Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei Russu, rec. SCIV, 250; PLRE I 782, Rufinus 24; PINTÉR, Chrestomotio 73-74. képpel és rajzzal; TÓTH I.-SZABÓ, Bevezetés 177, a felirat rajzával; Buocz, Vezető 2003, 58. nr. 40.; HORSTER, Bauinschriften 2001, 397, not. 671; TÓTH E., Studio Valeriana 2009, 71; FEHÉR, Nyelvtörténet 2007, 525, nr. 126. A felirat lelőhelyéről egy régebbi (KRESZNERICS) és egy 70 évvel későbbi adatot ( LIPP ) jegyeztek fel (a lelőhelyről TÓTH E., insularendszer, ArchÉrt 1971, 165). Kérdés, hogy a régebbi és kortárs Kresznerics Ferenc (1766-1832) vagy Lipp Vilmos adata-e a hiteles? Kresznerics 1793 és 1804 között lyceumi tanár volt Szombathelyen. Bitnitz nem írt a lelőhelyről, csak az előkerülés évet, 1798-at tudta. Mommsen csak az őrzési helyet említi. Lipp feljegyzése végül is csak a felirat általa ismert őrzési helyére mérvadó. Lipp szerint a régiek úgy tudják, hogy a Kőszegi utcai Czédler ház kertje végében ásták ki, onnan került a gyógyszerész házába ( LIPP , VREJ 1, 1873, 24). A Czédler házat akkor bontották le, amikor a Kőszegi utca keleti oldalán egy új utcát nyitottak (de a Czedler ház nem az új utca helyén áll. Az utca nyitásával csak a ház lebontásának idejét jelezték). Buocz, Topográfia 1967, 56. A Czédler-ház a Kőszegi u. 23.1838: 284. szám / 1858: Czédler József, 304. szám / 1904: Kőszegi u. 27. / 1928 után Kőszegi u. 23. u. (HORVÁTH FERENC 1963, 274). Reich Pál patikus vette meg a feliratot és a főtéri házának falába illesztette (HORVÁTH E. ms. nr. 90., ez ma a Fő tér 8.). 1872 márciusában Rudolf Alajos gyógyszerész a feliratot a Régészeti Egyletnek adta ( LIPP , Napló 1871/1872, 426 (Mayer). 1872 március 17., Rudolf átadja a feliratot). 1810. június 23-i jegyzőkönyv szerint Reich Pál a patikáját eladta Mittermayer Ferencnek 34000 rajnai forintért. Ez emeletes kőház volt. Az ő utód volt Rudolf Alajos. A 20. sz. legelején Szombathely legrégebbi gyógyszertára az északi szomszédos házba költözött, ahol 2009-ig működött, és akkor megszűnt). Kresznerics szerint Reich Pál „a' háza elejbe a' falba tetette, a' hol ki-ki olvashattya. A' szavaknak a kezdő bötüit ő festette vörösre". Savariában két horreum került elő. Az egyik a város keleti szélén (Kisfaludy u. 6, Buocz Terézia feltárása, a Király utca és a Kisfaludi utca ény-i sarkán, RégFüz 22, 1969, 33, TÓTH E. insularendszer ArchÉrt 1971, 164, amelynek csak a délnyugati sarkát tárták fel, ma az épület pincéjében láthatóak a maradványai), a másik az Iseum déli szomszédságában, a Borostyánkő út nyugati oldalán (SZENTLÉLEKY T.-CSERMÉNYI V., Rég. Füz. 32, 1979, 57-58, CSERMÉNYI V., Rég.Füz. 33, 1980, 50) állt, amennyiben a 16 méter széles, 40 méter hosszú, két belső pillérsoros építmény valóban horreum volt. A déli gabonaraktár biztosan, a keleti valószínűleg a városfalakon kívül feküdt. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy az építéskor a tartomány belsejében fekvő városban nem tételezték fel, hogy a betörő ellenség odáig eljut, másrészt magában a városban kevésbé volt megfelelő szabad terület a raktárak építéséhez. A Borostyánkő út menti, délnyugati raktár azután épült, hogy az Iseum vallási funkciója már megszűnt. A felirat esetleges Kőszegi utcai lelőhelye nincs a raktárak közelében. Ha a felirat a Gyöngyös utca északi házsora valamelyik kertjében került elő, a hely viszonylag közel fekszik a keleti, Gyöngyös patak melletti horreumhoz. Vulcatius Rufinus praefectus praetorio per lllyricum (PLRE I 782, ENSSLIN ,W., PWRE 22, 1954, 2498) a Constaninus-dinasztia rokona, Gallus és Julianus nagybátyja volt. A gabonaraktárat Rufinus valószínűleg személyesen avatta fel (dedicavit), és ennek köszönhető, hogy az aktust felirattal is megörökítették. Kr. u. 347-352. 9. Közfelirat (1800-1854) Monopteros alakú faragvány töredéke. Fehér márvány. Faragvány felső része szabálytalanul letört, erősen sérült. Magassága (70), átm. 55. Az alakok melltől és derektói felfelé hiányoznak. A kiugró oszlopok egy kivételével mind letörtek. A faragvány hat oszlopos monopterost ábrázol. Az oszlopok között öt oldalon emberalakok állnak, a hatodik oldalra feliratot véstek. A faragvány alján sima lemez van, amelynek előreugró részein attikai bázison, mindegy ? részben emelkedtek ki a függőlegesen kannellurározott oszlopok. Az alaplemez felett az oszlopok között a bázis talapzata az oszlopok aljának megfelelően tagozódik. Minden oszlop között nagyméretű, fordítottan elhelyezett, négy-négy tagból álló ún. pipasor következik, lándzsalevél alakú köztestagokkal. A feliratos oldalon a köztestagok végén futófúróval készült lyukak láthatóak. Az alakok a felirattól jobbra sorban a következők: 1. Lábbelis, felöltözött férfi, a testsúly a jobb lábán nyugszik. Kissé a térd alá érő tunikát visel a derekáról lelógó övvel. Bal karja nem látszik. Jobb karjából csak a kézfej maradt meg, amellyel egyfülű korsó fülét tartja. Az alak áldozószolgát ábrázol. 2. Meztelen, mezítláb álló férfialak, a testsúly a bal lábon nyugszik. A bal térd mellett ér véget a sagum, az alján az esést biztosító gömbsúllyal. A fülke jobb szélén a bal lábszár mellett a pajzs szélének íve látszik: az alak Marsot ábrázolja. 3. A felöltözött, lábbelis nőalak testsúlya a jobb lábon nyugszik. A földig érő stóla csak a lábfejét hagyja szabadon. A palla az alsó lábszárnál vízszintesen ér véget, és ráncai a kissé behajlított bal térd felé húzódnak. Az alakok ágyékától felfelé a dombormű sérült. A test bal oldalán talán a palla 65
