Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - NAGY Marcella - SÜMEGI Pál - PERSAITS Gergő - GULYÁS Sándor - TÖRŐCSIK Tünde: VASKORI BRONZKINCS IKERVÁR HATÁRÁBAN

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 99-133 Vaskori bronzkincs Ikervár határéban. Megjegyzések a Hallstatt kori kultuszélet rekonstruálásához a régészeti- és természettudományos vizsgálatok tükrében megtartású, a hallstatti sóbányában találtakéval hasonló minőségű és nagyfelületű textilmaradványok. A bronzkincs alján egy égett, szenült famaradványokban gazdag réteg került elő. Maga a bronzkincs ezen a rétegen feküdt, de nem égett meg, ezért feltételezzük, hogy az égett szint kialakítása után helyezték el a kincset az üledékben. Összességében elmondható, hogy az iszapolás során kinyert vizsgálati minták és a bontási szintenként kiemelt minták feldolgozása reprezentatív és eredményes volt. A bontási szintenként történő feldolgozás eredményeit röviden az alábbiakban összegezhetjük. Valószínűsíthető, hogy a bronzkincset a kora vaskori gödör oldalában, egy jégkor végi löszös rétegben kialakított oldalfülkében helyezhették el. Az oldalfülkében a kialakítás után tüzet gyújtottak és jegenyefenyő, borókafenyő, tölgy, gyertyán, szil, kökény, húsos som faanyagát felhasználva kiégették, tűzzel megtisztították az üreget. A tűzzel megtisztított üregben helyezték el a bronzkincset, majd a gödörben vagy a felszínen lévő talajanyaggal tömedékelték el ezt az oldalfülkét. A felszín felől lecsorgó vizek a löszös üledékből jelentős mennyiségű kőzetlisztben gazdag anyagot mostak a kincs felszínére, míg a mélyebb rétegekben egyértelműen az elrejtő tömedékként használt talaj agyagtartalma dominált. A szervesanyag- és a karbonáttartalom vizsgálatának eredményeit a Dean-féle izzításos eljárással határoztuk meg (DEAN 1974. 242-248). A szervesanyag-tartalom a minta belső részéig emelkedett, majd a minta alján, az alapkőzet felé erőteljesen lecsökkent. A szervesanyag-tartalom eloszlása egyértelműen a textilanyag mennyiségével mutatott összefüggést. A karbonáttartalom erőteljes csökkenése - a fekü felé a semleges - savas kémhatású, valószínűleg barna erdei talaj anyagának növekvő arányával - a bronzkincset tartalmazó löszös fülkét alkotó üledékes kőzet elrejtés utáni posztgenetikus hatásának csökkenését jelzi. A szervetlenanyag-tartalom változása a kincs belső részén található textilanyag jelentősebb arányát, a felszín felől beszivárgó vizekből származó karbonátos anyag kiválását, valamint a fekü felé a tömedéknek használt üledékes anyag növekvő, egyre erőteljesebb arányát jelzi. Valamennyi paraméter igen erőteljes posztgenetikus geokémai változásokat mutat, amely az eredeti textilanyag szétesésével, a humuszanyaggá alakulásával, valamint a beágyazó üledékben mozgó, szivárgó vizekből kivált elemtartalommal, azaz a lelet tafonómiájával mutat összefüggést. A bővített talajtani és az üledékgeokémiai vizsgálatokat a Magyar Szabvány és Dániel munkái nyomán végeztük el (BuzÁs 1993.; DÁNIEL 2004. 53-56, 98-108). A bővített talajtani vizsgálatokból egyértelműen megállapítható, hogy a minta alján egy barna erdei talaj található, amelyet a kincs elrejtéséhez kialakított üreg tömedékeléséhez használtak fel, illetve a nagyobb gödörből ez a talaj folyt be a kincset rejtő üregbe. A pH, az Arany-féle kötöttségi szám, a humusz-, a nitrogén-, foszfát- és kéntartalom alapján egyértelműen a barna erdei talajnak a bolygatás hatására kialakult változata, a Raman-féle barnaföld alkotta a kincset beágyazó anyag egy részét. Ugyanakkor a kalcium- és a karbonáttartalom azt is jelzi, hogy az üreget alkotó löszből, valószínűleg a talajvíz mozgásának hatására viszonylag jelentősebb karbonátos anyag oldódott ki és vált ki a kincs felületén, illetve különböző részein. A réz-, cink-, mangán- és vastartalom igen kiemelkedő, különösen a kincs belső részén és a fekü felé haladva ezek az értékek csökkennek. Figyelembe véve a térségben a barna erdei talajnak a kémiai adottságait (SÜMEGI-NÁFRÁDI-TÖRŐCSIK 2011. 285-354), egyértelmű, hogy ez az elemösszetétel a bronzkincs kémiai oldódásából, a réz és kísérő elemeinek feldúsulásából származik. Ez a posztgenetikus oldódást, hidratálódást és a vízben oldódott anyagoknak a kincs környékén történő kiválását, kicsapódását jelzi. Ugyanakkor a vastartalom már egy másik, a kincs elrejtése utáni folyamatra is felhívja a figyelmet. Valószínűleg a területen a talajvízben kialakult jelentősebb vas- és mangántartalom vált ki, szűrődött le a kincs becsomagolására használt szerves eredetű anyagokon (gabonakéve, textilanyag). Ugyanakkor nem zárható ki, hogy kisebb, teljesen szétmállott vastárgy okozta ezt az anomáliát a kincs belső részén. Mindezek mellett a kincs posztgenetikus oxidációjának - hidratációjának és ennek nyomán kialakult oldódásnak és kicsapódásnak a hatásaival is számolnunk kell. Vagyis a bronzkincs elemtartalmának a ciklikusan megemelkedő talajvíz hatására történő oldódása, majd a talajvíz süllyedések nyomán kialakult periodikus kiszáradások hatására a réz, cink, esetleg a mangántartalom jelentősen megnövekedett a kincs környékén. így megállapítható, hogy a geokémiai elemzés az eredeti beágyazó anyag kémiai összetételével és a posztgenetikus geokémiai változásokkal, közte a bronzkincs oldódásával mutat összefüggést. 113