Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 253-277 Paraszti szőlőhegyek rendje a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén 3° Meg engedgyük azt nékik, hogy azon fönt emiétett ki irtandó erdőben találandó fáknak derekait Kiki maga Szőlejében teendő épületére fordéthassa, Végeit mind azon által, és Ágait azon fáknak, mellyek nem Épületre valók a' mi számunkra tartozzik öszve vágni, és öszverakni, hozzá tévén azt is, hogy mi ezen Szőlőben teendő épülétekre többé soha semminémö erdeinkbüly fát ingyen nem tartozunk adni. Innénd [...]" 1 8 A járandóságokat évente megfizető hegybirtokosok a rendesen művelt szőlőparcelláikat tovább örökíthették. Az egervári és győrvári szőlőhegyeken, akárcsak a zalai normát követő potyi, döröskei, baltavári és petőolaszkai, illetve e tekintetben a tilaji szőlőhegyen is, ez mindaddig így volt, amíg „vér ágh találkozik hozzá". A sótonynyőgéri artikulus a „mogtalan", tehát fiú örökös nélkül elhunyt szőlőbirtokos után a területet mindenestül a földesúrnak ítélte. Ettől eltérően a sárfimizdói, 1739-ben lejegyzett írás kimondottan a leányági öröklést is engedélyezte, ha a fiúág meg is szakadt. Hangsúlyosan ugyanezt a jogszokást követte a pácsonyi hegy kontraktusa. Gersén (ma Gersekarát, Vas) egy 1837-ben keletkezett bizonyságlevél a korabeli öröklés általános hagyományáról így számol be: „Mi ezen Tekintetes Nemes Vas Vármegyében Gersei Helységnek hites Elöljárói ezennel hitelessen bozinyítjuk: hogy nálunk még ez ideig az a' szokás volt, a' midőn valamely Jobbágynak Fia és Leánya maradót, a' Fi' maradott az Jobbágy helyben a' leány Férhez menvén az belső házhelyi és marhákbul nem osztoztkodott; hanem egy borjut és ruházatott egy Kődment s' ládát szoktak adni, ezzel kifizetvén többet ha tsak jó szándékbul nem; másképpen nem adott; hanem az Hegyi fundusbul pintze mind a' fi ugy a leány is osztozott; ez a szokás köztünk mind egy Tőrvénnyé vált. [...]" 1 9 A testvérek közötti osztályok kiadása kapcsán a felsőoszkói hegytörvény meghagyta, hogy a szőlő felosztása csak urasági engedéllyel történhetett, és akkor is egy hold terület csak kétfelé, de tovább nem volt osztható. A szőlő körüli adásvételek az egész hegy népét érintő, a hegybéli közösség működését és életét befolyásoló események voltak. Lebonyolításuk, beleértve a javak 18 Uo. Pácsony, 1787, 2. és 3. Art. 19 MOL. P. 275 Festetics család levéltára. 82. cs. 105/a 55. f. becsűjét és a terület felmérését is, az elöljárók kiemelt jelentőségű feladatát jelentette, mely munkájukért főleg pénzbeni ellenszolgáltatás járt. Például Szarvaskend szőlőhegyén a szőlőmérésre, de akár a megyeigazításra kivitt hegymesternek tizenkét pénzt, a hozzá tartozó esküdtnek pedig hat pénzt kellett adni. A sárfimizdói, hodászi, nagymákfai és nagymizdói artikulusok petőmihályfai mintára a felmért szőlő után következő első hegyvámot a bírák és esküdtek részére biztosították. Kám szőlőhegyén mind a szőlőt eladó, mind a vásárló birtokos egyaránt tartozott a helységnek adni négy helyi mérték szerinti icce bort, egy tál ételt és egy kenyeret. Az adásvétel folyamatának részeként a petőmihályfai hegytörvény e tekintetben azt is kikötötte, hogy rendi hovatartozás nélkül az eladó félnek kötelessége az eladandó szőlőterülettel a helység többi tagját megkínálni, elsősorban az alsó és felső szomszédokat. Az egervári és zalai szövegváltozatok szerint még a vérszerinti rokonokat is. A petőmihályfai hegytörvény rendelkezése szerint miután az adásvétel tényét senki hegybéli nem kifogásolta, a bíró azt háromszor kiáltotta meg, és ha akkor sem ellenkezett senki, megtörténhetett a bírák és esküdtek által a szőlő felvallása. A már így felvallott szőlőterületet nem lehetett önkényesen tovább bontani. A potyi hegy artikulusa meghatározása szerint az eladást követően egy év és még egy nap állt rendelkezésre a kifogások előterjesztésére. Ez a rendelkezés a döntés megszületésekor jelen nem lévő szomszédokat és a gyermekeket védte, de persze szintúgy az adott szőlőterületbe fektetett több éves munkát. A sótony-nyőgéri hegyek törvénye külön pontban büntette az adásvételt követően visszakozókat. A zalai statútum az esetlegesen felmerülő peres ügyek lebonyolítása érdekében az adásvételek pontos, dátum és birtokos szerinti nyilvántartását írta elő, majd az elkészült felvalló levelet a hegység könyvében kellett vezetni. Tilaj hegyén a helység által kiadott bevalló leveleket a helység pecsétjével és a hegymester, illetve az esküdtek aláírásával, vagy nevük mellett tett keresztvonásokkal érvényesítették. Ezt csak az uraság vagy gondviselője aláírása és pecsétje írhatta felül. A Nádasd környéki szőlőhegyeken a szőlőt kimérő, az osztályt megállapító „Hegységh Bírója" és a hozzá tartozó egy vagy két esküdt együtt volt köteles megjelenni. Elvégzett 259
