Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény
MOLNÁR Attila - FARKAS Csilla (5. ábra) ez is egy nagyméretű, négyszögletes, meredek falú, egyenes aljú építmény/ház gödre lehetett. Az objektum alján/padlóján, annak délnyugati negyedében egy eldőlt, át nem égett, nagyobb, szögletes agyagtömböt figyeltünk meg, több kisebb darabbal együtt. 9 Az objektum bontását a feltárható terület határánál befejeztük, de az alá bontva tovább követtük az agyagtöredékeket, és jelentős számú darab került még így elő. A tárgy darabjai megközelítőleg egy 1-1,5 méteres sugarú körön belül, egy helyen kerültek elő, összetörve. A tárgy töredékei a házon belül északkelet-délnyugati irányban húzódva helyezkedhetett el. A padlóra a díszített felével dőlt, háttal a nyugati falnak, nagyjából délkeleti irányban. Elképzelhető, hogy valamilyen talapzaton állhatott, és onnan esett le, még a ház vagy építmény teljes pusztulása előtt. A megtalált töredékek helyzetét a darabok megtisztítása után próbáltuk rekonstruálni a fotó dokumentáció és a leírt tapasztalatok alapján (6. ábra). 1 0 A legészakibb darab, a tárgy jobb oldali része 1 1 talppal felfelé, ki nem égett oldala a ház belseje felé, díszített felével lefelé feküdt. Mellette egy kis darab töredék pont az oltár bal oldali fejrésze. Ettől dél-délnyugati irányban került elő, szinte a tárgy folytatásaként a középső rész nagyobb töredéke. A töredék szinte hosszában roppant ketté, mert az elő és a hátoldali rész derékszögben egymás felé fordult. A többi kisebb darabnál nem észleltünk összefüggéseket. „A VÁTI OLTÁR" Nagyméretű, három széles, trapéz átmetszetű, vaskos lábon álló agyagtárgy. Teste téglalap alakú, a lábak két alagútszerű, hátrafelé szűkülő nyílást alkotnak. A tárgy két végén egy-egy nagy, kifelé forduló fejjel van ellátva (9., 10. ábra). 1 2 Felülete világosbarna, enyhén sárgásbarna színű. Keményre égett, kissé egyenetlenül elsimított felülete alatt - amint az a törésfelületeknél megállapítható - a vörösre átégett rész csak néhány (max. 4-5) cm vastag, ezen belül a tárgy nyers, sárga agyag. Szintén simított és keményre égett a hátrész, ill. a nyak alsó része is, míg a fejrészeken a tárgy felülete alig vagy egyáltalán nem égett át. A bal oldali fej felső részén egy ívelt, sárga, elsimított, de át nem égett agyag felület a tárgy eredeti felszíne, ezt a részt tehát egyáltalán nem érte tűz. Az oltár bal oldali lábrésze szinte teljesen hiányzik. Erősebben sérült, ill. kopott a két fej felső részének kiégetetlen felülete is. 1 3 A test két végén elhelyezett fejek kifelé néznek. A fejrész kissé kiszélesedik - sajnos a fejek felülete erősen kopott, sárga, nyers agyag, így a fejforma ma már nem rekonstruálható. A két nyakon két-két szélső és egy-egy középső borda található-a bal nyakon a középső borda is hármas rendszert alkot. A nyakak a test tengelyéhez képest enyhén elhajlanak a „néző", azaz a díszített felület irányába. A jobb oldali lábnál figyeltük meg, hogy a láb tömbjének alsó részébe kisebb-nagyobb lyukak mélyülnek, melyek iránya nem szabályos, de szinte mindegyik a tárgy hátulja felé mutat. Feltételezhető, hogy a nagy tömegű tárgy összeállításakor, szerves anyagból, ágakból készített szerkezettel erősítették meg annak vázát. Díszítését az előlapon körömbenyomásokból álló (némely esetben inkább ujjbeggyel benyomott) sorok közötti, ezáltal bordaszerűen kiemelkedő felszín alkotja, a körömbenyomkodás-sorok közötti „bordák" egy összetett meanderkombinációt alkotnak (10. ábra). Mivel a díszítés ebben a formában elsőre nem különösebben szembetűnő - az ember szemét elviszik a dupla vonalak, így nehezen látja meg elsőre a motívumot - elég valószínű, hogy a mintát valamiféleképpen kiemelték. Szóba jöhet itt festés, fémapplikáció vagy más egyéb módszer, esetleg a körömbenyomás-sorok kitöltése valamilyen anyaggal, ami által a „bordák" kiemelkedtek. A díszítés kivitele kissé egyenetlen, úgy tűnik, nem volt szempont a tökéletes dísz. A tökéletességre való törekvés egyébként sem sajátja a váti tárgynak. A vízszintes hátfelület a két fej között szintén díszített: a hát két peremén egy-egy, egymással párhuzamos, széles árok; az árkok között cikkcakk-vonal fut végig, amely így egymásba illeszkedő egyenlő szárú háromszögekre bontja a hátat. Hátlapja dísztelen. 9 Edőcs Judit, a Savaria Múzeum restaurátora segítségével szedtük fel az előkerült darabokat. A tárgy restaurálásáról és egyéb megfigyelésekről e kötetben Edőcs Judit ír bővebben. 10 A töredékek helyzetének grafikus rekonstrukcióját Isztin Gyula rajzolta meg. Köszönet érte. 11 A leírás során „bal" és „jobb" oldalról írva a tárgyat a díszített oldal felől szemléljük. 12 Savaria Múzeum, Szombathely. Ltsz.: Ö.2007.55.8. A rajzokat Semperger Zoltán segítségével Lakatos Janka készítette. 13 A tárgy - már csak félig-meddig égetett mivoltából adódóan is - erősen töredezett. Ennek ellenére a restaurálás során összeállított darabok mind kapcsolódnak egymáshoz, azaz a restauráláskor sikerült a tárgy teljes hosszát hiátus nélkül rekonstruálni. A tárgy kiváló restaurálásáért ezúton is köszönetet mondunk Edőcs Juditnak, a Savaria Múzeum restaurátorának. 54
