Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 43-66 Hallstatt-kori település Vát-Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény hogy egy másik oltár darabjai kerültek a ház betöltésébe. A díszített töredékeken kívül további darabok, így lábtöredékek, ill. néhány, a fentihez hasonló lyukkal ellátott töredék is ehhez az oltárhoz tartozhat. 1 5 Hasonló tárgyhoz tartozhatott az a néhány töredék, melyek a 865. objektumból, a 863. számúval megegyező nagyságú és struktúrájú épület betöltéséből származnak. Árkokkal díszített, láb-, nyak-, ill. háttöredékként interpretálható darabok mellett különös figyelmet érdemel egy széles árkokkal díszített oldal-(esetleg hát-) töredék, amelynek díszítése futómeander-motívumként rekonstruálható. E tárgy jó párhuzama egy velemi töredék (MOLNÁR - FARKAS 2010. Abb. 14, 1-2). Sajnos a darabok csekély száma és töredékes volta a tárgy - feltételezhetően oltár - pontos rekonstrukcióját nem teszi lehetővé. 1 6 A 33. és 890. objektumból - azaz a másik kettő, a fentiekhez hasonló jellegű épületből - is kerültek elő hasonló jellegű töredékek, ezek formai rekonstrukciója azonban még annyira sem lehetséges, mint a fent említetteké. Az oltár díszítése A nagy oltár elülső oldalának díszítése a meandermotívum kombinálásával jött létre. Mivel, mint arról már szó volt, a tárgy ornamentikáját nem az elsőként szembetűnő körömbemélyítés-sorok, hanem a közöttük található, vélhetőleg annak idején valamivel kiemelt, bordaszerű sávok alkotják, a 11. ábrán a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért kiemeltük a motívumot. A tárgy meghatározó motívuma a középső lábon található meandermotívum, amely két egybefűzött meandertagból áll. Ezt egészíti ki egy harmadik, önmagában álló meandertag. Balra hosszú szár végére helyezett besodort meander áll, szára a középső láb bal szélén fut függőlegesen. Ennek a száron álló meandernek megvan szimmetrikusan elhelyezett párja a tárgy jobb oldalán, szár nélkül. Egy-egy nyújtott-lapított, besodort - talán visszacsavarodó (bak?)szarvakat imitáló(?) - meander található a két nyakrészen. További, már nem rekonstruálható díszítés - vélhetően szintén meanderkombinációk találhatók a jobb „szarv" alatt, ill. a bal és jobb oldali lábak alsó részén is. Az oltár hátát viszonylag mély, cikkcakk-vonalban végigfutó árok díszíti. Amennyiben az előlap díszítéséhez hasonlóan a hátlap díszítésénél sem a negatív árkokat, hanem az általuk kialakított „pozitív" mintát szemléljük, úgy egymásba illeszkedő egyenlő szárú háromszögek alkotják a motívumot (10 és fél mindkét oldalon). A különféle meanderkombinációk a keleti Hallstatt-kultúra tárgyain fellépő egyik leggyakoribb díszítőmotívumok (SIEGFRIED-WEISS 1979. 100). 1 7 Természetesen megfigyelhető bizonyos kronológiai behatároltság a motívum a késő Ha C-Ha D1 periódusban éli virágkorát - és úgy tűnik, hogy a K-alpi területeken a meanderdíszítéssel ellátott tárgyak elsősorban gazdag halmos temetkezésekhez, ill. kimagasló presztízsű (nem egy esetben kultikus jelentőségű) fém- és agyagtárgyakhoz kapcsolódnak (DOBIAT 1980. 136; NEBELSICK 1997. 58). A mi szempontunkból ez különösen azért érdekes, mert aláhúzza a meandermotívumnak a kora vaskori kultuszés temetkezési szertartások során betöltött különös jelentőségét. A különféle festett meanderkombinációk gyakran bikaprotomés edényeken lépnek fel, ami szintén kultikus jelentőségű tárgytípus lehet (TERZAN 1990. 232, Karte 27). 1 8 Fekete Mária véleménye szerint a meander - különösen a koncentrikus meander-a labirintus megjelenítéseként is felfogható, ami az indoeurópai hitvilágban magát a halált, a túlvilágot szimbolizálja (FEKETE 1985. 63). A futómeander révén a halhatatlansághoz, a meanderszvasztika (meandersvasztika) kapcsán a Naphoz és sok egyéb szimbólumhoz is szokták kötni. Kora vaskori jelentése ma már nem rekonstruálható. Összességében elmondhatjuk, hogy a meander igen sokféle formában jelenik meg, és igen elterjedt motívum a K-alpi területeken. Itt elsősorban azokra a párhuzamokra szeretnénk kitérni, amelyek a váti oltár díszítéséhez a legközelebb állnak. A legszembetűnőbb hasonlóságot a váti oltár díszítésével minden K és DK-alpi példa közül a martijaneci, 1957-ben feltárt kisebbik halom egyik urnájának díszítése mutatja. Két relatív kisméretű kúpos nyakú edény 15 Savaria Múzeum, Szombathely. Ltsz.: Ő.2007.55.9. Összesen 58 kis töredék. 16 Savaria Múzeum, Szombathely. Ltsz.: Ő.2007.55.10. 6 db 17 A motívumot A. Siegfried-Weiss - O.-H. Frey nyomán - a keleti görög területekről vezeti le. SIEGFRIED-WEISS 1979. 100 ff, l. Abb. 2-3. 18 Hogy a motívum úgymond „nem mindennapi használatra való", jelzi az is, hogy ez idáig telepeken ritkán került elő: a koncentrikusan besodort meander tálak belső díszeként Stillfried vagy Hoste telepén a kivételes darabok közé tartozik (EIBNER 1974. Taf.18,14; BUJNA-ROMSAUER 1984 T. II, 6). 57
