Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - MLADONICZKI Réka: RÓMAI TÉGLAÉGETŐ KEMENCÉK KŐSZEGFALVÁRÓL

MLADONICZKI Réka L-L ÄTL S (Y-^TÚ T Ö \ "W MkI A... \ " \ ' 2. ábra. A lelőhely földrajzi elhelyezkedése (Készítette: Isztin Gyula) Abb. 2. Geographische Loge des Fundortes (Erstellt von: Gy. Isztin) & 1 WB rffífc ro % p ' O "O hc * • N A LELŐHELY A lelőhely (Kőszegfalvi rétek) a közigazgatásilag Kőszeghez tartozó település, Kőszegfalva Ny-i határában található (2. ábra). A terület a 87-es számú, Kőszeg felé vezető műút és a Gyöngyös patak által határolt és korábban általa kialakított kavicsteraszon helyezkedik el, közel a mai vízfolyáshoz. A lelőhelytől Ny-ra az egykori Borostyánkő út 2-3 km távolságra É-D-i irányban vezet. Ezen a területen korábban Farkas Csilla végzett leletmentést. (FARKAS 2003. 166-167, 199. sz.) Az ásató a most előkerült kemencéktől kb. 200 m-re É-ra és 250 m-re D-re, az optikai kábelárok ásásakor egymással párhuzamosan futó, az árokra merőleges római falakat dokumentált. Nem kizárt, hogy ezek esetleg a kemencékhez tartozó szárító- és raktárhelységek vagy egy római villa maradványai lehetnek. A környéken 2008 és 2010 között a KÖSZ végzett próbafeltárást, megelőző feltárást, majd pedig az árvíztározó építésekor szakfelügyeletet

2 (BASTICZ 2009. 220, 218. sz., illetve BASTICZ-EKE 2010. 258, 286. sz.). A KEMENCEK LEIRASA A feltárás során három kemence került elő: kettő téglaégető és egy kerámiaégető kemence. A téglaégetők négyszögletes alakúak, utóbbi kör alaprajzú. A kemencéket viszonylag kis területen, egymáshoz közel építették meg. Mindhárom kemence egy közös munkagödörrel rendelkezett. A leletmentéskor feltárt hosszúkás, téglalap alakú téglaégető kemence (1. kemence) K-NY irányú (3. ábra). A kemencét a sárga agyagba építették, félig földbemélyítve. Nyugati végét a víztározó építésekor elmarkolták, így sajnos a kemence égetőterének teljes hosszát nem ismerjük. Az égetőtér mérhető hossza 350 cm, szélessége 172 cm. A három kemence közül ez maradt fenn a legrosszabb állapotban. Rostélya teljesen hiányzik, és a kemence falaiból is alig maradt meg néhány részlet. Az égetőtér északi felmenő falából semmi sem maradt: alakjára a sárga agyagos altalajba vájt forma emlékeztet csak (4. ábra). Ezen az oldalon a kemence felmenő fala a használat során olyan mértékben égett össze, hogy apró darabokra töredezve értelmezhetetlenül került elő. Déli oldala kicsivel jobb állapotban maradt fenn: a legalsó két sor volt megfigyelhető, amely 46x36x7 cm-es, legnagyobb felületükre fektetett téglákból épült, viszonylag széles 10-12 cm-es közöket kihagyván, ahová függőlegesen helyeztek téglákat (5. ábra). Sajnos ennél pontosabb rekonstrukciót az égetőtér felmenő faláról nem kaphatunk, mert ez az oldal szerkezete is csak alapjaiban ismert. Az égetőtér alépítménye pontosan rekonstruálható. A boltozatot tartó alapfalak egymástól 116 cm távolságra vannak, szélességük 25 cm. A falakat 42x25x7 cm-es téglákból építették, amelyek belső oldala a nagy hő hatására teljesen, apró darabokra töredezve megégett. Hét sor tégla után indították a rostélyt tartó boltozatot, amelynek maradványa ugyancsak a 2 Munkájuk során csak kevés objektum volt a római korhoz köthető, illetve a fémkeresőzés során néhány IV. századi kisbronz és egy bronzból készült állatplasztika került elő. 152