Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - HORVÁTH Ciprián: 10. SZÁZADI SÍROK KŐSZEG-KŐSZEGFALVI RÉTEK TERÜLETÉN

HORVÁTH Ciprián évszázadban forgalomban lévőkét. Használatuk azonban még a 11. században is megfigyelhető volt (SZŐKE 1962. 54; SZŐKE-VÁNDOR 1987. 63). A típus körében a kadmiumsárga változat használati ideje valószínűleg leszűkíthető a 11. század elejéig terjedő időszakra (SZILÁGYI 1994. 107). A kéz ékszerei közé 2 db gyűrű sorolható, mindkettő a szegecselt végű pántgyűrűk csoportjába tartozik. Egyik sima, díszítetlen, míg a másik hármas bordázatú. Egymásra hajló végeiket egykor egy-egy szegecs fogta össze, mára azonban a bordázott példányból ez hiányzik. Mindkettő a 4. számú - bolygatott - temetkezésből került elő, egyik a koponyától nyugatra, míg a másik a bal lábszárcsontok alsó végének külső oldalán. Egyik sem volt tehát a viseleti módnak megfelelő helyzetben. Amennyiben ezeket azonban mégsem a bolygatás mozdította ki helyükről, úgy felvetődik a lehetősége, hogy a sírba a temetés során dobhatták be, mint ez más, néprajzi példák alapján igazolható (ISTVÁNOVITS 2003. 353). Ennek főként a lábszárcsont mellett lévő ékszer esetében látom nagyobb valószínűségét. Hasonló helyzetben figyeltek meg a rusovcei/oroszvári temető 164. sírjában egy gyűrűt (HORVÁTH é.n.). A szegecselt végű pántgyűrűk a Kelet-Alpok vidékén már a 9. században és a 10. század első felében megtalálhatók voltak, a magyar szállásterületen a 10. század második felében, egészen a 960/70-es évekig számolhatunk használatukkal (GIESLER 1980. 111, Taf. 53; SAGADIN 1987. 118-119). A használati eszközök közé tartozik az az egyélű vaskés, mely valószínűleg az öv jobb oldalához kapcsolva került a 4. sírba. A 9. századi szokásokkal ellentétben, a kések jobb oldali viselete a 10. századra vált jelentősebbé (SZŐKE 1994. 260). Mint arra Istvánovits Eszter felhívta a fegyelmet (ISTVÁNOVITS 2003. 326), a kést vagy apróbb használati tárgyakat tartalmazó sírok esetében, szerves anyagú öv sírba helyezésével is számolni kell, melyre közvetlenül vagy a tarsolyban felerősítve lehettek. A kés ugyancsak helyet kaphatott a szerves anyagú tarsolyban is. Ebben a sírban a női váz medencéjének jobb oldalán, egy néhány szemből álló vaslánc darabkája is feküdt, egy függesztővel. A vasláncok ritka leletei a 10-11. századi síroknak, ezek főként gyermeksírok mellékletei lehettek, melyekbe valószínűleg hitvilági céllal kerülhettek, az általában a nyak környékén előkerülő láncok (HORVÁTH 2004. 463). Jelen esetben azonban a láncoknak mind átmérője, mind fekvése ezektől eltérő volt. Funkciójának egykori megítélését tekintve feltételezhetően összefüggésbe hozható a mellette előkerült vaskéssel. A 9. század közepén, második felében főként a női sírokra volt jellemző, hogy a vaskés tokját (?) vasláncocskákkal erősítették az övhöz (SZŐKE 1994. 277). Ilyen kombináció még a 9. század végén - 10. század első negyedében is felbukkan, mint ez a Cakajovcei/csekeji, SL. 770. sír alapján (REJHOLCOVÁ 1995a 48-49, 62-62.) valószínűsíthető, de a kőszegi sír - ha elszigetelten is, de - a megoldás 10. századi léte mellett szól. Természetesen lehetséges az is, hogy a lánc, a már említett, szerves anyagból készült tarsolyban volt, s erre a tarsolyra utal az előkerült függesztő, és az annak tartalmaként (?) figyelembe vehető üvegtöredékek is. Talán az övvel és az ahhoz kapcsolt vaskéssel álhatott összefüggésben a sírból származó másik, körte alakú vasfüggesztő is, mely azonban a koponya bal oldalán került elő. Hasonló helyzetben, ám a váz jobb oldalán, ilyen tárgy karikával kombinálva a halimba-cseresi 536. sírból ismert, ott egy vaskéssel együtt került elő, amit Török Gyula függesztőnek határozott meg (TÖRÖK 1962.155, Taf. XXXI.). Az 1. számú sírból származó, az álkapocs jobb oldalánál megfigyelt kova esetében felmerül a lehetősége, hogy a 4-5 éves gyermek sírjába ez a sír betöltésével kerülhetett, nem pedig mellékletként. A temető keltezését illetően az előkerült tárgytípusok kínálta következtetések alapján egy kissé szélesebb időszakot tudtunk csak meghatározni. A pödrött végű és a spirálcsüngős karika alapján a 10. század közepétől kezdődő időszak jöhet legkorábban számításba, a szegecselt gyűrűk használata azonban ezután nem sokkal, a 960/70-es években megszűnhetett. Legfeljebb a 11. század elejéig tartó időszakot valószínűsítik a kadmiumsárga gyöngyök. A gömbsorcsüngős fülbevalók egyikének elveszett karikája feltehetően a hosszabb használat jele, így a legnagyobb valószínűséggel a 10. század második felére, végére keltezhetjük az előkerült sírokat. Egy esetlegesen nagyobb területre kiterjedő, hitelesítő feltárás azonban eredményeinket módosíthatja.

6 6 A tanulmányt dr. Kiss Gábor (SM) lektorálta, munkáját, tanácsait köszönöm. A temetőtérképet Eke István (MNM-NÖK), a fülbevalók elhelyezkedésének rekonstrukcióját Kovács Zoltán (MNM-NÖK), a tárgyak rajzait Binder Hajnalka (MNM-NÖK) készítette. Mindhármukat köszönet illeti érte. Szeretném megköszönni továbbá Ilon Gábor (MNM-NÖK) segítségét is. 202