Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Edőcs Judit: Hallstatt-kori oltár rekonsrukciója

Edőcs Judit VÁLOGATÁS, RAGASZTÁS A teljes száradást követően kezdődhetett a legnagyobb titkokat rejtő munkafázis, a válogatás. Vajon megmutat-e magából értelmezhető részleteket a sok töredék, vagy magunkra hagy a kérdéseinkkel? Vajon mennyi töredéket találtunk meg és mennyi maradhatott a föld mélyén? A válogatás elkezdtével munkámhoz kapcsolódó analógiákat kerestem: személyesen a soproni Fabricius-ház római kori gyűjteményében található holdidolokat tanulmányoztam, illetve az interneten is kutattam. A talált analógiák azonban mind formájukban, mind méretükben merőben eltértek a váti lelettől. A válogatás folyamán lassan, heteken keresztül rajzolódott a kép, először a jól kiégett töredékek egyértelmű törésfelületei adtak biztos támpontot, aztán a gyengébben kiégett részek találtak egymásra (8. és 9. ábra). Végül - amit talán legmerészebb álmainkban sem mertük volna gondolni - az utolsó apró töredékkel létrejött az összeköttetés az oltár középteste a bal oldali, sokkal töredékesebben előkerült fejrész között (10. ábra).

6 így bizonyosságot nyert feltételezésünk, amely a tárgy szimmetrikus voltára vonatkozott, ezzel együtt az oltár teljes hossza is kirajzolódott. A válogatás végeztével kb. két ládányi oltártöredék felhasználatlanul maradt. E töredékek között találtunk egyértelműen nem ehhez az oltárhoz tartozókat, így feltételezésünk szerint az objektum több oltár összetört darabjait tartalmazta. 8. ábra. Kezdődik a töredékek összetalálása Abb. 8. Die Zusammenpassung der Fragmente beginnt Az összetalált töredékek ragasztását Paraloid B72 műgyanta acetonos oldatával végeztem. A ragasztóanyag a konzervált tárgyon is ugyanolyan hatásfokkal tudta kifejteni ragasztóképességét, mint konzerválatlan esetben. A nagy súlyú darabok ragasztásánál a töredékek összeszorítását helyenként vashuzal segítségével lehetett megoldani a kötésszilárdság eléréséig. A tárgy védelme érdekében a sarkokon vastag kartonalátétet használtam. A munka során több érdekességre is felfigyeltünk. A tárgy bal lábában 5-8 mm átmérőjű, különböző mélységű lyukakat találtunk, amelyek a felületre nem érnek ki. Elgondolásunk szerint a tárgy megépítését szolgáló, talán valamilyen szerves anyagú „pálcák" helye lehetett, amelyek az idő során elbomlottak. A lyukak iránya nem szabályos, de szinte mindegyik a tárgy hátulja felé mutat. Az agyagban nagyobb méretű kavicsok és apró kavicsos részek is találhatóak. Ezen kívül a tárgy készítésének menetét tárták fel előttünk azok az egymásba illő pozitív-negatív felületek, amelyek nagyobb agyaggombócok összetapasztásának nyomát mutatták. A nagyméretű tárgy középrésze annak ellenére, hogy itt a legvastagabb, teljesen átégett, míg a tárgy két 9. ábra. További töredékek összetalálása Abb. 9. Zusammenpassung weiterer Fragmente 6 A válogatásban időnként besegített Udvardi Balázs segédrestaurátor, akinek köszönet jó meglátásaiért. 396