Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
192. Peresznye (1822) Síremlék A sztélét homokkőből faragták ki; (159)x65x21. Egyszerűen keretezett, álló téglalap alakú sztélé, egyszeresen profilt timpanonnal, amelynek a felső fele letörött. A timpanonban rozetta van. A feliratos mezőben a felirat alatt balra haladó lovas alak, felemelt jobb karral; a baljában nagy, téglalap alakú pajzsot tart. A feliratos mező: 132x51.5. A felirat betűit elég gondosan vésték fel. A betűsorokat csak keskeny felület választja el. Háromszögletű, jobbra felfelé irányuló központozással. A betűsorok 6,8(v.1), 6,4(v.2), 6(v.3), 5,5(v.4-6), 5(v.7), 6,3(v.8), 6,5(v.9), 6,8(v.10), 6(v.11), 5,6(v.12), 6(v.13), 5,5(v.14), 5,5(v.15). A 3. sorban a második A és a vs kisebb, 3,2. AZ 5. sorban a V 3., 10.sorban a V 3,5. a 03. sor első T fel van magasítva. 1822-ben találták Peresznyén (RÉCSEY V.), később a gyalókai malomba falazták be, ahonnan 1967-ben szállították Sopronba, a Liszt Ferenc Múzeumba ( G ABLER). HARL fényképe (=LUPA 3365). Ma Sopronban a Liszt F. Múzeumban, Fabricziusház, Római Kőtár van elhelyezve. „Abilus, Turancus fia, Lucocadiaba való, az ala Pannoniorum lovaskatonája, (élt) 43 évet és 13 évet szolgált, itt van letéve; a végrendelet alapján az örökösök: a lanciai Bovegius, Vemnus fia és a ligantia-i Pentius Dovideri fia, állították". EDH - Nr. HD040483 Kiadások: Mommsen, CIL III 4227; PAVAN Pannónia Superior 1955, 384; Gabler D., Arrabono 11, 1969, 39, nr. 33. FARKAS Z., CSIR Ungarn II Skulpturen 51, nr. 58.; RIU I 216. Idézések: RÉCSEI, Sopron 1887, 69; KRAFT , Rekrutierung 1951, 156. nr. 473a-c.; MÓCSY, Bevölkerung 1959, 223, Kat. nr. 104/1. Sz. BÜRGER A., ArchÉrt 83, 1956, 192; HOLDER, Roman Army 1980, 283, 622.; LE ROUX, Organisation, 1982, 189. nr. 69; LŐRINCZ B., Hilfstruppen 2001, 203, nr. 151.; ST. GROH, in: Ex officina 2009, 183, Abb.5. A peresznyei lelőhely megállapítása a korábbi gyalókaival szemben: GABLER , D., Arch. Forschungen 1969, Mitt. Arch. Inst. 1971, 57; RÉCSEY V., Sopron ókori neve, 1885, 69 közlése alapján azonosította, amely munkát korábban nem vették figyelembe. A két sírkő a gyalókai malomba volt befalazva (BELLA L, SMRT 1892, 72, GRAF , Geographie 72). A lelőhelyük azonban a nyugatabbra fekvő Peresznye, amelynek nyugat felé hosszan elnyúló határa majdnem elérte a Borostyánkő utat. Az adat Molnár Lajos szolgabíró közlése Récseivel. Az ala minden bizonnyal a Borostyánkő-út mentén, a Strebersdorf mellett megtalált földtáborban állomásozott GROH i.m. A régebi irodalomban a Borostyánkő út vonalát a sírkő gyalókai (másodlagos) lelőhelye miatt vezették nagy kanyarral kelet felé (lásd pl. GRAF , Geographie 1936 térképét) és Gyalókán kora császárkori földtábort tételeztek fel (MÓCSY, Pannónia 1962, 650, Abb.5.).A gyalókai Cifraberek-ben Gabler Dénes azonban egy császárkori villát tárt fel. A földtábor a Borostyánkőút mellett, Strebersdorf és Frankenau falvak mellett sejthető (GROH i. m.). Az elhunyt és az ala-ba sorozott katonák egyaránt hispaniai származásúak voltak. Lucocadia ugyan nem lokalizálható település. Abilusnak és az az apja Turancius neve Hispániából és Dél-Galliából ismert (LŐRINC, OPEL 1.16. és IV 133). Vemnus fia, Bovegius a Caesaraugusta és a VII Gemina állomáshelye (Leon) között fekvő Lance-ből származott (It.Ant. 395,3): az ő és az apja neve szintén Hispaniában fordul elő (LŐRINCZ, OPEL I 127, ahol Bovecius-ként olvasható. Az apja neve, Veminus (Kraftnál Venini) máshonnan nem ismert. Az Aligant( )-i származású Pentius, aki Dovederus fia volt, a neve alapján szintén hispaniai eredetű (LŐRINCZ, OPEL III 132. Kraft és Anreiter tévesen Peniius nevet közölt). A Doviterus/Dobiterus hispániai név (LŐRINCZ, OPEL II 104, 108). Az utóbbi nem lehet pannóniai származású, amint azt K. Kraft kérdőjellel ugyan, a Borostyánkő-út mentén, Poetovio és Salla között fekvő Halicanum alapján feltételezte (It. Ant. 261,9, és 262, 4, amely a fok-adatok szerint kérdéses, hogy azonos-e Ptolemaios 0//'moco-jával, cf. FEHÉR B., in: FPA I.93). P. Anreiter 2001, 204-25 szintén az Alicanum helynév alatt idézte a felirat Aligant(-) helységnevét, és a CIL XIII 7495. számú feliratot is idézte, ahol exploratores Halic. lulia Mammea-nak állított bázist (vö. L. JACOBI, Limesblatt 1892, 5 és Th.Mommsen kommentárját, 16). Kr. u. 1. század második fele. AbilusoTurán ciof(ilius) odom (o) Lucocadiacus equesoalo(e) 5 Pannoniorum ann(orum)oXLtll stipen(diorum) oXItl h(ic) o s(itus) o e(st) exotes(tamento)o her(edes) 10 posuerunt BovegiusoVeminiof(ilius)oL onciesis PentiusoDovideriof(ilius) oA liga15 ntiesis. 11/12 Ven/ini K RAFT, MÓCSY; 13: Peniius K RAFT. 226
