Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
NAGY Zoltán Még érdekesebb volt az a megfigyelés, melyet a színében különleges pipák csoportját vizsgálva tettünk. A „hús színű" - a terrakottától erősen elütő, rózsaszínes - agyagpipák vizsgálatánál - Zsilinszky András és Farsang Adrianna Vas megyében élő nagyrákosi fazekasok kísérlete alapján - 1100 C°-on való újra kiégetésükkor - bebizonyosodott, hogy egy, legfeljebb két azonos összetétellel kevert agyagból származtak a húsz négyzetméteres területen különböző mélységben szétszóródott agyagpipák, így könnyen meglehet, hogy mind akár egy Időben, de akár egy kemencében égetve is készülhettek (NAGY 2000b 3). A különleges, Napóleont ábrázoló terrakotta [I. tábla R55 1/27-72-135, R55 III/A62-87-135] és „hús színű" [\. tábla R55/C133-72-140], eltérő névbepecsételésű (JOSEPH BARTSZ, S. STEINER) darabokon a helybeli hamisítást bizonyítja a forma és figurális motívum azonossága, az eltérő színezékkel kevert agyag ellenére mindhárom agyagpipán egyaránt látható finomvésetű, „rádlizóval" kiképzett rombuszmintás karimadísz [I. tábla R55 lll/A 62-87-135], amit egy fa nyélre erősített, vékony, forgó korong segítségével értek el a még félnedves pipatesten. Zavarba esnénk, ha el kellene döntenünk, hogy ugyanazon a lelőhelyen előkerült S. STEINER, [I. tábla R55. lll/C 133-72-140 + lll/C 91 106-120], illetve JOSEPH BARTSZ [I. tábla R55. 1/27-72-135 + lll/A 99-72-135] névbélyegzővel ellátott, a megszólalásig hasonló agyagpipákat a rajtuk feltüntetett nevek alapján valójában ki is készítette. Ebből a 19. század elején népszerű Napóleon motívumból azonban több is akadt. A lll/C jelű ásatási szelvényben 114-141 cm közötti rétegben 9 db S. STEINER bepecsételésű, közelében a lll/A jelzésű szelvényben pedig további 2 db S. STEINER, valamint 4 db JOSEPH BARTSZ, a 11L/E szelvényben 110 cm mélységben, tőlük kissé távolabb Napóleon figuráját nélkülöző JOSEPH BARTSZ [I. tábla R55 ll/A 62-87-135] névbeütésű terrakotta pipa fordult elő. Ez utóbbi azért is érdekes, mert biztosra vehető, hogy a kétrészes öntöttvas préselő formába Napóleon állóalakos domborképét mintázó, ovális, pajzs alakú, vésett réz betétet illesztettek, mint ahogyan azt láthattuk a Selmecbányái városi múzeum pipakiállításának üvegtárlóiban (NAGY 2001a LXXVII. tábla 1.), illetve a Néprajzi Múzeum 124310-es leltárszámú, a Magyar Fémelosztó Rt.-tői 1920-ban átadott 9.5x7 cm-es réz öntőmintáján. 9 Az öntőmintába elhelyezett „betét" a préseléssel egy időben a pipatest falához simult, így az egyszerű pipa tűzkosarán domború portré alakult ki. Ez az eljárás lehetővé tette, hogy egy jól bevált pipaformát különböző híres férfiak portréival, vagy ismert történetek elbeszélő jeleneteivel lássák el, így vált az agyagpipa reklámhordozóvá, emléktárggyá is. Az is előfordult, hogy egyszerűbb, dísztelen, de ugyanabban az öntőmintában készült agyagpipát is árusítottak a többivel egy időben. 1 0 A feltöltési réteg egyidejűségére azonban a színvizsgálatnál biztosabb adatokkal is rendelkezünk, ha az összeilleszthető pipadarabok térbeli elhelyezkedését is szemügyre vesszük. A Nemzeti Múzeum 2001. február-április között megrendezett, A magyar pipa története című, magyar és angol nyelvű katalógussal nagy figyelmet keltő pipakiállítására, az ásatási napló adatait felhasználva, 1 1 egy 40 x 40 cm-es ásatási rekonstrukciót is készítettünk. Ez a leleteket térben elhelyezett R55. lll/C szelvény - feltöltési réteg - egy részletét mutatta be - agyagpipákkal. Középen az a R55. lll/C 133-72-140 Napóleont ábrázoló agyagpipa feküdt a legalsó 140 centiméter mélységű rétegben, melynek [I. tábla R55. lll/C 91-106-120] a vele hajszálpontosan összeilleszthető töredékét a legfelső pipás rétegben a földfelszíntől számított 120 cmes mélységben találtuk meg. Márpedig az egykor együvé tartozó darabok minden kétséget kizárólag ugyanabban a kemencében égtek ki, és már törött állapotban szállíthatták a helyszínre. Feltételezhetően a szállítmánnyal egy időben kerültek kidobásra, hiszen az egybeillő darabok - húsz centiméteres törmelék halomtól elválasztva - csaknem egymás alatt feküdtek a föld alatt. n Mindez azt bizonyítja, hogy a két egybeillő töredéket elválasztó egyéb leletek is ekkor kerültek a város feltételezett külső várost övező árkába (SIKLÓSI 2006. 30), azaz az agyagpipákat már más hulladékkal keverten szórták szét a területen. MIKOR KERÜLHETTEK AZ AGYAGPIPÁK A FÖLD ALÁ? Egy 1823-ban készített statisztikai kiadványban olvashatjuk, hogy „vannak zsíros, nehéz agyagból, fajanszból valódi feketén égetett podrecsányi pipák, és nem valódiak, 9 Fotóját lásd: NAGY 2001b 8. 10 Lásd: I. tábla R55 III/A62-87-135. 11 A Magyar pipa története - A magyar történelem a pipákon. Magyar Nemzeti Múzeum 2001. február-április. 12 RHM Ht.1825-2001 Ásatási rekonstrukció. 282
