Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - SZILASI Attila Botond: EGY KELTA KÚT KŐSZEG VÁROS KÖZPONTJÁBAN
SziLASi Attila Botond 3. ábra: A kút metszetrebontás után Flg. 3. The well after segmenting A LELETANYAG ÉS DATÁLÁSA A kút felső betöltéséből (KE 76) előkerült edénytípusok töredékei alapján egy jellegzetes, települési horizonthoz köthető hulladékanyagról beszélhetünk. Nagy arányban vannak jelen a behúzott, duzzadt peremű, főleg mélyhasú tálak (5. ábra), melyek formai világa leginkább a Hunyady-féle 9. és 10. típushoz állnak közel - ezek a LT C végén és a LT D idején jelennek meg (HUNYADY 1942-44.131-132). Emellett a legnagyobb arányban a szürke, durván korongolt, duzzadt peremű, esetenként enyhe T-átmetszetű fazék-, valamint urnatöredékek alkotják a leletanyagot (6. ábra). Több esetben oldaluk szélesen besimított, párhuzamos, leginkább függőleges állású vonalmintával díszített, fenekük egyenes, lekerekített vonalú (7. ábra). Összetételük és formaviláguk alapján hasonló leletanyagot látunk Szigetszentmiklós-Üdülősor (H. HANNY 1992. 251-253), Brno-Králova (CIZMÁRHOLUB 2003. 299-300), valamint Strachotín (CIZMÁR 1987. 228-229) ásatások anyagában, melyet leginkább a LT C/D periódusának idejére határozhatunk meg. A kút idősebb betöltéséből (KE 80) származó két nagyobb urna jellegű fazék töredéke szintén egy jól körbehatárolható formai típuskörből és periódusból származik. Az Ő. 2011.12.18. urna (8. ábra 2) leginkább a balsai és apahidai darabok formakörébe tartozik (HUNYADY 1942-44. 145-146, Taf. LXXXVII/4-6), melyek a klasszikus LT C2 és LT D1 periódus jellegzetes vezérdarabjai bár formai előfutárai már előfordulnak a LT C1 időszakában is (Id. Szomód-Kender-hegy valamint Esztergom-Széchenyi tér anyaga (VADÁSZ 1987. 245 Pl. VI/2 és KELEMEN 1987. 242 Pl. III/3). A kút aljáról előkerült alsó örlőkő (talán kézi malomkő 9. ábra) töredéke széles körben elterjedt forma, és szinte a teljes későkelta időszakból ismert 3 - Gellérthegy-Tabán 3 Gunda a kézimalmok megjelenését a La Téne műveltség területén az i.e. 2. századra teszi - kiszorítva ezzel a hagyományos örlőkövek használatát (GUNDA 1958. 346). 138