Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei A 19. század végéig Szombathelyen talált vagy őrzött kőemlékek lelőhelye a város belül ismeretlen vagy másodlagos tekintettel arra, hogy a polgárok a házukat gyakran római kőfaragványokkal díszítették, és azok eredeti lelőhelye nem ismert. A középkori város - azaz az egykori Savaria - területén előkerült sírkövek természetszerűleg mind másodlagos lelőhelyűek: a középkori település azonos a római városterülettel, ahol sírkő nem kerülhetett felállításra. A római város síremléknek nyilván nem lehet eredeti lelőhelye, hacsak nem másodlagos római felhasználásról van szó. Síremlékeket az eddigi leletek szerint másodlagosan csak a római temetők területén használtak fel. Erre Savariában kevés példa van: két ókeresztény sírkőt már talán az 5. század második felében (148. sz.), vagy még később (151. sz.) használtak fel. Leginkább egy 4. századi városfalnál tételezhető fel a korábbi faragványok beépítése. Savariában szóba jöhetne a 4. századi lanciarii - tábor. Ennek helyét azonban nem ismerjük (alighanem a Perinttől nyugatra kereshető). 1872-ben a CIL-ben megadott lelőhelyházszámok azonosítása nem könnyű, mert a város folyamatos házszámozását többször változtatták. Ezek a ház- és telekszámok néhány esetben Mommsentől, legtöbbször az adatközlőitől származnak. Azoknak a feliratoknak a házszáma, amelyeket Mommsen írt le (descripsi), az ő 1866. évi szombathelyi tartózkodása évében érvényes számozásnak felel meg. A Varsányi János által feljegyzett és közölt adatok viszont az 1850-es évekből származnak, amikor a mérnök Szombathelyen lakott, amikor mások lehettek a házszámok. Hiába jelent meg a CIL kötet 1872-ben, egyes feliratok lelőhelyét csak az 1850-es évek házszámaival lehet azonosítani. Például a Széchényi u. 2. 1858 után a 287. számú ház volt (Hübnerház), de húsz évvel korábban még a 267. számot viselte. A temetők területén talált sírkövek vagy eredeti felállítási helyükön kerülnek elő 17 4, vagy másodlagosan, késő római sírt fedtek le vele (113., 148., 151. számok). A tartományi forum területén (a Dózsa György úttól nyugatra) csak a 19. század legvégén kezdődtek meg az építkezések. Az ottani szántóföldekről szállíthattak kőemlékeket Szombathely belterületére, de az egykori forum területére, a Kőnek nevezett dűlőre aligha. Ezért a Kövön előkerült római feliratok is situ vagy római másodlagos in situ lelőhelynek tarthatók. A katalógusban megkülönböztetem a lelőhelyet. A lelőhely mindig az adott településen belül ismert vagy ismeretlen. In situ: eredeti római felállítási helyén találták, pl. Sempronius-sírfelirat 117. sz., az Iseum szentélyfelirata. Római kori másodlagos lelőhely: ide sorolhatók a késő római sírt fedő sírkövek (Sorkifalud, 195. sz., a két vándorfestő sírköve 148. sz., Petronius Quintus sírlapja 113. sz., Stercorinus sírköve 151. sz.) stb. Bizonytalan római lelőhely: azok a kőemlékek, amelyek lehetségesen az eredeti felállítási helyük közelében kerültek elő (horreum-felirat 4. sz.). Ismereten lelőhely és lelőkörülmények: (Szombathelyen belül a 16-17. stb. században) Közfelirat Oltár sírkő In situ • • • Római-kori másodlagos 0 ® • újkori másodlagos vagy bizonytalan • O • Bizonytalan azoknak a feliratoknak a lelőhelye, amelyeket a Savaria Múzeum kőtára őriz, de a lelőhelyükről semmilyen adat nem maradt. A RIU kötetében ezeket a feliratokat ismeretlen lelőhellyel közölték (98-122. számok). Ezek az adat nélküli töredékek valószínűleg mind szombathelyi lelőhelyűek. Néhánynak meghatározható volt a lelőhelye A territóriumon az ondódi kút kövein kívül oltár sehol sem került elő, ezért az oltárok és töredékek szombathelyi leleteknek tarthatók. Az ismeretlen lelőhelyű sírfeliratok száma szinte azonos az 1910-1920 között előkerült nem azonosítható lelőhelyű sírfeliratokkal. Továbbá vidéken talált feliratok beszállítására csak akkor került sor, amikor az ilyen feladatot szorgalmazó szakember állt a múzeum rendelkezésére (mint Lipp Vilmos és Horváth Tibor Antal). Az ő múzeumőri tevékenységük idején kerültek a szombathelyi múzeumba feliratok, de ilyen szállításra korábban, a 20. század első negyedében nincs adat. Ezért azok a töredékek, amely kb. 1900 és 1923 között kerültek elő és nincs adat róluk, szombathelyi leletek lehetnek. 174 Sempronius Marcellianus-kő (Kat. 117.sz.) 37
