Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kóemlékei 3. Lounioni[s] GÁSPÁR; A 6. sor Diehl szerint fratribus vagy funus; 7. e[orum vagy is] FEHÉR 7. e(orum) c(ausa) erunt collegas p(osuerunt) GÁSPÁR „Az emléket a két vándorfestőnek, Launionak (élt) 50 évet és 11 napot, és Secundinusnak, (élt) 25 évet és hét napot a társaik csinálták". Leírta: LIPP , Notes 1871, 35, csak a leírás. Kiadások: LIPP V. Szombathelyi Közlemények, ArchÉrt 5, 1871,119, (akkor már a püspöki palota udvarában található); LIPP , felirattár, VREJ 2, 1874, 86 (a lelőhely megnevezése nélkül); MOMMSEN, CIL III 4222; FRANKFURTER-KUBITSCHEK, AUS Westungarn AEM 16, 1893, 31 (a sírkő bal felső sarka!); NEOGRADY, Őskeresztények 1904-1905, 8; ILCV 670; NAGY L. Pannónia sacra 1938, 93, nr. 7. és 59. kép; Buocz, Kőtár, Vasi Szemle 1964, 265 képpel és rajzzal; MÓCSY, Steindenkmäler 164; Mócsy RIU I 83. Idézések: VARSÁNYI J., Levele 1872-ből, kiadva: Lapok Szombathely történetéből 1997, No. 59. (Varsányi találta a feliratot, és a sajátsának tekintette, - a püspöki palotában őrizték, és ekkor ajándékozta a tárnak,. REZSŐFFY, VREJ 9-10, 1884, 29; PAULOVICS Szt.Márton 1944, 32; LIPP V. Arch. Ért 5, 1871, 119 (a püspöklak udvarán); LIPP 9-10, 1884, 28; VARSÁNYI 1870, 217; VARSÁNYI ArchÉrt 4, 1871, 213; FRANKFURTER-KUBITSCHEK , Aus Westungarn AEM 1893, 31. a sírtábla bal töredékét közölték a 3, 4222 sz. kiegészítéseként. KUBITSCHEK, W., Zur Frage der Ausbreitung des Christentums in Pannonién, Blätter des Vereins für Landeskuinde von Nieder-Österreich 1897, 15; GYÁRFÁS 68; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 46; KÁDÁR-BALLA, Savaria 1958, 40, képpel, nr. 28.; BARKÓCZI, Population 1964, 58/22; SZENTLÉLEKY, in: KÁROLYI-SZENTLÉLEKY 1967, 21, csak fénykép; THOMAS, 1977, Savaria christiana 58 képpel; Buocz 2003, 118, nr. 110.; PINTÉR, Chrestomatia 67. képpel és rajzzal, Varsányi János levelének közlése: Lapok Szombathely történetéből, 59. nr.1997; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51. I.e. fényképpel; FEHÉR 2007, 542, nr. 269. Több, szombathelyi ókeresztény sírkövet Varsányi ásta ki a 19. sz. közepén. Rajzaikat a jelentéssel együtt beküldte az Akadémiához. A két vándorfestő sírköve egy hővezető téglákból (tubus) összeállított sír ládáját fedte. Varsányi J. levele a SM Irattárában: 1872/3: A szentmártoni északra fekvő kertekben temető volt. Ott egy rendkívüli szerkezetű sírt talált, amelynek „befedő felső táblája a pictoribus sírkő volt". Talán erre, vagy a 144. számú feliratra vonatkozik: LIPP , Napló 1871/1872, 426: 1872, 429: július 20: Keresztény római sírkő. Elnök püspök ajándéka, és Vasmegyei Lapok 1872, dec.19: Az elnöktől (mármint Szabó Imre püspöktől) I db sírkő). A névhez: (ILCU 460=CIL V 8752, Concordia: Fl. Launio semaforus de numero Batavorum). A lelőhelyhez: 1871-ben a püspöki palota udvarán őrizték. LIPP V., Szombathelyi Közlemények ArchÉrt 5, 1871, 119; Lipp AE 4, 1870, 66: A püspökvár udvarán áll egy keresztény sírkő, melyet 20 évvel ezelőtt találtak Szentmártonban. A sírkő jobb sarkát két évvel ezelőtt ásták ki, Szombathely épp ellenkező részén, (helyesen: a bal sarkon van a ragasztott részlet). Ugyanezt írta: Vasvármegyei lapok 1870. dec. 11. A pictoribus-kő bal felső sarkát FRANKFURTER-KUBITSCHEK, AUS Westungarn AEM 16, 1893, 31 külön publikálta. 1871-ben a püspöki palotában csak két ókeresztény sírkőről tud Lipp V., és csak a Pictoribus-kőről hiányzott egy darab. A plurális nominativusban álló collegas általános és gyakori használatához lásd: Fehér 2007, 198. A felirat 7. sorának javítása, amelyet Gáspár D. javasolt, (e(orum) c(ausa) erunt collegas p(osuerunt) értelmezhetetlen jelentésű és nem indokolt, mert a sor utolsó betűje biztosan nem P, hanem F vagy E. A sor elején az egy betűnyi üres betűhely nem indokol egy, végül is értelmetlen „javítást". Kr. u. 4. század második fele. 149. Síremlék Tábla fehér mészkőből. Fekvő téglalap alakú mészkő tábla, fenn és két oldalt profilált keretezéssel, alul sima léckeret van. Az első két sor betűin piros festés nyoma látszik. Függőlegesen két darabra tőrt. 47x69x5; 3,5(v.1), 4,5(v.2), 4(v.3), 3(v.4), 3,5(v.5), 3(v.6), 2,5(v.7), 3(v.8). Központozás a kő egyenetlen felülete miatt nem figyelhető meg, legalább is igen bizonytalanok a RIU által felvett ponthelyek. A 4. sorban N helyett M-et véstek (Maximimo); a 8. sorban a szám után még egy L betűt véstek (lásd a a következő, Nammiussírkő hasonlóan téves szám írását). Kevéssé gondos, késő antik betűkkel vésték. Szombathelyen találták, a lelőhely és a lelőkörülmények ismeretlenek. A Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, ltsz. RD 135. O. Harl fényképe (=LUPA 3323). Ma a múzeum kőtárában van, a Numizmatikai Tár folyosóján, ahol 2009-2010-ben írtam le. Maximme vivas in Deo Aureliao Hoernilla coniuxo fecit Maximifnl o cent úrion i caro suo boenemerito virginio suo m Aaem(oriam) Aposuit [ann(os) vijxit XLV. 195
