Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - PAP Ildikó Katalin: ÁLLAMALAPÍTÁS KORI TEMETŐ RÁBASÖMJÉN TEMPLOMA MELLETT
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 211-250 Államalapítás kori temető Rábasömjén temploma mellett. Régészeti adatok Vas megye templom körüli temetőinek kialakulásához Celldömölkhöz és Meggyeskovácsihoz hasonlólan, Sitke határában is több korai temető lehetett, ezek leletei a Hercseg-hegy nyugati oldalán és keleti lábánál kerültek elő. 4 5 A hegytől ÉK-re, alig 1 km-re található az elsőként 1251-ben (C. HARRACH-KISS 1983. 353) vagy 1261-ben (VALTER 2002. 213) említett Sitke település, melynek Szent Lőrinc temploma 1349-ben bukkan fel a forrásokban (VALTER 2004. 164). A környék lakói a soros temetők felhagyása után valószínűleg a Szent Lőrinc templomot megelőző egyházi épület körül földelték el halottaikat (Kiss 2000a 281). A megye legnagyobb feltárt temetője, Sorokpolány-Berekalja teljes feldolgozását Kiss Gábor végezte el. A 10. század végétől a 12. század elejéig datálható (Kiss 20003 203) temetkezési hely és a soros temetőtől 100 m-re ÉNy-ra álló Szent Vencel titulusú templom egymáshoz való viszonyát Kiss Gábor több tanulmányában is vizsgálta (Kiss 2000b 68; 2000c 382, KISS-ZÁGORHIDI CZ. 2008. 79). Eredményei alapján a kora Árpád-kori Polány települést lakó, minden valószínűség szerint lengyel etnikumú (KISS-KUSTÁR-ZÁGORHIDI CZ. 1999.), határvédelmet ellátó népesség a 12. század első harmadában építette fel templomát. A temető határai, így az egyházi épülethez közelebb eső északi és nyugati szélei is bizonytalanok. A betemetkezés keleti irányból nyugat felé haladt (Kiss 2000a 202), így a kései sírok esnek közelebb a templomhoz. A sírmező nyugati és déli részén az ásatások alkalmával a temetőnél későbbi, a temetőtől délre 1996-ban kora Árpád-kori településhez tartozó objektumokat is feltártak (Kiss 2000a 203). Részletes feldolgozás előtt áll a Szombathely, Szentmárton és Kisfaludy utcai soros temető (Kiss 2000a 241; 2005.; PAP 2010b) leletanyaga. A Szent Márton templomtól északra elhelyezkedő dombra a leletek előzetes értékelése szerint a 10. század végétől a 11. század utolsó harmadáig temetkeztek. A sírmező felhagyásának oka I. (Szent) László 1092-es törvényének betartása lehetett (Kiss 2000a 281), így a temetőt használó népesség valószínűleg a későbbiekben a templom köré temetkezett. A korszakban teljesen általános, hogy az adott területre beköltöző népesség saját szempontjait követve temetkezési helyet létesít. A szombathelyi lelőhelyek különlegessége, hogy a terület birtokba vétele idején a Karoling grófsági központban élő, az egyházi épületet fölépítő keresztény népesség (Kiss 2005. 152) temploma - feltehetően funkcióját ellátva - állt, és az azt emelő lakosság temetőjét használva, vallását fenntartva békésen élt tovább, majd olvadt egybe Árpád népének leszármazottaival. Az utolsó lelőhelyként felsorolandó Vasasszonyfa (Kisasszonyfa) határában 1927-ben előkerült sírok hozzávetőleges helye (Kiss 2000a 258) Vasasszonyfa elsőként 1318-ban említett Mindenszentek titulusú templomától (Ivicsics 1991. 38; 2002. 503) 2 km-re, Meszlen a 13. század második felében emelt Szűz Mária titulusú templomától (VALTER 2004. 157; KISS-ZSÁMBÉKY 2008.) kb. 1,7 km-re található. KÖVETKEZTETÉSEK Kiss Gábor adatait (Kiss 2000a 280) az utóbbi évek eredményeivel kiegészítve a megyében ezidáig hat 10. századi vagy a 10. században induló temetkezés, soros temetőre, illetve kincsleletre utaló régészeti lelet (Pinkaóvár/Ried Ästen, Vashegy, Celldömölk-Zsidó temető, Kemenesszentmárton, Vasaszonyfa-meszleni határ és Pinkaóvár-Tobolyvár) és hat 10. században induló soros temető (Ikervár-Virág utca, Szombathely-Kisfaludy u., Répcelak-Várdomb, Kőszegfalva-Kőszegfalvi rétek [Lukácsháza], Sorokpolány-Berekalja és Ják) vált ismertté (21. ábra). Korpuszkötete megírásakor Kiss Gábor régészeti és történeti adatok (Kiss - TÓTH 1987. 128), valamint a vasi temetők alapos elemzése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a vidéket 900-tól birtokló honfoglaló magyarság a területet csak a 955-ös augsburgi vereség után, a rábai gyepűvonal kiépítésével párhuzamosan népesítette be (Kiss 2000a 280). Következtetései helyességét támasztja alá, hogy az elmúlt évtizedben megszaporodott feltárások ellenére a megyéből máig nem ismerünk a 10. század közepe előtti magyar temetkezésre vagy megtelepedésre utaló adatot. A tizenöt vasi soros temető közül tíz helyén történt feltárás. Az ásatásból megismert templomok közül a 9. században is jelentős helynek számító Répcelak-Várdomb közelében nem találtunk Árpád-kori templomot. Ikervár történelmi forrás alapján 1073-ban templomos hely volt. Sorokpolány soros temetőjétől mindössze 100 m-re épült fel az egyházi épület. Szombathelyen egy45 A lunula lelőhelyének pontos meghatározásét Derdák Ferenc geodétának köszönöm! 225
