Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
ILLÉS Péter Akárcsak a Nyugat-Dunántúl egyéb szőlőhegyein, a Vas megyei Hegyháton is általában Szent Györgytől (április 24.) Szent Márton napjáig (november 11.), illetve a szüretig, tehát a vegetációs időszak alatt, tilos volt bármiféle állatot őrizni, legeltetni a gyepükön belüli területeken. A térség hegybéli szabályzatai a lehetséges kártevő állatokat általában „marha"-ként nevezik meg és két csoportra sorolják (ÉGETŐ 2004. 103). Az értékesebb, de nagyobb kárt okozó „öreg marhák" alatt a tehenet, az ökröt és a lovat értették, „kisebb marha"-nak pedig a juh, a kecske, a baromfi és a kutya, illetve a legtöbbet emlegetett disznó számított. Ha olyan kártevő „sőrtiles marhát" találtak a termő szőlőben, melynek nem ismerték a gazdáját, akkor azt egyszerűen lelőhették. A nagytilaji helység szabályzata szerint a kártevő „ha sörtvés lészen meg ölesség, az Hegy Mesternek tuttóra adván avval a' régi szokás szerint osztozzanak, az oda való gondviselővel és káros emberrely, a'kinek szölejiben megölték". 2 8 Ettől az általánosnak tekinthető eljárástól eltérően a zalai statútum szerint a hegyen akkor is lelőhették, és elfogyasztásra szétoszthatták maguk között a kártevő disznót, ha azt nem sikerült a Hegymester házához hajtani, vagy ha éppen sikerült is, a „marhás embed' azt vissza nem akarta váltani. A szarvaskendi hegy szabályzata ugyanakkor kikötötte: a disznót „ha pedigh meg akarván ölnyi" és közben az a szőlőből elszaladt, akkor a szőlőn kívül már nem volt szabad leölni, ezzel együtt a szerencsés gazda bírsága is elmaradt. A hegyen érő szőlőt és egyéb gyümölcsöket csemegéző kutyákat a szőlőpásztorok szintén leteríthették, ahogy azt a felsőoszkói artikulus egy pontja külön is meghatározta. A kártételen kapott „öreg marhák"-at viszont mindenhol a Hegymester házához kellett hajtani, aki csak pénzbüntetés megfizetése és az okozott kár becsű szerinti megtérítése fejében adhatta vissza a jószágot. A gazdák közül többen szőlejükhöz szekérbe fogott marhával jártak, állataikat megkötve és csak a maguk területén tarthatták. A nádasdi és halogyi szőlőhegy szabályzata szerint szőlőbirtokos kizárólag a hegybéli ottléte alatt, csak a szőlő lábában legeltethetett. A kámi hegyen egy-egy meszely borral büntetette a hegybéli helység azt, aki a szőlők „lobjában" őrzött marháit a tőle harmadik szomszéd földjére engedte át. Ha az állatai „Kapálásra", vagyis veteményesre mentek rá, akkor négy meszely bort kellett megadnia az elöljáróknak. A hegybéli „két szomszédok" viszont megegyezés szerint, „egymással egyet értvén" szabadon legeltethettek egymás parcelláin. Általában, ha a kezesjószágok véletlenül elszabadultak, a „szaladásképpen" okozott károkat becsű szerint kellett megtérítenie a kárvallott felé a „marhás embernek" vagy pásztornak. Ennél jóval súlyosabb büntetés járt annak, aki szánt szándékkal engedte rá marháit valakinek a szőlejére, az ilyen elvetemült, pusztítást okozó hegybirtokost a baltavári hegyen négy forintra, ha paraszt volt, tizenkét pálcaütésre sújtották. Annak megvilágítására, hogy mindez miként is alakulhatott a mindennapokban, érdekes példával szolgál a döröskei és döbörhegyi határban fekvő Öreghegy elöljáróinak 1836-ból származó folyamodványa, melyben az uradalmi tiszttartó vizsgálatát kérték azért, mert Böle Boldizsár szarvaskendi, tehát itt vidéki birtokos a marháit a szüret előtt szabadon legeltetette a hegyen. 29 A levélben megfogalmazottak szerint, hivatkozva az ottani szőlőhegyi artikulusokra, a vidékieknek nemhogy szabadon kieresztve, de még megkötözve sem volna szabad a hegyen legeltetnie. A rendbontót meg is büntette a helység négy forint értékben egy akó borra, aki aztán dühében részegeskedés közben gyalázta, „cigányoz"-ta az elöljáróságot. Ezek után a döröskeiek már teljesen méltatlannak találták arra a szarvaskendi gazdát, hogy a hegységükben birtokos legyen. A „vidéki" folyamodványában így védekezett az uradalmi tiszt előtt: „[...] Minek utána minden esztendőben midőn a Hegységbe fölyszabadul a' Marhák őrzése szabadon őriztem Marháimat; a' mult esztendői őrzés ideiben tellyességgel az Hegység Elöljárói meg engedni nem akarták; sőtt meg is büntettek 4 forintokra, a melly négy forintokban egy akó Bort kintelen voltam meg fizetni, ez fájdalmassan eset mind hogy mindig szabadon őriztem a' midőn több birtokosok marháikat a' hegyben őriztették. [,..]" 3 0 Az ügy külön érdekessége, hogy a „Derecskei Öreg Hegy" ismert, 1761-ben lejegyzett szőlőhegyi szabályzata a vidéki birtokosokra vonatkozó állítólagos kitételt 28 VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Tilaj, é.n. [1816], 3. Art. 29 MOL. P. 275 Festetics család levéltára. 80. cs. 91/b. 13. f. 30 Uo. 16. f. 264
