Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Buócz Terézia: AGYAGKORONG A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERTBŐL

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 169-185 Agyagkorong a szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkertből Magnus Aurelius Cassiodorus, aki részben a gót Theodorik utasítására írta meg tizenkét könyvében a gótok történetét (Libri XII). A képzőművészetben nagyon sok emlék örökítette meg a vitorla feltalálásának pillanatát. A hajónak nincs árbocrúdja. Az maga Isis. Az egyik lábával rátapos a vászonkendőre, azaz a vitorla alsó végére, így rögzítve azt. A karjaival pedig kitartja a széltől felduzzadt vásznat. Agyagból készült mécses discusán látunk hasonló tartásban álló figurát. A Delosi Múzeum őrzi a Delosból származó, az ott feltárt Serapeum C épületében talált mécses töredékét (LIMC 1990. 272). A rajta feltüntetett hajón jobb lábával előretör, bal lábát hátranyújtja, miközben kezeivel tartja a felduzzadt vitorlát Isis Pelagia. A sűrű redőzetű ruhája, fátyla háta mögötti öblös ívű lobogása egyaránt a mozgás szenvedélyességét fejezik ki. Kora: Kr. u. 2. század. Hasonló az Athéni Nemzeti Múzeumban található, Alexandriából származó lámpa discusának elmosódott ábrázolása (LIMC 1990. 273). A miénkkel megegyező lábtartásban áll a Szépművészeti Múzeum görög művészetet bemutató termében egy monumentális márványszobor. Feje és karjai hiányoznak. „...Egy feltevés szerint Isis Pelagia, a hajósokat védő, egyiptomi istennő hajóorron álló szobrának római másolata, a III. században, az alexandriai görög műhelyben készült eredeti nyomán. A szenvedélyes mozgású szobor Nápolyból, az egyiptomi kultuszok itáliai befogadásának egyik fő központjából származik, ezek a kultuszok elsősorban Itáliából terjedtek el széltében a Róma hatósugarába eső területeken." (SZILÁGYI 1969. 19-30). A Delosi Múzeumban bemutatott márványreliefen amely Delos itáliai agorájáról származik - két kezével fogja a széltől duzzadó vitorla vásznát a hajón álló Isis Pelagia (LIMC 1990. 269; MERKELBACH 1995. 524). A Thessaloniki Múzeumban látható, Blanchandból származó fehér márvány oltáron ábrázolt Isis Pelagia még sistrumot is tart a kezében (LIMC 1990. 271; MERKELBACH 1995. 524). Gemmákon is ábrázolták ezt a motívumot. A két kezével tartott vitorlával Isis fején a tehén szarva között a napkorong és a hold látszik (

MERKELBACH 1995. 524). Az Aquincumi Múzeum relieffel díszített, architektonikus kőemléke Óbudán egy építkezésnél került felszínre. A reliefen az oldalnézetben ábrázolt nőalak Isis Pelagia (PÓCZY 1991. 245. Abb.1-2). Testtartása megegyezik a szombathelyi korong figurájának testtartásával. Az előrelépő lába szilárdan áll a hajón. A másik lábát hátralendíti. A ruházat redőinek lebbenése, a háta mögött duzzadó fátyol íve a mozgás lendületét fejezi ki. Két kezével az aquincumi is a maga előtt kidagadó vitorla vásznát fogja. Feje hiányzik. Mind az aquincumi, mind a szombathelyi ábrázolás előképe közös. Az aquincumi figura mozgása azonban nem oly szenvedélyes, mint a szombathelyié. A ruházat és a fátyol lobogása, továbbá a vitorla duzzadása sem oly erőteljes, mint a romkerti korong figurájáé. Merevebb vonalvezetéssel adta vissza a szél kedvező erejét. Az aquincumi ábrázolás a mintakép továbbéléséről tanúskodik. Póczy Klára az aquincumi ábrázolás korát a Kr. u. 2. század végére és a 3. század elejére (Antonius Piustól Severusig) teszi. A felsorolt emlékeken ábrázolt Isis egyiptomi ruhát visel, nem görögöt. A fent leírt monumentális emlékekkel csupán stiláris alapon tudjuk összevetni a mi darabunkat, ezek a datáláshoz nem nyújtanak segítséget. Ezért nagyon fontosak számunkra a keltezhető érmek ábrázolásai. A császárkor legkorábbi érmei, amelyen Isis Pharia szerepel a hajón állva, széltől feldagasztott vitorlavásznába kapaszkodva, néha egyik kezében sistrumot is tartva, azok az Alexandriában vert érmek. Rómában még tiltott volt az egyiptomi kultusz Augustus és Tiberius alatt (VIDMAN 1970. 106). Caligula már felvette az Isis és Serapis kultusz tiszteletét az állami kultuszok közé (sacra publica populi Romani), és bevezette Isis ünnepét (VIDMAN 1970. 106). Az első epigraphiai bizonyítékok Kr. u. 51-ből, Claudius uralkodásának az idejéből származnak (VIDMAN 1970. 106). Otho „az Isis ünnepségeken gyakran a szertartás előírásos vászonviseletében jelent meg" (

SUETONIUS 1975. Otho 12). A Flaviusok már előmozdították és erősen támogatták az egyiptomi kultusz gyakorlását (VIDMAN 1970. 106). Vespasianus és Titus a Kr. u. 71-ben ünnepelt triumphusuk alatt az éjszakát Isis templomában töltötték a Mars mezőn (Iseum Campense) (VIDMAN 1970. 107). Maga Vespasianus császár Alexandriában, amíg a hajózáshoz kedvező széljárásra várakozott, ellátogatott a Serapeionba. Ott Vespasianus, aki nemrég lett császár, meggyógyított egy vakot és egy bénát. Ezzel tekintélyt szerzett magának, mert bebizonyosodott az égiek jóindulata és kedvezése iránta, mivel Sarapis ezzel a véghezvitt tettel átruházta rendkívüli képességeit a császárra (TACITUS 1970. 318-319). Domitianus templomot építtetett Kr. u. 88-ban Rómában, a Beneventen (VIDMAN 1970. 107), mert életét Isis mentette meg (

SUETONIUS 1975. Domitianus 1). Commodus maga is tisztelte Isist. Fejét kopaszra 171