Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 43-66 Szombathely, 2011 MOLNÁR Attila - FARKAS Csilla HALLSTATT-KORI TELEPÜLÉS VÁT - BODON TÁBLA LELŐHELYEN ELŐZETES KÖZLEMÉNY BEVEZETÉS 2006-2007-ben a Savaria Múzeum munkatársai Farkas Csilla vezetésével megelőző feltárást folytattak Vát-Bodon tábla lelőhelyen. Az ásatások folyamán több más korszak emlékei mellett Hallstatt-kori településrészlet került napvilágra. E település egyik objektumának bontása során került elő az a nagyméretű, díszített agyagtárgy - a mi megnevezésünk szerint agyagoltár -, amely nem csak a Nyugat-Dunántúl egyik legfontosabb kora vaskori lelete, de az egész keleti Hallstatt-kör kutatása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű tárgy

1. A LELŐHELY A lelőhely Vas megyében, Szombathelytől 14 km-re keletre, Vát község délnyugati határában, a Hosszú-víz nevű patak jobb partján, a Bodon tábla nevű dűlőben található. A térség a magyarországi tájbeosztás szerint a Nyugat-Magyarországi-peremvidéken belül, a Sopron-Vasi-síkság középtájhoz sorolható, mely az Alpok keleti nyúlványai és a Rába völgye között elterülő alföldies jellegű kavicstakarós síkságot foglalja magába. A vizsgált terület a Gyöngyös-patak vízgyűjtő területéhez tartozik (MAROSI-SOMOGYI 1990. 417-419). A jelenlegi patak alacsonyabb árterén és egy erőteljesen kiemelkedő platón több korszak népei telepedtek meg. Két idényben, 2006 őszén, és 2007 tavaszán folytak itt ásatások, melyek során összesen 1000 objektum került elő (FARKAS 2007.).

2 A régészeti feltárásokat megelőzően a területen szisztematikus terepbejárások

3 folytak, valamint a feltárandó területen geofizikai felmérés is készült (PUSZTA 2006.). Ezen kutatások eredményeit a későbbiekben összehasonlítottuk a megelőző feltárás eredményeivel (KŐSZEGI-FARKAS 2008.). Vát-Bodon táblán öt korszak nyomait különíthetjük el határozottan. A késő bronzkorban, a kora és késő vaskorban, az Árpád-korban és a középkorban a hasonló terepadottságokat használták ki a települések létrehozásakor. A leletanyag és az objektumok előzetes vizsgálata alapján jól meghatározható, hogy az idő folyamán hogyan alkalmazkodtak a domborzathoz, a vízfolyáshoz, illetve hogyan befolyásolta az egyes települések elhelyezkedését az éghajlati viszonyok változása (1. ábra). A késő bronzkori urnamezős kultúra népességének cölöpszerkezetes házait a pataktól távolabb, a magasabb platószerű részen találjuk, bár néhány késő bronzkori gödör és egyéb objektum a patakhoz közelebb, a lejtő lankásabb oldalán is megfigyelhető. A kora vaskori telep házai, gödrei a lejtő aljában, a patakhoz viszonylag közel, nagyjából egy szinten találhatóak. A kelta település néhány objektuma a pataktól távol, a magasabb térszín szélén helyezkedik el. Érdemes megjegyezni, hogy ezen a magasabb területen ástak kutat, amiben a mai viszonyok között 4 és fél méter mélyen még nem értük el a talajvízszintet és persze a patak szintjét sem. A lejtő aljában egy vastag, leletanyagban gazdag réteget figyeltünk meg, ami települési objektumot nem tartalmazott. Feltételezhető, hogy a település felhagyása után a talajrétegek megcsúsztak és a lejtő aljában halmozódtak fel. Az Árpád-kori falu házai főként a lejtős részen találhatók, ahol a termőtalaj igen vékony. 1 Jelen tanulmány az Acta Archaeologica Hungarica, Tom. LXI, Fasc 1, 2010 kötetében megjelent német nyelvű tanulmányunk rövidített és átdolgozott verziója (MOLNÁR-FARKAS 2010. 107-143). Ezúton mondunk köszönetet a szombathelyi Savaria Múzeum és a győri Xántus János Múzeum munkatársainak, Isztin Gyulának, Kapiller Ferencnek, Lakatos Jankának és Semperger Zoltánnak a cikk megírása során nyújtott segítségükért. 2 Az ásatást Farkas Csilla vezette, a lelőhely nyugati végének feltárását Skriba Péter végezte. A feltáráson részt vettek Pölös Andrea régész, Kelbert Krisztina, Kőszegi Ádám, Kolonits László, Szilasi Attila Botond régésztechnikusok és Derdák Ferenc geodéta. 3 A feltárást megelőző szisztematikus terepbejárás Ilon Gábor irányításával történt. A terepbejárás adatait Kőszegi Ádám, a Berzsenyi Dániel Főiskola régésztechnikus hallgatója dolgozta fel szakdolgozatában: A geofizika, a terepbejárás és a régészeti ásatás kapcsolata a váti elkerülő út 2-es lelőhelyen végzett kutatások eredményei alapján. Szombathely, 2007. 43