Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei mezeshez képest a kisebb változtatást az jelentene, hogyha a collegiumi tisztség két különböző városban betöltött hivatalt választana szét. Azaz feliratot állító és az építkezést befejező személy egyik város decuriója (és collegiumának tisztségviselője) volt, ezután pedig egy másik város magistratus megnevezései következnek. A lehetőségek azonban bővíthetők (pl. második cognomen. dec. C.C.S.IIvir pr/ col.fobr. stb.), és ezért a tisztségek két sora nem egészíthető ki. A felirat 7-8. sorában annak a másik személynek a neve lehetségesen, de nem bizonyosan- L. [—jlianus fiáé, aki az építkezést véghezvitte. Medgyes Magdolna a lelőhelyen egy peristiliumos épületrészt tárt fel (RégFüz 77, 1974, 49; 28, 1975, 66). A lelőhely Savaria É-D-i főútjának keleti oldalán, a városfalon kívül fekszik. A felirat része lehetett az a domborműtöredék, amely ugyanott és ugyanakkor 1974-ben, a városháza építésénél került elő a Kossuth L. u. sarkán MRÁV ZS., Aegyptus und Pannónia 2, 2002,146, képpel és rekonstrukcióval. A fehér márvány, álló téglalap alakú domborművet 4 cm széles sima léc, majd homorlat keretezi. Hátul durván megmunkált. Alul íves alakú pódiumon álló alaknak csak a jobb lábának széle maradt meg, amelyet a meztelen lábfej kivételével köpeny takar. A comb mellett alkarjának töredéke látszik: a kezében pálmaágat tartott, amelynek csak a szára látszik. A dombormű Victoriát ábrázolta. Álló téglalap alakú dombormű jobb alsó sarka. A töredékes méretek: (54) x (24) x 13. A dombormű és a felirat itt is közölt rekonstrukcióját Tóth István kiegészítése alapján Mráv Zsolt készítette. Kr. u. 2. század második fele. IUPPITER DOLICHENUS SZENTELY A colonia két részén találtak a Dolichenus-kultuszhoz kapcsolódó kőemléket. A 19. század vége óta ismert a különleges szoborcsoport-töredék, amely a várostesttől nyugatra, a tartományi forumtói északra őtalálták ( Steindenkmäler 87. szám). 1928-ban pedig a coloniától délre fekvő kultusz-negyed területén egy luppiter Dolichenus oltár jött napvilágra. A két lelőhely, amelyet a Perint patak is elválaszt, olyan távol esik egymástól, hogy fel kell tételezni: a városban és a tartományi forum mellett is volt egy-egy Dolichenus-kultuszhely. Az Iseum feltárása után világossá vált, hogy a Dolichenus oltár lelőhelye a Borostyánkő út keleti oldala, ahol Szentléleky Tihamér 1968-1969-ben ásatást végzett; a feltárt maradványok publikálatlanok maradtak (SZENTLÉLEKY, T., RégFüz 22, 1969, 34, és 23, 1970, 36). Az ásatáson több töredékes kőemlék kerület elő. Noha biztonsággal egyikük sem kapcsolható a Dolichenus- tisztelethez, csak az 1928-ban itt talált IOMD oltár, a feliratok szétvert állapota a szentély és kultusztárgyai pusztulására mutat, amely bekövetkezhetett a Dolichenus-szentélyek pusztulásakor (vö. TÓTH I., Destruction, 1973), vagy a 4. században, az Iseum lerombolásával egy időben. Mivel a colonia várostestétől délre alakultak meg a capitoliumi kultuszoktól idegen istenségek szentélyei, feltételezhető, hogy a Borostyánkő út keleti oldalán Dolichenus szentély is állt. A Szentléleky által a szentély nyugati zárófalának tartott kettős falalapozás azonban a Borostyánkő-út keleti oldalán vezető csatorna falai voltak. 42. Szakrális felirat (1928) Az ép oltárt márványból faragták párkánnyal és talpazattal. Csak kissé a feliratos mező jobb sarka tört le. A magas posztamenset asztragalos sor követi, két lépcsőzetes pálca és homorlat vezet az oltár törzséhez. Az oltár törzse felfelé kissé keskenyedik, trapéz alakú. Az oromzat: két egyre előbbre ugró homorlat, majd csavart szalag és fedőlemez, amelyen az egyenes záródású abacus van: sarkain sima akrotérion, a köztes rész homorú. Az oltár törzsének jobb széle a 3-6 soroknál a felületen sérült. 78x45x21. A feliratos mező mérete: 41,5x34 (alul 35). A felirat betűit elég gondosan vésték fel; a betűméret: 3,5(v.1), (v.2), 3(v.3), 3(v.4), 2,7(v.5), 2,7(v.6), 2,6(v.7), 2,6 (v.8), 2,5(v.9), 2,5(v.10), 2,3(v.11). 7. sor végén a G kicsi. Háromszögletű központozás. A 7. sor végén a g(eminae) kisebb betűvel. 1928-ban találták Szombathelyen, Rákóczi u. 14. (Horváth István árvaszéki ülnök házában, 70 cm mélyen, HORVÁTH-Kiss 1987, 424). 1928-ban vitték a Savaria Múzeumba, ltsz. 67.10.56. (régi ltsz: HTA 40-41, 12, Növedéki napló: p. 40. nr. 12. 1928, III. 14. Rűákóczi u. 14. „Kőemlékek 146"); O. Harl fényképe (= LUPA 7950 ). Ma a múzeum kőtárában van, ahol 2009-2010-ben írtam le. 105
