Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

ÉRY Kinga - MARCSIK Antónia: EMBERTANI VIZSGÁLATOK JÁK 11-18. SZÁZADI NÉPESSÉGÉN

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 13-97 Embertani vizsgálatok Ják 11-18. századi népességén 3. kép. Törés nyoma a szeméremcsonton (678. sír, 17-18. század) 4. kép. Feltehetően gümőkórtól összecsontosodott csigolyák Figure 3. Healed frcature of the pubic bone (Grave 678, 17-1

8th (839. sir, 11-13. század) century) Figure 4. Possible tuberculous spondylitis (Grave 839, 11-13th century) Az átlagos testmagasság a férfiaknál a nagyközepestől a magas termetűség felé haladó egyenletes növekedést mutat (167,8-168,1-169,8 cm), ugyanakkor a nők már a temetkezések korai szakaszában is magas termetűek voltak (159,8-160,2-160,1 cm).

7 Az egyes végtagcsontokra számított testmagasság mindkét nemnél általában hosszabb kar- és combcsonti, valamint rövidebb orsó- és sípcsonti termetet jelez. Ebben a tekintetben is kivétel a 14-16. századi férfiak esete, akiknél az alkar hosszabb volt a felkarnál (168,2-166,2 cm). A végtagcsontok kerület-hossz aránya mindkét nem esetében a vaskosság fokozatos csökkenését jelzi. Kóros elváltozások A jáki csontvázleletek kóros elváltozásai hat betegségcsoportba sorolhatók. A betegségcsoportok és alcsoportjaik, valamint utóbbiak hozzávetőleges gyakorisága a következő (9-11. táblázat). A fejlődési rendellenességek között a koponyavarrat rendellenes elcsontosodása, az állkapocstesten ún. Stafne-féle bemélyedés, az első nyakcsigolyán az érbarázda (sulcus arteriae) zárttá válása, 6 csigolyából álló keresztcsont, a keresztcsont és utolsó ágyékcsigolya, valamint a keresztcsont és farkcsont összecsontosodása (lumbalizáció, sacralizáció), a kulcscsonton áthatoló csatorna (canalis intradavicularis), a lapockacsonti nyúlvány végének különállása (os acromiale), valamint egyes csigolyák és lábfejcsontok látható kórfolyamat nélküli összecsontosodása fordul elő.

8 A csontsérülések zöme törés, ritkán vágás vagy zúzódás. Törés csak felnőtteken és főként férfiakon volt észlelhető, utóbbi esetben valamennyi csontfajtán, a nőkön ritkábban és kevesebb csontféleségen (1-3. kép). Fertőző megbetegedés szintén csak felnőtteken fordult elő feltételezhető csontgümőkór (tbc) és vérbaj (szifilisz) formájában (4-6. kép). Anyagcsere-, illetve vérképzőrendszeri megbetegedések gyermekek és felnőttek csontjain egyaránt fellelhetők elégtelen táplálkozás és/vagy fertőzés következtében. Jele többnyire a szemüregtető, néha a falcsont felritkulása (cribra orbitalia, cribra cranii), a fogzománc fejlődési zavara (hypoplasia), a koponya szögletessé válása (angolkór), a koponyafal időskori kétoldali bemélyedése, 5. kép. Feltehetően vérbajtól eredő csonthártyagyulladás a combcsonton (596. sír, 14-16. század) Figure 5. Periosteal bone deposition on the femur following probably syphili. (Grave 596, 14-1

6th century) 7 A jáki nők magas termete különösen országos összehasonlításban feltűnő. A 11-12. századi testmagasság országos átlaga 157,5 cm, Jákon 159,8 cm, a 13-15. században 158,1 cm, Jákon 160,2 cm (ÉRV 1998, 59). A jáki nők 160,1 cm-es 17-18. századi testmagassága újkori adatok hiányában nem értékelhető. 8 A keresztcsont és farkcsont összecsontosodása a 17-18. századi férfiak 2,0 százalékán (9/444) s a nők 4,1 százalékán (18/444) volt megfigyelhető. 15