leendő osztás vigett" u ajánlotta föl. A társulatról, amely a kor szokása szerint szezononként kötelező jótékony előadást bemutatta, nincs más adatunk, de nem valószínű, hogy Kilényiékről van szó, mivel ők ekkor még Aradon játszottak. 1 2 Mivel Balog István ekkoriban már járta a Dunántúlt székesfehérvári társulatával, 1827 után is megfordult Szombathelyen, sőt itt írta meg Tündérszép Ilona című tüneményes játékát (PÓR 1974. 87), elképzelhető tehát, hogy az ő társulatáról van szó. Német színészek jelenlétéről is vannak adataink ebből az időszakból. A soproni és győri színházépület vissza-visszatérő bérlői, a főként német nyelvű polgárság szórakoztatására vállalkozó német vándortársulatok Szombathelyen és Kőszegen is megjelentek. Itteni fellépéseikről azonban csak néhány adat árulkodik, társulatuk felszereltségéről, műsorukról a rendszeres német színészettel rendelkező városokban kiadott színházi zsebkönyveik, színlapjaik alapján tájékozódhatunk. 1815 májusában a szombathelyi német igazgató, Leopold Hoch egyszerre folyamodott Győrben és Pécsett játékengedélyért (LÁM 1938. 59; KARDOS 1932. 37-38; MÁRFI 1992. I. 14), 1816 nyarán a Szarvasban megszálló Ferdinand Kübler váltott levelet Pécs városával, és ígérte pontos megjelenését az elnyert téli évadra (VATTER 1929. 69). Leopold Hoch kérvényében társulatának alkalmasságát több mint 4000 kötetből álló könyvtárának, 178 darabos, újdonságokat is tartalmazó operagyűjteményének és gazdag jelmeztárának leírásával támasztja alá, Johann Ferdinand Kübler mindezeken felül a rendelkezésére álló díszlettárat is említi. A megfelelően felszerelt társulati kelléktár a játszási engedélyek kiadásának is feltétele. A pompás, új darabokkal felszerelt ruhatár az 1825 nyarán Szombathelyen időző Joseph Berger vezetése alatt álló együttest is jellemezte, a direktor Pécs városához írt levelében ezt külön hangsúlyozta (MÁRFI 1992. 31). Egy évvel később, 1826-ban Ferdinand Fischer német igazgató azzal a feltétellel tarthatott előadásokat Szombathelyen, ha „egy Társossóg Igazgatójához való Készületek, és Ruházatok provisióját (...) bizonyittani tudja." n Fischer jelentkezésekor bejelentette, hogy „censurált comedla darabok"-kai is rendelkezik, ami azt jelenti, hogy Bécsben vagy a Pesti Német Színházban már bemutatták őket, mivel csak ilyen szövegekre kaphattak a színészek engedélyt. Ellentételezésként az egyedüli játszás jogát kérte, de a vármegyei képviselők ennek ellenére fenntartották a jogot maguknak, hogy a Magyar Nemzeti Színjátszó Társaságot is fogadják a téli hónapokra. Josef Krones soproni színigazgató fellépéseire következtethetünk egy az 1817-1818-as városi jegyzőkönyvi iratok közé sorolt fogalmazványból. 1 4 A datálatlan lap Krones társulata és családja kifogástalan viselkedését és a publikum teljes megelégedését szolgáló előadását igazolja. Josef Krones leánya az a Theres Krones, aki ebben az időben még ugyan apja vándortruppjával járja a dunántúli városokat (CSATKAI 1940. 6. 384-396. 385; LÁM 1938. 62), de aki 1821-től a bécsi Theater in der Leopoldstadt színésznője, pár év múlva pedig körülrajongott sztárja lett. A szervezett, nagyobb létszámú színtársulatok mellett gyakran léptek fel egyéni vagy más típusú szórakozást nyújtó művészek, mutatványosok is a Szarvas vendégfogadó nagytermében, esetleg a város főterén. 1818 nyarán Hallada Mihály pesti lakos, foglalkozására nézve „Panorámai Játékot mutató" fizetett be 12 napig tartó előadásai után 6 Ft-t a szegények számára. 1 5 A panoráma előadások alkalmával a néző tájképeket, városi látképet vagy csatajelenetet láthatott kör alakban elrendezve, vagy a hordozható „szoba-panoráma" esetében valamiféle optikai szerkezeten áttekintve. Ezeket az előadásokat is kísérhette narráció vagy zenei aláfestés, éppúgy, mint a képmutogatók történeteit. A műfaj a 18. század végétől szoros kölcsönhatásban állt mind a vándortársulatok által kedvelt „néma ábrázolat" és tabló műfajával, amelyre Kilényi együttesénél is látunk majd több példát, mind a bécsi színpadokon kedvelt „rajzolat", „ábrázolat" (Gemälde, Familiengemälde, Sittengemälde) elnevezéssel játszott színdarabtípussal. Az 1819 nyarán „itt a' Városon Comediázó ember"' 16 előadásairól nincs több adatunk, de a „Goutieur névű Komediás" v (1822) valószínűleg azonos a későbbiekben 11 VaML Szombathely város közgyűlésének és tanácsülésének iratai. Közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: SZV közgy. jkv.) 1818-1820 Nr. 5., 178. A teljes szöveget közli: TILCSIK 2000. 261-282. 273. 12 Hadi és Külföldi Tudósítások 1818. június 24. (Közli: KERÉNYI 2000. 37) 13 VaML SZV közgy. jgyk. 1825-1827 Nr. 346., 701. 14 VaML Szombathely város közgyűlésének és tanácsülésének iratai. Közgyűlési és tanácsülési iratok (továbbiakban: SZV jgyk. ir.) 1817-1818 Fasc. 144. Nr. 79. 15 VaML SZV közgy. jkv. 1818-1820 Nr. 3., 177. 16 VaML SZV közgy. jkv. 1818-1820 Nr. 1., 445. 17 VaML SZV közgy. jkv. 1822-1823 Nr. 244., 102. 332
