Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - SZILASI Attila Botond: EGY KELTA KÚT KŐSZEG VÁROS KÖZPONTJÁBAN

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 169-185 Szombathely, 2012 SZILASI Attila Botond EGY KELTA KÚT KŐSZEG VÁROS KÖZPONTJÁBAN BEVEZETÉS A feltárást 2006-ban, Kőszeg város Fő terének rekonstrukciós beruházásaival kapcsolatos kivitelezési munkálatok során, mintegy 160 m

2-es területen, a Savaria Múzeum Régészeti Osztályának (ma Régészeti Tár) munkatársaival végeztük el.

1 Az ásatás kijelölt területe a mindenkori város fő közlekedési csomópontjába esett - a városalapítás óta ezen az útvonalon lehetett megközelíteni az Alsókapu Tornyon keresztül a kőfallal védett belvárost, valamint az egykori várat (1. ábra). A kutatás során megtaláltuk az 1533-ban emelt védmű egy apró falcsonkját, az ehhez kapcsolódó kelet-nyugat irányú, 4 méter széles dorongút rövid szakaszát, az 1532-es ostromban elpusztult, kőpakolásos sütőkemencével rendelkező lakóépületek omladékát, valamint egy városalapítás-kori (13. századi) földbemélyített lakóépület szakaszát külső oszlophellyel és egy cölöpszerkezetes Árpád-kori vizesárkot. A tényleges altalaj elérésekor azonban - legnagyobb meglepetésünkre - az Árpád-kori kultúrhorizont alatt őskori telepnyom maradványaira bukkantunk: egy szabályos kelta kút kör alakú formája rajzolódott ki (B. BENKHARD-ILON 2007. 222-223). A KELTA KÚT Szerkezetét és méretét tekintve a földkutak hagyományos formáját mutatja - átmérője 1,8 méter, a feltárt mélysége pedig 1,76 méter (2. ábra) volt. Felső harmadát a város alapításakor a planírozási munkálatokkal megsemmisítették, majd egy feltöltési réteggel lezárták (KE 64) - az Árpád-kori jelenségek ebbe a kevert rétegbe vágódtak. A fekete, sokkal agyagosabb, enyhén törmelékes későbbi betöltéséből (KE 76) kevés kerámiatöredék került elő. A metszete alapján ezt a réteget egy tudatos visszatöltésként interpretálhatjuk, hiszen suvadásnak vagy természetes betöltődésre utaló közbülső rétegződésnek nem találtuk a nyomát. Az alatta lévő iszapos, szürke, kavicsos réteg (KE 80) már inkább a kút használatának az idejét mutatja. Viszonylag sok kerámia és egy örlőkő töredéke került elő. A jelenség a vörös, kavicsos (pannonkavics) (KE 81) altalajban záródott, ami jó minőségű természetes vízszűrőként működhetett a kút élete során - valószínűleg ezért sem építettek mesterséges szűrőberendezést vesszőfonatból vagy csapolt gerendákból

2 (3. ábra). Mivel megújításnak vagy karbantartásnak a nyomát nem lehetett dokumentálni (és a betöltődési vagy feltöltési rétegek igen homogének voltak), feltételezhetjük, hogy a kutat nagyon rövid ideig, monociklikus periódusban használták, majd hamar felhagyták és mesterségesen visszatöltötték (4. ábra). Ilyen típusú kutak szép számmal ismeretesek a La Téne korszakból. Leginkább a síkvidéki, horizontális telepeken találjuk meg őket, jól elkülönülve a központi munkatértől vagy élettértől. A településszerkezeti képet tekintve jórészt annak szélén - feltehetően a vízigényes munkafolyamatokhoz kapcsolódóan-egy jól koncentrált és könnyen megközelíthető zónában terültek el. Ezt a térdinamikai lehatárolást láthatjuk többek között Sajópetri-Hosszú-dűlő (SZABÓ 2007. Carte 2.), Nyitra-Sindolka (BREZINOVA - HECKOVÁ 1994. 76 Obr. 2) valamint Ordacsehi-Kis-töltés területén is (KULCSÁR 2007. 195, 183. kép). Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a hajdani kelta település tovább ívelt az egykori dombhát irányába, a mostani város középkori központi magja felé. 1 Az ásatás vezetője Ilon Gábor és B. Benkhard Lilla voltak. Itt szeretném nekik külön megköszönni, hogy a leleteket publikálásra átengedték. Valamint hálával tartozom a feltárást segítő munkatársaknak a pontos és fáradhatatlan munkájukért (név szerint: Csalár Gábor, Csalár Imre, Csányi Roland, Farkas Krisztién, Ollai Tibor és Vámos Gábor). 2 Ebben az esetben azonban érdemes a pusztán statikai megfontolásokat is megvizsgálni, miszerint a talaj szerkezeti stabilitása elegendőnek bizonyult egy ilyen konstrukció önhordáséhoz, és nem kellett belső vázat építeni a kút aknájába. 135