Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
29. Szakrális felirat (1864-1874) Az oltárt fehér márványból faragták párkánnyal és talpazattal ex silice albus (a Domitianus tábláról is ezt írja Bél M.); Mérete kb. 91x30, vastagsága ismeretlen. A magasságot Bél jegyezte fel tévesen, mert Schoenvisner rajza szerint is a magassága 86 cm körül van, és valamivel magasabb a Mullius-feliratnál, amely magassága 60 cm. Az alsó, felső párkányzata és felső részek, az elő és bal oldala letörött. Schoenvisnernél látszik az oltár tetején a csaplyuk. Az alsó profil: talapzat, pálcatag, homorlat, majd az oltártörzse ki, bal oldalán fél, a jobb oldalon keretezett. Az oltár felső párkánya felett, a jobb oldalon ülő négylábú állat, talán oroszlán domborműve sejthető. Az oltártörzs jobb oldalán, felül ives keretezésben bőségszarú. A felirat betűit elég gondosan vésték fel, az egyes szavak között háromszögletű központozással. A 3. sorban a kisméretű o a D betűben 1736 előtt került elő Szombathelyen, A lelőhely és a lelőkörülmények ismeretlenek. 1745-ben a belső várban őrizték (JORDAN ), majd az új püspöki palota udvarában volt (SCHOEVISNER), később azonban MOMMSEN frustra quesivit. Az oltár bal oldalán fül ábrázolás (Dorffmaister Marsigli alapján rajzolta!), ezért Marsilius a fület az oltár tetejére tette (VasiSzemle 31, 1977, 266-294, 287). Elveszett. Nemesi Aug(ustae) soc(rum) Heliodorus Aug(usti) n(ostri servus) vil(icus) stat(ionis) Savar(iensis) pro sal(ute) sua et suorum v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) . 5 „Nemesis Augustának szentelve! Heliodorus, a császárunk rabszolgája, a savariai állomás vilicusa, a saját és az övéi jóllétéért a fogadalmat szívesen teljesítette az érdem okából (ti. az isten megérdemelte)." HD039928 J. MILLES ms 14 771 /vol. VIII. Sch. 42906, p.19; képpel; (British Museum); MURATORIUS 1739-42, I. 88. tábla, 7. (Sabariát Daciába helyezte); St. Dorffmaister freskó: a sala terrenában a püspöki palotában Szombathelyen (Thomas, Dorffmaister, 1981, Taf.10. XV.; BÉL M., Hungáriáé novae notitia, ms, Esztergom, II. rajz, rep. Thomas Dorffmaister 1981, Taf. XX; Kiadások: HORVÁTH E., Monumenta Romanorum 1818, nr. 12. MARSILIUS, Danubius, Tom. II. 1726, p 102. Tab. 38, 4, rajzzal, (repr. THOMAS, Dorffmaister, XIX.tábla 4.); J. CHR. JORDAN , De origine Slavorum, app. Geographicus, Wien 1745, 111; KORABINSZKY Lexikon 1786, 732; SCHOENVISNER 45, Taf. I (= LÖVEI P., in: Lapidarium Hungaricum 5, 2002, 54, 17. kép); KATANCSICH I, 446, Nr. CLXXVIII; MOMMSEN, CIL III 4161 (frustra quaesivi); LIPP , felirattár, VREJ 2, 1874, 62; MÓCSY RIU I 19; MÓCSY, Steindenkmäler 39; KUBITSCHEK 1930, 257; VISKY, 1958, 89; DOBÓ, Portorium, ArchÉrt. 1940, 173, nr. 31; DE Laet, Portorium 1949, 222, not. 2; T. NAGY Bp. tört. I. 2. 445, 189. jegyzet; GÉFIN, Szombathely vára 1941, 7-8; Bél M. ms. in: THOMAS-PROKOP , Hungáriáé Novae 1959, 45; BARKÓCZI, Population 1964, 58/ 16; Russu 1975 Sciv 250; TÓTH E., Epigraphisches, Alba Regia 13, 1972, 299; THOMAS , Dorffmaister, 1981, 38. Mérete Bél szerint 126x36x? (magassága 14 tenyér, szélessége 4 tenyér: Bél M: VSz 31, 1977; 287), Milles szerint: 91x30 (2 láb 11 coll, x I láb. Milles 15777, fol. 75v, Kubitschek 1931, 257): vastagsága ismeretlen. A magasságot Bél jegyezte fel tévesen, mert Schoenvisner rajza szerint is a magassága 86 cm körül van, és valamivel magasabb a Mullius-feliratnál (112. szám), amely magassága 60cm. Lipp eleinte elveszettnek tartotta (VREJ 2, 1874, 62), később Ikerváron a gr. Batthyány-kastély kertjében találta meg, ahová talán a középkori püspökvár lebontása után(?) vitték (Lipp VREJ 6,1878, 67, nr. LXXXVII 24). Ikerváron jelenleg nem található. A kastélyt 1846-47-ben a régi alapfalakon átépítették. 1910-1933 Hadiárva Intézet, 1933-1948 Jópásztor apácazárda és leánynevelő intézet, 1949-től 1957 Makarenko Leánynevelő Intézet, ezután fiúnevelő intézet volt, Szabó Béla tanácselnök közlése szerint (1982) a tulajdonosváltások során az oltár eltűnhetett. Talán rokona vagy azonos is lehet a dalmatiai Heliodorus viliicus officináé ferrariae-val (AÉ 1958:0064). Severus-kor. 116
