Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei a középkori településhez közelebb található sírköveket: akár szétdarabolva építették be azokat a karoling várba, akár meszet égettek belőlük. A provinciális forum épületeit és szakrális tárgyait alighanem már a 4. századi építkezéseknél felhasználták. Jellemző, hogy Savaria territóriumán oltárok csak egyetlen helyen kerültek elő. 71 oltárt Szombathelyen, öt oltárt Ondódon találtak. A Savariában és a territóriumon (vastag számokkal) állított oltárok istenenkénti megoszlása a következő: IOM luno Mercurius Dii Aug. Nemesis Silvanus 10 db 1 db 2 db 7 db 4 db 4 db 33, 34, 35, 37, 52? 51, 206 21 57, 58, 59, 91 21, 64, 65, 66, 38, 39, 40, 52, 67, 92 89, 90 Victoria Venus Genius Hercules Bonus Ev.Lar 7 db 2 db 2 db 2 db 7 db Idb 71 26, 70 26, 43 27 23 48 Fatae Über Salus Luna Isis Sphinx 1 db 7 db 7 db 7 db 2 db 2 db 24 49 62 50 28, 29 68, 69 Oolichenus Mithras Fulgur Nympha Apollo Ismeretlen 4 db 2 db 7 db 7 db 7 db 15 db 42, 45, 46, 47 55, 56 25 61 21 ßelenus Diana Diis Itineris Itulnus IOM Heliop Numen 7 db 7 db 2 db 7 db 7 db 7 db 21 22 30, 63 31 36 60 A LELŐHELYEK A Savaria Múzeum gyűjtőterülete Vas megyére terjed ki. Savaria territóriuma többé-kevésbé megegyezik a középkori Vasvár megyével. A délnyugati része (az egykori muraszombati járás, ma Szlovénia) nem számítható hozzá. A territórium nyugati harmada Ausztria területén fekszik: kőemlékeit közzétették 17 3. A territórium keleti fele azonos a mai Vas megye területével. A vidéken előkerült feliratokat a múlt század második fele óta Szombathelyre a Savaria Múzeumban vitték. Savaria territóriumának Ausztriába eső részéről is közlöm a feliratokat. A feliratok és a kőemlékek ismert lelőhelye általában nem az elsődleges lelőhelyet, főleg nem a kőemlék egykori felállításának a helyét jelenti. A régen meginduló gyűjtés miatt néhány kőemlékeket a középkori vár területén őriztek. Másokat a 18. század óta előszeretettel falaztak be a lakóházakba díszítésként. Ezt az állapotot örökítette meg a Corpus Inscriptionum Latinarum, amelyben még a feliratoknak a múzeum alapítása előtti őrzési helyét tüntették fel. A 19. században a kőemlékeknek általában az akkori őrzési helyét jegyezték fel, amely nem azonos a lelőhellyel. Maga a lelőhely sem tekinthető biztonsággal a felirat felállítási helyének. Olyan kőemlék, amelynek az eredeti felállítási helye ismert, Savaria területén alig van. Jobban ismerjük a territóriumon előkerült kőemlékek lelőhelyét, mert azokat gyakran eredeti felállítási helyükön vagy a másodlagos, de római felhasználás helyén találták. A Szombathelyen talált kőemlékek lelőhelyében is különbségek vannak aszerint, hogy azokat középkori város területén találták vagy őrizték-e, illetve azokon a földeken, ahová csak a 19. század végén építettek lakóházakat. Ilyen volt a Perint-pataktól és falutól nyugatra eső terület, amely a középkorban a Kő nevet kapta, és a 19. század közepén nyílt Hosszú utca (ma: Thököly u.) déli oldala, ahol akkor még alig álltak épületek. Az ott talált oltárok, feliratok lelőhelye elsődlegesnek tartható. 173 KRÜGER, Reliefs 1974, UBL , Oberwart 1974. Kimutatás a burgenlandi feliratok lelőhelyéről: WEBER-HIDEN, I., Die römische Steindenkmäler im Burgenland als Quelle der Strassenforschung, in: Spuren römischen Lebens im Burgenland, Wissenschaftliche Arbeiten aus Burgenland, H. 24, Eisenstadt 2008, 61. 33
