Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Gereben Zsófia: Egy XIX. századi nagyméretű, litografált bécs-térkép restaurálása

Gereben Zsófia 5. ábra. Az opálossá vált festékréteg Fig. 5. The almost opague layer of paint Az egyes szelvények mosása ezután kézmeleg csapvízben történt. A mosóvíz háromszor lett cserélve, 20 percenként. Az anyagvizsgálatok során mért 4,5-ös pH indokolta a tárgy savtalanítását, amit 9 pH-ra beállított kalcium-hidroxid vizes oldatában végeztük el. Az oldatban 10 percig hagytuk a szelvényeket. A semlegesítés során tekintettel kellett lenni arra, hogy a nyomdafestékek olajos kötőanyagait a lúgos közeg elszappanosíthatja. Ezért a kezelés idejét a gyakorlatban bevált 20 perc helyett 10 percre csökkentettük. Ezután a papírokat tiszta vízben kiöblítettük, ami további 20 percig tartott. A savtalanítás után a lapokat szívópapírokon elhelyezve szabad levegőn szikkasztottuk. A levegő széndioxid tartalmával a papírban lévő kalcium-hidroxid kalcium-karbonátot képez, ami a továbbiakban pufferként viselkedik a későbbi savasító tényezőkkel szemben. A lapok száradása után a fák árnyékának ábrázolására alkalmazott sötétsárga, valamint a fekete, szürke és piros festékek egyes helyeken mattá váltak. A jelenség kialakulására az első feltételezésünk az volt, hogy a kalcium-hidroxid ráült a festék felületére, így azon egy opálos felületet képzett (5. ábra). Ezek után a következő lapokat először csak vízben mostuk ki. A kapott eredmény ugyanaz volt, ezzel bizonyossá vált, hogy az első feltételezés nem helyes. Miután alaposan megvizsgáltuk a lapokat, összegezhető volt, hogy a matt felületek a három vagy ennél több rétegben egymásra nyomott száradó olajos kötőanyagú nyomdafestékeknél alakultak ki. A kiváltó ok a következő lehetett: A nyomatatásakor a felső festékréteg kötőanyaga nem tudott a papírba felszívódni, ezért az alatta lévő festékrétegbe lépett be, úgy, hogy az olajsav részek beépültek és kiszorították a glicerin komponenst. így a glicerin a felső festék felületén áttetsző rétegben gyűlt fel, és az öregedés során repedezetté és vízmegkötővé vált. Mivel a nedves kezelések során a vízmolekula beépült a kötőanyag szerkezetébe, ott megváltoztatta a fény visszaverődési szögét és matt felületet eredményezett (5. ábra). A PAPÍR FEHÉRÍTÉSE A tisztítások során a tárgy anyaga sokat tisztult és fehéredett, azonban a beázások során keletkezett sárga, gyűrűs alakú vízfoltok továbbra is erősen látszottak. Ezek esztétikailag erősen rontották a tárgy összhatását, ezért 406