Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Nagy Marcella: A korai urnamezős időszak kronológiai vázlata a Kárpát-medence nyugati felében. Urnamezős kori temető- és településrészlet Sárvár-Felsőmezőn

sava

Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 123-172 Szombathely, 2011 NAGY Marcella A KORAI URNAMEZŐS IDŐSZAK KRONOLÓGIAI VÁZLATA A KÁRPÁT-MEDENCE NYUGATI FELÉBEN URNAMEZŐS KORI TEMETŐ- ÉS TELEPÜLÉSRÉSZLET SÁRVÁR-FELSŐMEZŐN BEVEZETÉS 2004. őszén és a téli fagyok kihagyásával a következő év tavaszán megelőző régészeti feltárás folyt a Sárvárt elkerülő 88. számú főút nyomvonalán. A feltárás felelős vezetője Farkas Csilla (Savaria Múzeum) volt.

1 A két ásatási szezonban mintegy 16.000 m

2 terület lett feltárva és összesen 538 régészeti jelenség került elő. A feltárást megelőzően végzett terepbejárások alapján ismeretes volt, hogy nagyjából 550 méter hosszan négy-öt korszak lelőhelyei lesznek várhatók ezen a nyomvonalszakaszon. A végleges eredmények alapján elmondható, hogy a Sárvár melletti Felső mezőn feltárt jelenségek egy középső bronzkori település

2, egy késő bronzkori település és a hozzá tartozó temető

3, egy vaskori település

4, egy római kori település

5, valamint egy Árpád-kori település

6 emlékei voltak. (1-3. ábra) A LELŐHELY FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE Sárvár Magyarország nyugati részén helyezkedik el, Vas megyében. A lelőhely a megyeszékhelytől mintegy 20 km-re keletre-délkeletre, a Nyugat-MagyarországiPeremvidéken, egy 450 km

2-nyi kistájon, a Rába menti kavicsos hordalékkúp teraszos síkján található. Ennek a Rábai teraszos síknak nevezett területnek a fő erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a gyertyánoskocsányos tölgyesek és a cseres-kocsánytalan tölgyesek. Az erdőknek köszönhetően vékony barna erdőtalaj alakult ki a kavicson, amely közepes termőképességet biztosít. Emellett a gyengébb minőségű réti öntéstalajok a jellemzőek.

7 A Sárvár Felsőmező nevű határrészen ismertté vált több korszakos lelőhely ezen belül egy sekélyebb vízjárta hely és egy ma is élő forrás és vízfolyás szintjéből kiemelkedő dombháton helyezkedik el. Régebbi térképek és birtokösszeírások alapján ezt a területet még 200-300 éve is erdő borította, de az újkortól intenzív emberi hatásoknak kitett élőhelyeket ma már szántóként, legelőként művelik, vagy frisen telepített akácosok borítják. Ezt a feltáráson megfigyelhető talajviszonyok is alátámasztották. A humusz vastagsága változó (30-60 cm), a talaj barna erdei, az altalaj pedig kavicsos, löszös ezen a területen.

8 A lehumuszolt felszín nyugati végén kerültek elő a most ismertetett hamvasztásos rítusú késő bronzkori temetkezések, valamint az ugyanilyen korú települési objektumok.

9 1 E helyütt is szeretném megköszönni elsősorban Farkas Csillának, hogy az általa feltárt késő bronzkori temető és a hozzá tartozó település anyagát feldolgozásra átengedte. V. Szabó Gábornak külön köszönöm a precíz lektorálást és fontos szakmai tanácsokat. Ilon Gábornak pedig építő jellegű kritikáiért vagyok hálás. A jelenségrajzok digitalizálásáért Mátyus Magdolnának, a tárgyrajzok elkészítéséért Kapiller Ferencnek tartozom köszönettel, a térképmellékletek készítésénél nyújtott segítséget pedig Isztin Gyulának köszönöm. 2 A feltárás során előkerült középső bronzkori település a Gáta-Wieselburg kultúrához köthető. Mivel hitelesen feltárt és dokumentált ilyen településről nem nagyon van tudomásunk, a lelőhely ezen anyagcsoportjának mielőbbi feldolgozását és közzétételét jelentősége miatt is szükségesnek és hiánypótlónak vélem. 3 jelen munka a temetőrészlet bemutatásával foglalkozik, a településrészlet valamint a település és a temető viszonyának részletes elemzését most készülő disszertációm tartalmazza majd. 4 A vaskori emlékek feldolgozását Farkas Csilla és Szilasi Attila Botond végzik. 5 A római kori leletek csak szórványként kerültek elő, jelenségekhez való kötésük nem lehetséges. 6 A középkori település anyagát Pap Ildikó Katalin dolgozza fel. 7 MAROSI-SOMOGYI 1990. 422-425. 8 FARKAS 2006. 9 Farkas Csilla ásatási dokumentációja. Sárvár-Felsőmező 88-as elkerülő út 2+847-3+500 km szelvény, 1-2. lelőhely. Savaria Múzeum Régészeti Adattára (továbbiakban: SM RA) 2394-08. A megelőző feltárást a bejárt szakasz teljes hosszában próbafeltárás előzte meg. 67