Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - NAGY Marcella - SÜMEGI Pál - PERSAITS Gergő - GULYÁS Sándor - TÖRŐCSIK Tünde: VASKORI BRONZKINCS IKERVÁR HATÁRÁBAN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 99-133 Vaskori bronzkincs Ikervár határéban. Megjegyzések a Hallstatt kori kultuszélet rekonstruálásához a régészeti- és természettudományos vizsgálatok tükrében tartjuk a természettudományos vizsgálatok pontos közzétételét is. Alábbiakban ezen munkafolyamatok és részeredmények olvashatók. Kiemelendők elsősorban azok az eredmények, amik a kincs földbe kerülésének idejét határozzák meg, valamint a kincs elföldelésének körülményit taglalják - például, hogy egy bőrzsákban, szalmába tekerve helyezték a tárgyakat a végsőnek szánt helyére. Illetve jelentős a kincs környezetében megőrződött textilanyag mennyisége és minősége, melyről az alkalmazott és a Hallstatt időszakban oly' kiemelt jelentőséggel bíró textilkultúra rekonstruálása valósulhat meg. Valamint a fémművességgel kapcsolatba hozható kátránydarabok analizálása a vaskori bronzötvösség megismerésében szolgál segítségül. De nem utolsó sorban a környezetrekonstrukció alapját képező rengeteg növényi maradványról kell szólni, melynek felhasználási módjában az áldozás és a gyógyítás nagy szerepet játszhatott. Összesen 12, egyenként 5-9 mm vastagságú bontási szintet határoztunk meg. A bontási szintenként történő feldolgozás lehetőséget nyújtott arra nézve, hogy a kincs környezetét szedimentológiai, geokémiai, talajtani, archeobotanikai, pollenanalitikai, fitológiai, szerves geokémiai, valamint abszolút kronológiai szempontból és statisztikai mintavételezéssel és feldolgozással jellemezhessük. Magyarországon ilyen mintavételi stratégiával, multiproxy megközelítéssel és feldolgozással korábban nem vizsgáltak egyetlen kincsleletegyüttest sem, de már a legelső eredmények igazolták, hogy az amúgy is jelentős régészeti leleteket ilyen sokirányú módszerrel és egymást kontrolláló vizsgálatokkal szabad csak analizálni a továbbiakban. Az eredeti helyzetben, monolit formában kiemelt leletegyüttes felszínén alakítottuk ki az első bontási szintet (II. számú kincsrész). A bronztárgyak leemelése mellett a felszínt borító üledékből szemcseösszetételi vizsgálatokat végeztünk, valamint kettős germán iszapolással kinyert különböző kémiai kiválások nyomán göbecseket, illetve makrobotanikai maradványokat különítettünk el. A pollenvizsgálatok során kiderült, hogy ez a felszín a 20. században Magyarországon elterjedő parlagfű ( Ambrosia) pollenjeit tartalmazta. Vagyis a nyár végén - szeptember kezdetén kiemelt monolit felszíne recens szennyezést kapott. így palinológiai szempontból nem értékeltük ezt a szintet. Viszont a többi szintből recens pollenek nem kerültek elő, és ennek nyomán egyértelműen megállapítható volt, hogy a vaskori bronzkincs felszínén, növényi és textilmaradványok felszínén, a beágyazó üledékben az eredeti vaskori pollenanyag maradt fenn. A második bontási szintet egyes bronztárgyak leemelése után alakítottuk ki. Ebben a szintben az egyik bronztárgy felszínén teljesen ép megtartású, a tárgyak földbekerülésével egyidős textilmaradványok kerültek elő. Ezekből a textilmaradványokból emeltünk ki szerves geokémiai, scanning elektronmikroszkópos azonosításra több szálat is. A textiles felszín a kiszabadítását követően feloxidálódott és fokozatosan megsemmisült, így elemzésünk egyben régészeti információmentés is volt. A kiemelt és hűtőben tárolt textilmaradványok a textilanyag meghatározása mellett alkalmasak lehetnek a kincs radiokarbon alapú kormeghatározásának (=AMS) elemzésére is. A harmadik bontási szintet újabb tárgyak leválasztásával értük el. Ennek a szintnek a legjelentősebb eredménye, hogy megállapítható volt, hogy az egyik bronztárgy teljes egészében textilbe lett burkolva a kincs elhelyezésekor. Mivel a bronzkincs szűrőedény része volt ez, nem zárható ki, hogy a szűrőedény szűrését finom szövésű, általunk ún. „textil-filterrel" egészítették ki vagy a szűrőedényt egy különlegesen szőtt textilbe csavarva helyezték a gödörbe. A negyedik bontási szinten, az előzőeken túl újabb szervesanyag-maradvány jelenlétét sikerült kimutatni. Ezen a szinten jelentkezett leghatározottabb szerkezettel a már a bronzkincs peremén is kimutatható, vörösesbarna színű vasas kiválás, amely szinte körbeölelte a kincset magát. Feltevésünk szerint ez egy, az egész kincset körbefogó bőrzsák maradványa lehet, ezért a vasas kiválásból további mintát vettünk ki elemzésre. Az ötödik bontási szint szintén alkalmas volt ugyanennek a vörösesbarna, vasas kiválásnak az analizálására. Itt is éles peremmel, mintegy néhány milliméter vastagságban jelentkezett, felszíne szemmel láthatóan is egészen bőrszerűnek hatott, bőrszerű rajzolattal (8. tábla 2-3. kép). A hatodik bontási szinten - a fentieken túl - makrobotanikai, fitológiai, roncsolásos geokémiai elemzésre, szervesanyag- és karbonáttartalom-, valamint pollenelemzésre és bővített talajtani vizsgálatra volt mód. A hetedik, a nyolcadik és kilencedik, valamint a tizenegyedik szintek már jelentős mennyiségű üledéket tartalmaztak, és az üledék mennyisége alkalmas volt tömeges, roncsolásos geokémiai elemzésre és bővített talajtani vizsgálatra is. A tizedik bontási szintben az üledékes anyag már dominált, tömeges volt a kincs anyagával szemben, mind súly, mind térfogat tekintetében. Ennek ellenére az itt lévő tárgyakon is megfigyelhetők voltak a kiváló 111
