Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)

IV. KATALÓGUS

Abb.11., 15; MAIONICA-SCHNEIDER AEM 2,1878, 10 (tévesen írták: Die sechste Seite ist glatt); GERECZE 423, Nr.8; (Varsányi II. jelentése 33. szám.); KERÉNYI K., Pannónia 4, 1938, 210; FETTICH 1938,123; Xll:3; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 27-29; KÁDÁR -BALLA, Savaria 1958,13, képpel; Buocz, Kőtár, Vasi Szemle 1962:3, 98 képpel és rajzzal; KÁDÁR 1962, 62, fényképpel; FITZJ., Epigraphica 22, 1964, 56.3.j.; BALLA L., Acta Univ Debr. 6:1, 1959-1960, 201-208; FITZJ., Epigraphica I., Alba Regia 6-7, 1966, 207; Buocz 1967, 42; AE 1966: 0294; BALLA L, Epigr. Studien 4, 1967, 61; MÓCSY, Pannónia - Forschung1964-1968, Acta ArchHung 21, 1969, 347; SZENTLÉLEKY, in: KÁROLYI-SZENTLÉLEKY 1967, 9. csak fénykép; TÓTH E., ArchÉrt 98, 1971, 159; TÓTH, E., rec. Ant.Tan 19, 1972, 142; ECK, Senatoren 1970, 230, 502. jegyzet; TÓTH E., Epigraphisches aus Savaria 1972, 300; TÓTH E., consularis, Alba Regia 13, 1972, 163; TÓTH I., Jegyzetek 1973, 254; TÓTH E., Epigr. 299; BALLA L, DMÉ 1972, 160; BALLA L, Acta Class.Univ. Debrecen 8, 1972, 85-88; TÓTH E., 1972 [1974], 299; BALLA-FARKAS rec. 1974, 437; ERDÉLYI, kőfaragás 1974,115, képekkel; H 1983, 3-61 =AE 1983: 773; ECK, Organisation 1979, 40, not. 49, 81; FITZ, Alba Regia 33, 1987, 249-253 = AE 1990:802; STROBEL 1989,135-137; TÓTH I., Supplementa 1994, 22, nr. 39; FITZ, Verwaltung 199; TÓTH E., Savaria, 1998, 24-25, 12, 14. képek; HAENSCH

, R., Capita provinciarum, Kölner Forschungen Bd. 7. Mainz 1997, 693; GESZTELYI T., Ein dreifiguriges Votiv-Relief aus Savaria, Kunstschaffenskolloquium 1, 1989, 145; PINTÉR, Chrestomatia 43. képpel és rajzzal; PIR

2 N 60 (omnia in hoc titulo valde incerta;) TÓTH I., 1994, 22, nr. 39; Buocz 2003, 23, nr. 6. A felirat első sorának a vége csak — i]us vagy — t]us lehet. - tus csak akkor, ha viselőjének két cognomene volt. Ha -ius a végződés, akkor valószínűleg [ - f(ilius) —]ius kiegészítésről lehet szó, mert több betű nem fér ki a sorban, vagy pedig a nomen csak 5-6 betűből állt. Lipp V. szerint a faragvány lelőhelye a püspöki palota területe. Fettich N. szerint a 19. század közepén a püspöki palota területén találták (FETTICH 1939, 123.), ugyanezt írta PAULOVICS 1940, 30 és a Steindenkmäler is, de egyikük állítása sem bizonyos, sőt valószínűtlen. A püspöki palota a faragvány 19. századi őrzési helye volt, amely nem azonos a lelőhellyel. Ha a palota építésénél került volna elő, Schoenvisner munkája tartalmazza. Csakis később kerülhetett elő. Kérdése, hogy volt-e olyan építkezés később a palota udvarán, ahol a hatszögletű faragvány előkerülhetett. Ilyenről nem tudunk. A felirat betűit viszonylag lazán vésték ki. Az egyes sorokban 9-10 betű számára van hely. Az első sorban tengelyszimmetrikus betűkiosztás esetén kb. 7-8 betű fér el. Ebben a sorban a régebben feltételezett (Paulovics, Balla stb.) Neratius név tengelyszimmetrikus betűkiosztással még praenomen nélkül sem fér ki (a sor végén egy betűhely üresen maradt), és betűkapcsolatot a lazán írt betűk miatt nem lehet feltételezni a feliraton. Két lehetőség van: az első sor egybetűs praenomennel keződik, majd egy rövid 3-4 betűs gentilicium -ius végződéssel következik. Ilyen gentiliucium (a consularis senatorok közül) több tucat áll rendelkezésre.Bármiféle választás azért eleve reménytelen, mert felirat első sorában az apai praeonomen és a filius, azaz filiatio is őállhatott. A felirat betűit ferde és nem mély vonalakkal kivésték. Ezt - mivel éppen az állító nevének az eltávolításáról van szó- nem magyarázható mással, mint névbüntetéssel. Az állító senatort felségsértés miatt elítélték és kivégezték vagy öngyilkos lett. Ez a körülmény a minden bizonnyal Savaria fórumán vagy más nyilvános helyen álló bázis állítója személyének keresésekor nem hagyható figyelmen kívül. A bázissal régebben vagy újabban foglalkozók a név kivésését meglepő módon nem vették figyelembe. Ezért mindazok a vélekedések, amelyek a bázis állítóját valamelyik Neratius Priscus személyéhez kötnék, tévesek. A faragvány körtemplomot ábrázol. Az emlék két tekintetben különleges a savariai és pannóniai emlékek sorában. Egyrészt hasonló, monopteros alakú faragványt nem ismerünk Pannoniában, és a birodalomban is kevés hasonló van. Másrészt az állító olyan consulviselt Senator volt, aki az állítás idején nem viselt semmilyen tartományi hivatalt. Ezért kérdés, hogy milyen minőségben tartózkodott Savariában, amikor az emléket állította? Egyáltalában Savariában kellett-e tartózkodnia? A csupán cos megjelölés azonossága leg. Aug. pr. pr. értelmezés a korai császárkorban nyilvánvaló tévedés. Az emléket olyan consularis állította, aki a készítéskor nem volt hivatalban, tehát nem volt helytartó Pannoniában. Ez csak akkor lehetséges, ha az állító korábban minden bizonnyal pannóniai helytartó volt, akit mandátuma letöltése után Savariában patrónussá választottak: ez indokolná az emlék állítását. A Priscus cognomen, a consularis rang és a damnatio alapján a késő Flavius-korban egyetlen, szóba jöhető személy ismert, az ifjabb Helvidius [Priscus], akit Domitianus a 93-as évben az ellenzékét felszámolva kivégeztetett. Ez az azonosítás természetesen csak egy lehetőség. Tóth E. értelmezését részletesen Kari Strobel és Fitzjenő vitatta. Strobel az alakok meghatározását kétségbe vonta (STROBEL 1989,135), és ezáltal az értelmezés egyik fontos elemét - mármint, hogy az emlék állítása katonai győzelemmel áll kapcsolatban - tagadta. Strobel azonban nem vizsgálta és vitatta az alakok meghatározását, hanem csak a Tóth által közölt, korábbi véleményeket informatív jelleggel összesítő táblázat eltérő azonosítási kísérleteire hivatkozott. Véleményével ellentétben az istenalakok kiléte egyértelműen meghatározható (TÓTH E., 1983). A korábban hatszögletű bázisnak, hexagonnak nevezett faragvány valójában monopteros, amely csonka állapotban egy hatszögletű faragvány benyomását kelti. A kiemelkedő oszlopok világosan mutatják az építmény szerkezetét. Azonos megformálású oltár Italicából (Hispania) ismert, amelynek a párkányzata ugyancsak letörött. Ezt M. Cocceius lulianus állította. A srég kannelurás oszlopok közöűtt talapzaton állnak az alakok (GOETTE, H. R., Die Bulla, BJ 186,1986,149.17-20. képek; A. CABALLOS RUEINO, Itálica y los Italicenses. Aproximacion a su história, Sevilla 1994). A savariai emléket két nézetre állítva tervezték. Az egyik nézet a felirat, amelyen csak az állító kivésett neve maradt meg; a felirat melletti, két szomszédos fülkékbe egy-egy áldozószolgát állítottak, amint az a kőemlékeken (pl. oltárokon, síredikulákon) gyakori; ha az emberalak elmarad, akkor korsó és a patera helyettesíti. A másik nézeten három istent: Marsot, Fortunát és Victoriát ábrázolták. A három isten együttes megjelenése mással, mint katonai győzelemmel nem indokolható (TÓTH E., 1983). Kérdés, hogy az emlék létesítésében csupán a katonai szerencse és győzelem kívánásának általános római magatartása fejeződik-e ki, vagy pedig az állításban meghatározott, konkrét eseményt is keresni kell (pl. Domitianus-kori svéb háborúkat). Tekintettel faragvány alakjának ritkaságára és az állító személyére a létesítést valószínűleg konkrét katonai győzelem indokolta: erre mutat a tholos forma, amely leginkább egy tropaeum típusú emlékműhöz kapcsolható. 68