Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kelbert Krisztina: Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 347-373 Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója több darabban láthatta a szombathelyi nagyközönség. 193 1929-ben eljegyezte ifj. Takács Ferenc okleveles kereskedelmi műkertész, Pápáról. 19 4 Ám hogy házasságuk létrejött-e, illetve hogy Mattyasovszky Ilona élete miként alakult a későbbiekben, arról nincsenek információink. AZ ÉLŐKÉP-ELŐADÁS ÉRTÉKELÉSE A női divat kétezer éves fejlődését kronológiai rendben bemutató 19 tabló túlnyomórészt valóságos és konkrét történelmi alakokon keresztül igyekezett e monumentális vállalkozást véghezvinni. Mindösszesen egy esetben beszélhetünk konkrét, ám fiktív (irodalmi) szereplőről: Goethe Gretchen képe kapcsán. Szintén egy alkalommal fordult elő valós történelmi szerep, nevén nevezett képviselő nélkül: a „forradalmárnő" esetében. Ugyanakkor két ízben tűnt elő olyan anonim beállítás, amely nem köthető történelmi eseményhez és személyhez, inkább csupán egy élet- vagy divatkép, illetve korkép: a „viselet 1900-ból" és a „táncoló lányok". Azaz a rendezők a megjeleníteni kívánt kort és annak divatstílusát szinte minden (16 kép) eset(é)ben egy adott személyhez, valamely kiemelkedő történelmi szereppel bíró nagyasszonyhoz rendelték. így jött létre a női sorsok köré font történetek füzére, amely már nem csupán a divatról és a világtörténelemről, de áttételesen a női szerepekről és hivatásterületekről is szólt. Az anyaságról (Cornélia), a nő szexuális hatalmáról (Emma Hamilton, Madame Pompadour), az uralkodói ambíciókról (Kleopátra, Stuart Mária, Mária Terézia, Mária Antoinette, Josephine császárné), a női szabadságjogokért folytatott küzdelemről (forradalmárnő), a hazáért vívott harcról (Jeanne d'Arc, Zrínyi Ilona), a művészetek: az irodalom, a színház, a tánc és a film terén kifejtett tevékenységről (Ninon de Lenclos, Déryné Széppataki Róza, Elssler Fanny, Leatrice joy). Ezeknek a női szereplehetőségeknek a felvillantásával mintegy kiegészült a divattörténet témája, s ez tette még kiemelkedőbbé és értékesebbé a bemutatót a szentkorona szövetség kulturális programjainak és Szombathely szellemi eseményeinek palettáján egyaránt. A divatképek összművészeti: vizuális, verbális és muzikális bemutatásáról sajnálatosan csupán töredékek állnak rendelkezésünkre, így pontosan rekonstruálni természetesen nem vagyunk képesek az egész estét, ám a kevés számú fotóanyag és a helyi sajtó tudósítása lehetőséget ad arra, hogy legalább egyes részleteit feltárjuk az előadásnak. Ezen részletek elemzése alapján az az összbenyomás fogalmazódik meg, hogy e kronologikus szerveződésű áttekintés - követve a nőábrázolások hagyományos időrendi és térbeli hangsúlyeltolódásait kissé kevesebb nyomatékkal, azaz kisebb számban mutatta be az ókori és középkori nőalakokat, 19 5 ugyanakkor jóval nagyobb teret nyitott a 18. századi divatvilág és történelem jellemzésére; mindemellett Európa-centrikussága is szembetűnő: a 19 kép során csupán két esetben - Kleopátra és Leatrice Joy kapcsán - ad kitekintést az Európán kívüli szereplőkre s az általuk képviselt stílusra és időszakra. Természetesen mindezen hangsúlyeltolódások ellenére megállapítható, hogy az élőkép-bemutató rendezői minden megismerhető kép esetében a legnagyobb biztonsággal és hozzáértéssel öltöztették fel és állították be a szereplőket; tökéletesen ismerték az egyes korok, stílusok viseletét, a nagyasszonyok sorsának befogadás-történetét, ábrázolásmódját, hagyományos és jelenkori interpretációját, a szereplők valamennyi attribútumát. Amint korábban említettem, mindehhez rendelkezésre állt a megfelelő történelmi háttértudás, rendezői tapasztalat, jelmeztervezői tehetség és jártasság, továbbá egy páratlan „jelmezarchívum": a több száz éves múlttal rendelkező arisztokrata családok (például az Esterházyak) viseletgyűjteménye, amelynek bizonyos darabjai számos tabló esetében felhasználásra kerültek (a Vasvármegye több helyütt megemlékezik „vagyontérő" ékszerekről és ruhakollekciókról). 19 6 Ugyanakkor felmerül a kérdés: miért épp ezeket a nagyasszonyokat választja a rendezőség bemutatásra, miért épp ők azok a kifejező ikonok az 1920-as évek végén, akik reprezentálni hivatottak egy korszak történelmét, egy stílus megjelenítését? És ha már ők, miért ilyen beállításokban, értelmezésekben szimbolizálják korukat, divatvilágukat és szerepeiket? Mik a 193 A ferencesek missziós estje. = Vvm. 1930. márc. 2. 7. p. Látványos revü a Kovácsban. = Vvm. 1931. márc. 1. 5. p. A Frontharcosok balett-estje. = Vvm. 1933. márc. 4. 2. p. 194 Eljegyzés. = Vvm. 1929. aug. 2. 4. p. 195 Megjegyzendő, hogy az előadás címében („A női viseletek bemutatása az őskortól - napjainkig") az őskort jelöli meg a divattörténeti áttekintés kezdőpontjául, ilyen jellegű beállítás azonban nem szerepel a programban. 196 A történelmi élőképekben bemutatásra kerülő eredeti szerepkellékek, azaz az a megjelenített korból fennmaradó viseletek, fegyverek felhasználásának népszerűségéről lásd a Mariazelli templom alapkőletétele című élőképet (MIKÓ-SINKÓ 2000. 574-575). 369
